Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban
14. Nyugat-magyarországi festő (?): Esterházy Miklós, 1619/1620 (Burg Forchtenstein, Esterházy Privatstiftung) ízlés, festői látásmód, formakultúra, egyszóval művészi nyelvezet elfogadását is. Ami adott esetben a „divatos", a választékos, az udvari elit által aktuálisan pártfogolt ellenében a helyiből építkezőt, a begyakoroltat, a hagyományhoz kötődőt képviselte.Vagy egyszerűen egy olyan művészeti környezettel való kapcsolatot jelentett — megrendelőként —, aminek eredménye mindezek megvalósulása lett. Krusics János és Kubinyi Dániel ónodi kapitány portréját nem a tizenöt év választja el egymástól — amiben ráadásul a régiesebbnek tűnő Kubinyié az utóbb készült —, hanem a festői iskolázás és főként az esztétikai normák különbözősége. Mindkét kép udvari művészet terméke, csupán az udvar művészeti miliője más. Az 1595-ben festett Kubinyi-képet (X-2) 9H Báthory István krakkói udvarához és Marcin Kober festészetéhez köti a jellegzetes lapidáris előadásmód, a súlyos nagy felületekben való gondolkodás, ugyanúgy, ahogy a déllengyel portréfestés ízlésvilágába kapcsolja Thurzó Kristóf 161 l-es portréját is a formákon uralkodó deko rati vitás, a sík felületként kezelt ruha késő reneszánsz, nagyformás ornamentikája (X-7). w Talán már e két kép alapján is kimondhatjuk, hogy az 1600-as évekkel kezdődően a felső-magyarországi portréfestésben (ahogyan a festészet és a szobrászat több más műfajában is) létezett és némely műben ki is mutatható az erős kötődés a déllengyel városok festészetéhez. Ami nem feltétlenül a geográfiai adottsággal, a szomszédos terület közelségével magyarázható. Ahogyan a művészeti érdeklődésükkel, igényeikkel a Habsburg-udvar felé tájékozódó főméltóságok megrendeléseiben is, úgy itt is inkább az élő kapcsolat, többnyire a kereskedelmi, üzleti érdekeltség volt a meghatározó. Jóllehet Kubinyi ilyen irányú kötődéseit nem ismerjük, s még nem tudjuk pontosan azt sem, hogy milyen szálak fűzték Krakkóhoz, a területtel évszázados gazdasági összeköttetéssel bíró Thurzó család esetében már nem szorul különösebb magyarázatra a portrémegbízásnak ez az irányultsága.Thurzó Kristóf képmása készülhetett a lengyel királyi székvárosban, de készülhetett lengyel festő munkájaként akár Szepesváron, Thurzó lakhelyén is, a kérdés szempontjából ez a körülmény közömbös. A társadalomnak ebben a rétegében a művészválasztást nem a festő mobilitása határozta meg, és a megrendelésben végül is nem a személyével kínálkozó alkalom döntött;Thurzó portréja — függetlenül megfestése helyétől — a megelőző évtizedek késő reneszánsz szemléletét továbbvivő déllengyel portréfestés kisugárzásának egyik „legbeszédesebb" példájaként maradt ránk. Portréalkalmak és portrésorozatok Még mindig meglehetősen bizonytalanul fogalmazunk abban a tekintetben, hogy mikortól lesz rendszeresebb a nagyalakos portrék megrendelése a hazai főrangúak körében. Kevés a támpont, s ha a fennmaradt példákból kiindulva akarunk választ kapni, a kép még csak megközelítőleg sem lesz pontos, érdemesebb tehát a kérdést a 17. századból ismert leltárak felől közelíteni. Ha ezeket a tudott vagy fennmaradt képanyaggal vetjük egybe, a kezdeteket — megrendelői környezettől függően — többnyire a század második harmadának különböző időszakaira tehetjük. Olyan feltűnő esetek adnak alapot egy ilyen megállapításhoz, mint például a szepesi vár Thurzóktól hátrahagyott ingóságainak 1638-as leltára. Mielőtt Csáky István és felesége, Forgách Éva Szepesvárát királyi adományként birtokba kapták volna, 100 a várat akkor már két éve kezelő Szepesi Kamara elrendelte az ott lévő ingóságok összeírását. Innen tudjuk, hogy mindössze négy portrét találtak benne:Thurzó Kristófról kettőt, az egyik bizonyára az 1611-ben festett kép volt, Thurzó Szaniszlóról - talán az 1625-ben elhunyt nádorról, Kristóf bátyjáról — egyet, s ugyancsak egy portré volt Bocskai főgenerálisáról, Homonnai Drugeth Bálintról, amely 1609 (halála éve) előtt készülhetett. 101 Más kép egyébként csak a kápolnában volt található, szám szerint huszonkettő. 102 Az Illésházyak trencséni várának 1678-ban felvett leltára két gyermek-ravatalképet leszámítva (ezekről később még szó lesz) mindössze hét olyan képet tüntet fel, amelyek megállapíthatóan a század 30-as éveinél korábbiak, s ráadásul ezek többsége nem is tartozik szorosan magához a családhoz. Kettő a vár korábbi tulajdonosáról, Krusics Jánosról készült, 103 egyikükben a kiállításon is bemutatott Arcimboldo-portréról lehet szó, a három másik a Thurzók árvái ágának tagjait, Illésházy Gáspárné Thurzó Ilona szüleit,Thurzó György nádort és Czobor Erzsébetet, valamint bátyját, Thurzó Imrét örökítette meg, és halálozási dátumaik alapján 1626 előttiek lehettek. Korai ábrázolásként egyedül talán Illésházy Gáspár gyermekkorában elhalt két fiának, Imrének és Istvánnak a portréi tartoznak még ide, már ha azok is nem ravatalképek voltak. 104 A Batthyányak várleltárai az 1630-as évek közepe előtt nem említenek képeket, azt követően is sokáig közelebbi pontosítás nélkül, darabszámukat feltüntetve adják csak meg őket. 103 Portrékkal először Rohoncon az 1657. október
