Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - MAROSI ERNŐ: AZ Alpokon innen és túl. A reneszánsz látszólagos válaszútjai Magyarországon 1500 körül és után
nulmány előkészítő rajz-e a metszethez, vagy inkább annak nyomán készült másolat. 53 Éppilyen módon írható le a budapesti Vizitáció Mária-figurájának viszonya Schongauer okos és balga szüzeihez, illetve ezek M.Z. mester által Dürer szellemében megfogalmazott parafrázisaihoz. A kiállítás művészettörténeti munkájának egyik legfontosabb eredménye éppen ez volt: az 1500 körüli kabinetekben és műtermekben általánosan megtalálható grafikai kultúra elemei parafrazeáló használatának kimutatása. Ugyanerre a jelenségre hívták fel a figyelmet különösen az M.S. mester természetábrázolásainak eredetét kutató vizsgálatok.Török Gyöngyi a Vizitáció-tábla pünkösdi rózsáit Schongauer újabban felfedezett botanikai tanulmányaira, az íriszeket pedig Dürer természettanulmányaira vezette vissza. Hasonló eredményre jutott Urbach Zsuzsa, amikor a tájképek elemzésének súlypontjába a fiatal Dürer nürnbergi köre került. Megfigyelései szerint M.S. mester tájainak legközelebbi stiláris és festéstechnikai párhuzama a fürthi főoltár mesterénél találhatók. A motívumok (a düreri welsche Schlösser) az európai autonóm tájfestészet születésének környezetébe vezettek. 36 S itt a művészettörténeti interpretációnak arra a területére jutunk, amelyet Achim Hubel nyitott meg 1987-ben, a regensburgi könyvfestészet kiállítása idején, a könyvfestő Berthold Furtmeyrt szembeállítva tanítványával és követőjével, Albrecht Altdorferrel. Miközben bemutatta a fiatal Dürer meghatározó befolyását az itáliai reneszánsz értelmében felfogott művészi egyéniség és „kézírás" megbecsülésében, a „nürnbergi újításoknak" valósággal szenzációs szerepet tulajdonított. Hubel paradox megállapítása szerint „tisztában kell lennünk azzal, hogy az 1500 utáni években ezek az eszmék sok művészt elértek, és hogy a kézvonások kifejező lehetőségei nem mindig különböztethetők meg individuálisan. így sok hasonló megjelenésű mű volt, amelyek a »dunai iskoláról« szóló félreértéshez vezettek." 37 Hubel tehát mint művészettörténeti konstrukciót, kétségbe vonta a dunai iskola létezését, és reális jelentőséget a Dürer-követés jelenségének s a vele 1500 táján együtt járó formai-hangulati divatnak tulajdonított. A Dürer-recepció elhatároló jelentőségű a 16. század eleji Magyarországon is. M. S. mester és kortársainak példái a művészi követésre vonatkoznak. Más példák azt bizonyítják, hogy a motivikus átvételekre a megbízó kezdeményezése nyomán került sor. Mojzer Miklós összegyűjtötte a Dürerkövetés korai példáit: a Pozsonyban őrzött, 1516-os rézmetszetre visszamenő, csillagkoszorúban álló Madonnát, az 1522-es kassai Ostorozás-táblát. 58 Idézte azt a Szakolcáról a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába került nagy Madonnatáblát, amelyet a rajta található címer alapján bizonyosan nem egy Szentgyörgyi-Bazini grófnak, hanem egy Czobor-családtagnak, talán Imrének epitáfiumával lehet azonosítani. A szakolcai kompozíció valóságos antológia a legkülönbözőbb, célszerűen összeválogatott grafikai Dürer-előképekből. A válogatás célszerűsége az elhunyt lovagi-etikai magasztalására, a figura típusának Dürer Paumgartner-oltára lovagalakjai, illetve az augsburgi Fugger-kápolna alakjai köréből való kiválasztására vonatkozik. 39 Az augsburgi kápolna mint lehetséges mintakép különösen aktuális annak az időnek felsőmagyarországi környezetében, amelyben a Fuggerek magyarországi politikai tényezővé váltak. Hasonló irányba mutat Mojzernek a kassai epitáfiumtáblához fűzött, az e stíluskapcsolatok véletlenszerűségén túli összefüggéseket sejtető megjegyzése, amely szerint ez az emlék „nem a »vernacular«, a népiesedés felé mutat. Mintha a hazai reneszánsz művészetnek alternatívája is lehetett volna". A kérdés csak az, hogy ennek az alternatívának emlékanyagát sporadikus, véletlenszerű elszigeteltségükben tartjuk-e, vagy tendenciózus összefüggésükben szemléljük. Függetlenül attól, mit tekintünk „hazai reneszánsz művészetnek", ma már bízvást állítható, hogy az alternatíva is hazai. Az augsburgi Fugger-kápolna körének magyarországi recepciójában a legjelentősebb monumentális mű az a — nagy valószínűséggel eredetileg a nyitrai székesegyház berendezéséhez tartozó — epitáfium lehetett, amely Hans Daucher közeli követőjének helyi munkájaként (vagy importműként) valószínűsíthető. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött nagyobb töredékből s a nyitrai ferences templom homlokzatán befalazott kisebből rekonstruálható Krisztus búcsúja anyjától-reliefen kívül, közeli stiláris rokonsága alapján, ugyanahhoz a síremlékhez tartozhatott a nyitrai ferences templom Feltámadás-domborműve is. 60 A relief értékelésében Török Gyöngyi Hekler Antal elemzésére hivatkozhatott („A magyar művészettörténetben nincs egy Peter Vischer, sem egy Albrecht Dürer, van azonban egy fenséges kőrelief Nyitrából" 61 ). Hekler, amellett, hogy ő is hangsúlyt adott a Mátyás-kori toszkánai orientációnak és hatásainak, nem zárkózott el a 16. század eleje németországi kapcsolatainak felismerésétől. Erre vonatkozó megállapításai művében művészeti áganként és régiónként szétszórva találhatók, a gótikának a mohácsi vészig tartó áttekintésében. Az „északi reneszánszhoz" tartozó magyarországi jelenségek összefüggő történetének áttekintése a legutolsó időkig a magyar művészettörténet-írás deziderátuma maradt. 13. Krisztus búcsúja Anyjától. Epitáfium töredéke Nyitráról, 1520—1530 (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
