Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban
8. Pálffy Miklós, 1580-as évek Porträtbuch von Hieronymus Beck von Leopoldsdorf, fol. 419. (Bécs, Kunsthistorisches Museum) tulajdonában lehetett, s bizonyára halálát követően, de a 16. század vége előtt került a katonai kiválóságok portréit, illetve fegyvereiket gyűjtő főherceg ambrasi gyűjteményébe — esetleg a szigetvári hős ma is Bécsben őrzött sisakjával együtt. Ugyanis mint hiteles Zrínyi-ábrázolás előképe lett — a brokátköpenyt tekintve az öltözet némi kiegészítésével — Giovanni Battista Fontana 1580 körüli rajzának, amelyet Dominicus Custos 1601-ben tett át rézmetszetbe, a jeles személyiségeket és főhercegi gyűjteményben lévő fegyvereiket együttesen ábrázoló Armamentarium lapjaként. 73 Zrínyit I. Ferdinánd birtokadományokban is kifejezett megbecsülése emelte a horvát és magyar nemesség legtekintélyesebb és legvagyonosabb családai közé, horvát bánként és a déli végek főkapitányaként pedig szinte egyidejűleg lett a bécsi hadvezetés befolyásos tagjává. 76 Ahogyan osztrák és cseh rokonsága, valamint házassága révén a Habsburg-udvarhoz kötődő arisztokraták közé tartozott Thurzó Erzsébet,Thurzó Elek országbíró, magyar királyi helytartó leánya is, aki 1555 körül festett portréja idején féltestvére, Jaroslav z Pernsteina felesége volt. A képet Eva Bukolská (azóta elfogadott attribúcióval) I. Ferdinánd legnevesebb udvari festőjének, Jakob Seiseneggemek az életművébe utalta, 77 így — noha a megrendelő bizonyára a férj volt — jelenleg ez a legkorábbi olyan portré, amelyet magyarországi előkelőről első vonalbeli udvari művész alkotásaként ismerünk. De amilyen mértékű a kép művészettörténeti rangja, olyan mértékű a jelentősége is a magyar arisztokrácia birodalmi integrációjának összefüggésében. Ahogy Pálffy Géza megállapította, Thurzó Erzsébet három házasságkötése, Pernstein után Adam Ungnad von Sonneg gróffal, majd Julius von Salm-Neuburggal, de főként a rokoni kapcsolatoknak az a hálózata, ami a cseh és osztrák főnemesség prominens családjaival így kialakult, a 16. század második felében komoly politikai befolyással rendelkező nemzetek feletti birodalmi arisztokrácia létrejöttében tapasztalható mechanizmusnak is egy kicsit modellje. 78 S ha hozzávesszük, visszautalva az előbbi képre, hogy Zrínyi Miklós 1564-ben Eva von Rosenberggel kötött házassága révén még a korábbiaknál is nagyobb mértékben vált tagjává ennek a befolyásos családi kapcsolatrendszernek, 79 akkor valószínűleg ezeknek a portréknak is pontosabban kijelölhetjük a helyét a bécsi udvar művészetétől akkoriban nem függetleníthető, Magyar Királyság-beli emlékek sorában. Hogy ennek a nemzetek feletti birodalmi arisztokráciának művészeti téren is mennyire integráns részét alkotta a magyar és horvát elit, s hogy az udvari kötelékek szálai milyen mértékben gyökereztek a Habsburg-udvar és a Mohács után udvarát vesztett Magyar Királyság közös múltjában, az egy 16. századi portrégyűjtemény, a Hieronymus Beck von Leopolsdorf portrékönyve néven ismert kötet némely ábrázolása alapján válik követhetővé. 8 " Készíttetője, Hieronymus Beck I. Ferdinánd tanácsosának fia volt, aki padovai tanultsággal már korán állami hivatalba jutott: az Alsó-ausztriai 9. Ismeretlen metsző Dominicus Custos után: PálÖy Miklós, 1600 körül (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok)
