Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Reneszánsz, magyar reneszánsz, magyarországi reneszánsz. Részletek egy stíluskorszak kutatásának történetéből
Támogatott? Tűrt? Tiltott? A Corvina-könyvtár kutatását a magyar tudományosság régóta fontos feladatának tekintette. A két világháború között a művészettörténet-írás nagyon sokat tett hozzá a 19. század végére összeállt képhez; talán többet is, mint a filológusok és történészek. 1945-ig Hoffmann Edith, Balogh Jolán, Berkovits Ilona tanulmányok sorát publikálta a királyi könyvtár kódexeinek miniatúráiról. Ez a sor mintha elakadt volna a második világháborút követő években, vagy legalábbis nem jelentek meg ezzel kapcsolatos újabb publikációk. Jó másfél évtized múlva azonban ismét előkerült a Corvina problémája. Az eredetileg újkoros történész, Csapodi Csaba (1910— 2004) kezdett vele foglalkozni — Madas Edit találó fordulatával élve 136 - autodidaktaként, és 1960-tól kezdve sorra publikálta a könyvtárral összefüggő írásait. Ezek sokszor érintettek művészettörténeti kérdéseket. Az ütemesen folytatott kutatás elég gyorsan eredményre vezetett: 1973ban megjelent a Corvina angol nyelvű repertóriuma, amelyet azóta is mindannyian nagy haszonnal — bár egyre növekvő, kritikus figyelemmel - forgatunk. A könyv a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének új, idegen nyelvű sorozatában jelent meg, a Studia Humanitatisban, annak első köteteként. Csapodi azonban nemcsak tudományos írásokat produkált, hanem — és erről is szólni kell — népszerűsítő műveket is. 1967-ben jelent meg a Helikon Kiadónál a Bibliotheca Corviniana című album, amelyet a bevezető szöveg és a kódexek jegyzéke után sorakozó 143 színes tábla tett igazán gazdaggá. Összeállítói Csapodi Csaba, Csapodiné Gárdonyi Klára és Szántó Tibor voltak; utóbbi név jelzi, hogy a könyvkiadói részvételnek is komoly szerepe volt a kiadványban. Még az UNESCO is támogatta a vállalkozást; a színes képek beszerzése nyugatról akkoriban nem lehetett egyszerű. 137 Az ENSZ kulturális szervezetének emlegetése egyértelműen jelzi, hogy a kiadványnak volt politikai olvasata; a kádári konszolidáció éveiben vagyunk, a magyar politikai berendezkedést ekkoriban próbálták szalonképessé tenni nyugaton. A kiadói vállalkozás mindenesetre sikeresnek bizonyult. 1969-ben németül is kiadta a Corvina Kiadó Budapesten a könyvet, de megjelent Berlin—München impresszummal is; ugyanígy angolul Budapesten és Angliában, továbbá New York—Washington impresszummal az Amerikai Egyesült Államokban. 1976-ban második javított kiadása jött ki, majd ez 1978-ban németül, 1981-ben ismét magyarul, majd lengyelül és angolul, 1982ben újra németül, majd franciául. 1990-ben jelent meg a legteljesebb, negyedik kiadása a könyvnek, Mátyás király halálának 500. évfordulójára. 138 A Corvina Könyvtár nemzetközi diadalútja azóta is tart; ma már hivatalosan is része a kulturális világörökségnek. A hatvanas-hetvenes években mindenesetre a Corvinakutatás kétségkívül a politika által támogatott tudományos tevékenységek közé tartozott. De nemcsak a Corvina-kutatás. Ne feledjük: ekkor jelenhetett meg végre Balogh Jolán nagy Mátyás-monográfiája, legalábbis a 2. és a 3. kötet; az elsőt ugyanis - állítólag ideológiai okokból — 1966-ban sem adta ki az Akadémia. 139 (Nem ismerjük a részleteket.) Ugyancsak 1966-ban publikálta Gerevich László monográfiáját a budai vár feltárásáról is, benne az újabb reneszánsz leletek tömegével. 140 1966-ban jelent meg Zlinszkyné Sternegg Mária könyvecskéje a magyarországi, reneszánsz intarziadíszes bútorokról. 141 Egy évvel korábban látott napvilágot Héjjné Détári Angéla apró kötete a régi magyar ékszerekről, 142 1967-ben pedig Tombor Ilonáé a festett asztalosmunkákról, ugyanebben a sorozatban; 143 a festett famennyezetek s rokon emlékek nagy monográfiája 1968-ban, ugyancsak őtőle. 144 1967-ben jött ki Radocsay Dénesnek a középkori Magyarország faszobrait feldolgozó adattára is. 145 Úgy tűnik fel, hogy a hatvanas évek közepétől kezdve több — kisebb-nagyobb — könyv is megjelent, amely részben vagy teljes egészében a magyarországi reneszánsz művészetről szólt. (S még nem beszéltünk a folyóiratcikkekről, például Radocsay Dénesnek a reneszánsz címeresleveleket ismertető munkáiról [1965— 1966].) 146 1965-ben adta ki Boskovits Miklós a magyar (művészet) történet-írásnak a gótikára és a kora reneszánszra vonatkozó publikációit összegyűjtő és rendszerező, hatalmas bibliográfiáját, amely ma is nélkülözhetetlen segédeszköz. 147 1964 nagy éve volt a hazai irodalomtörténet-írásnak is: ekkor jelent meg — Klaniczay Tibor szerkesztésében — a magyar irodalomtörténeti kézikönyv első két kötete, benne a reneszánsz kori magyar irodalom új történetével, kiváló szerzőgárda tollából. 148 1969-ben alapították meg az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportját, amelynek egyik fő feladata „a nagy magyar művészettörténeti összefoglalás előkészítése", a kézikönyv megalkotása volt. 149 Kezdetüket vették a periodizációs viták: melyik stíluskorszak mettől meddig tart, hogyan szakaszolhatók stb.Terítékre került a reneszánsz is. 150 1973-ban jelent meg Galavics Gézának a késő reneszánsz és a kora barokk el23. A simontornyai vár udvara, 16. század eleje (helyreállítás után)
