Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Reneszánsz, magyar reneszánsz, magyarországi reneszánsz. Részletek egy stíluskorszak kutatásának történetéből

jelent meg magyarul (1881—1886), Pulszky Károly és Wohl Janka tolmácsolásában.

28 A reneszánsz, pontosabban a „renaissance" persze már jóval korábban feltűnt a hazai művészettörténeti szakirodalomban. Mindjárt a kezdet kezdetén Henszlmann Imre (1813— 1888) a Mátyás-kori művészetről — annak reneszánsz részéről - nemcsak pontos képet adott, hanem politikai értelmezést is. „Azon ritka példával találkozunk itt, hogy egy ország, mely örökös ellenségeskedésben él minden szomszédaival, mind ennek dacára is képes beléletében fejlődni, növekedni és felvirágozni; mert a magyarok Corvin uralkodása alatt a legelső cultur-népekhez tartoztak, s a pápa elsősorban királyuk barátságát kereste. E körülmény, a Németországgal való folytonos ellenségeskedések, s a király második nejének olasz származása magyarázzák meg, hogy miért lőn ez időben az olasz befolyás annyira uralkodó, hogy a renaissance, Olaszországon kívül, Magyarországon mutatkozik meg először, s fejét a középkori műépítészet mellett magasan kiemeli."

29 Pontosan érzékelte az ellentmondást a Mátyás-kori reneszánsz építészet híre és (akkor) ténylegesen ismert emlékei között. „Renaissance építmények, Mátyás idejéből csudálatosan csekély számmal maradtak fenn, s mégis úgy látszik, mintha ez építészeti modor magánál a királynál és közvetlen környezeténél is, nagy kegyben állott volna; mégis a felsorolt és más épületeket is csúcsíves stylben emeltette, s ez utóbbira nézve még példánnyal is bírunk a XVI. század harmadik évtizedéből, más, nem keltezett, de mégis későbbieket nem is említve. Különben e nagy építészeti tevékenység hazánkban Mátyás halála után megszűnt, s egészen a XVII. század végéig álmát alussza, mindaddig, amíg megszabadulva a török iga alól, a jezsuiták barokk építészetükkel nemcsak az egyházi, hanem minden másnemű épületekre is hatalmas befolyást gyakoroltak."

30 A mű 1880-ban megjelent második kötetében a pozsonyi dóm déli kapuja, 16. századi síremlékei vagy arabeszk-díszes rácsozata Henszlmann számára a reneszánsz emléke volt,

31 akárcsak a főtéren álló díszkút, amelynek főalakját „a renaissance styl gyöngyének" tartotta.

32 Henszlmann bácsi ásatásain szép reneszánsz kőfaragványokat talált a humanista Váradi Péter kalocsai érsek építkezéseiből. Az 1873-ban megjelent kötetben pontosan felismerte a töredékek korát — 15. század vége, 16. század eleje —, s díszítményeit a Renaissancezeithez kapcsolta.

33 A jelzőben semmi pejoratív nem volt. A „renaissance-styl" Henszlmann-nál később is úgy szerepelt, ahogyan ma használjuk, vagyis felső időhatárát tekintve bizonytalanul: a lőcsei templom 1615-től épülő orgonája például ebben a stílusban készült, az 1542-es stallum úgyszintén, és Johannes Lang lőcsei bíró gyermekeinek síremléke (1639) vagy a Thurzó-sírkövek is, mind egy szálig.

34 A reneszánsz kezdete egyértelmű (Mátyás kora), a késő reneszánsz viszont jócskán belenyúlik a 17. századba. Nem látjuk ezt — az időhatárokat — másképp ma sem. A magyar művészettörténet-írás másik alapító atyja, Ipolyi Arnold (1823—1886) már 1859-ben is használta a „renaissance" szót, a 16—18. századra vonatkoztatva, sőt azt írta, hogy az „ujjá-születési ízlés" a „mai napig" uralkodik.

35 Mérey Mihály alnádor (fl572) csütörtöki kőepitáfiumát renaissance ízlésű alkotásnak tartotta, de nem minősítette; a 18. századi templomok „renaissance" stílusát viszont — ezt mi most barokknak nevezzük — többé-kevésbé ízléstelennek tartotta.

36 Ipolyi 1861-ben az Akadémia palotája körül kialakult vitában 143. ábra. Déli kapucsarnok. 2. A pozsonyi Szent Márton-templom déli kapuja, 16. század első harmada (Henszlmann 1876) 3. Baluszterpillér a bácsi várból, 15. század vége (Henszlmann 1873)