Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - Elmélet és gyakorlat: várépítészet - SZÉKELY ZOLTÁN: A győri vár és reneszánsz kapui

Mátyás hódításainak idejétől az 1510-es évek végéig. A soproni ferencesekkel való kapcsolatát bizonyítja faragott címeres, festett névfelirata 1492-ből - amelyet 1780-ban jegyeztek fel — a kolostor I. emeleti folyosójának falán, a templomkarzatra vezető ajtó fölött (CSATKAI 1956,256).Az épület 1996 óta folyó műemléki kutatásai során ezt a feliratot már nem találtuk meg, de kiderült, hogy az emeleti kerengőfolyosó a templom déli oldalán csak 1780 óta fut körbe, addig ennek helyén két késő gótikus kápolna működött. A templomhajó déli ablakainak megtartásával ezek oratóriumkápolnaként szolgálhattak, s rajtuk keresztül a templomtér közvetett megvilágítást kaphatott. A két kápolna közül a nyugatit — az itt volt felirat miatt - azonosíthatjuk a Siebenburgerkápolnával, míg a tőle keletre levőt Kolbat Jánosné 1498-ban már fennálló kápolnájával. A két kápolna építését a kolostorépítés támogatására 1488-ban kiadott pápai búcsúengedély motiválhatta (CsATKÁI 1956, 254). A keskeny és magas kápolnák boltozatvállait, homlokíveit a barokk kerengő II. emeletén tártuk fel: a Kobat-kápolnát borda nélküli, a Siebenburger-kápolnát szarvasbordás, késő gótikus hálóboltozat fedte. A kápolna ismeretében nincs okunk feltételezni, hogy Siebenburger oltára eredetileg máshol állt volna. Az 1552-es adat („...stifft der heiligen drey khönig altar auf der hindern barkkirchen im closter...") ravatalozóként való értelmezése nyelvészeti feladat, de ha helyes, valóban a káptalanteremmel kell azonosítanunk (bár az újabb kutatások során az 1661-es sekrestye helyén is feltártunk egy középkori temetkező kápolnát, benne oltáralapozással). Siebenburgerről tudjuk, hogy 1508-ig templomatyaként működött a ferences templomban, elsőként e tisztségben. Hatszor választották polgármesterré (1496/97, 1501-4, 1510—12), s utolsó adatunk róla 1518-ból származik. Valószínű, hogy a ferenceseknél temetkezett, erre utalhat a családtörténet néhány későbbi momentuma. Fia, Ferenc folytatta apja üzleti tevékenységét, 1 532—34 között polgármester is volt, s rangját jelzi, hogy lányát, Margitot Sárkány Ambrus báró rokona, Antal vette feleségül, megszerezve kezével a Siebenburger-vagyont is. Az egyházi hagyomány pedig arról szól, hogy a Sopronban élő Sárkány családtagok temetkezőhelye a káptalanterem középső hajójában volt, s hozzájuk csak 1660 körül csatlakoztak a szegről-végről rokon Sennyey és cseszneki Esterházy/nádasdi Darabos családok temetkezései a két mellékhajóban. Barokk kriptáik kialakítása miatt emelkedett meg a helyiség padlószintje, s ekkor pusztulhatott el az általunk vizsgált reneszánsz építmény is (CSATKAI 1956, 276). De ha ez valóban Siebenburger Jakab Háromkirályok tiszteletére alapított oltára volt, állhatott - véleményünk szerint — kezdetben az emeleti oratóriumkápolnában, s onnan helyezhették át a káptalanterembe már 1552 előtt, valamely Siebenburger családtag temetéséhez kapcsolódva, ha a forrás valóban az itteni ravatalozóról szól. Ha nem, akkor az oltár egészen az 1620—1630-as évekig is az oratóriumkápolnában állhatott, amelyet ekkoriban - vagy az 1625-ös, vagy az 1634-1635-ös országgyűlésre készülve - alakítottak át: a templom felőli falát áttörve a templomkarzatot énekeskarzat-párral bővítették, melyek közül a déli stukkódíszének a sopronkeresztúri kastélykápolna stukkóival való rokonsága teszi lehetővé a datálást (KOPPÁNY 1990, 457-458, 4. kép). De lehet az is — mivel a faragványok előkerüléséről nincs pontos dokumentáció —, hogy az oltár egészen 1780-ig az oratóriumkápolnában állt, amikor annak boltozatát is lebontották, s bordáit a II. emeleti falmagasításba építették be, néhány töredék pedig lekerülhetett a káptalanterembe, annak padlója alá is, ahol ugyanekkor átalakítások folytak; ekkor készült a tér - 1949-1951 között elpusztított - Dorffmaisterféle kifestésé is (NEMF.S 1994, 14-17). BGy CSATKAI 1956, 252-255, 268-276; HÁZI 1961, 308-316; BALOGH 1962, 144—146; HÁZI 1982,775-776,9240-9244. sz. és 849,10205. sz.; KOPPÁNY 1990, 451-461, 4. kép; NEMES 1994; MlKÓ 2001, 274-275. ELMÉLET ÉS GYAKORLAT: VÁRÉPÍTÉSZET SZÉKELY ZOLTÁN A győri vár és reneszánsz kapui Győr stratégiai helyzete a török hódoltság idején értékelődött fel: a végvárvonal leghatalmasabb erődítményeként a Bécsbe vezető út védelmében játszott kulcsszerepet s lett a császárváros s egyben a kereszténység védőbástyája („Vormauer Wiens — propugnaculum Christianitatis"). Az erődítési munkálatokra I. Ferdinánd király 1537-ben adott utasítást, amelyek azután több szakaszban, számos tervmódosítással kerek negyven esztendőn át folytatódtak. Első ütemben fa-föld erődítésekkel vették körbe a várost, miközben a Káptalandombon emelkedő középkori castellum - amely magában foglalta a püspöki palotát (arx) is — belső várként szolgált tovább. Az erődítéseket 1547-ben Francesco de Pozzo és Francesco di Spazio majd Pier Antonio Tarducci várépítészek szemrevételezték. 1549-ben Francesco de Pozzo és Sigismondo de Préda da Pisa vizsgálta felül a munkálatokat. 1550-ben Sforza Pallavicini őrgrófot nevezték ki a vár kapitányává, aki maga is erődítési szakember volt. Ekkor már az erődítmények végső, szilárd anyagból való kiépítésére készültek, amelynek keretében két tervvariáns született. Az egyik elképzelés csupán a belső vár, míg a másik az egész város megerődítését tartalmazta. A döntés azonban sokáig vajúdott: 1552-ben uralkodói utasításra hadbiztosok tanulmányozták a Sforzánál lévő terveket, ami 1555-ben megismétlődött. A bizottság tagjai között ekkor ott találjuk Hermes Schallautzert, Bécs erődítéseinek főfelügyelőjét, Francesco Benignót, Győr és Komárom építési felügyelőjét, Sigismundo de Pratovechio építészt, Veit Puechner és Bernardo Gaballio építőmestert, valamint Pietro Feraboscot, ekkor még mint festőt (Veldmaler). A biztosok minden bizonnyal módosító javaslatokkal éltek a meglévő tervekhez, az új elképzeléseket azután Ferabosco vetette papírra. Alkalmasint e rajzolói tevékenységére utal Ferabosco, némileg megszépítve, 1559-es felségfolyamodványában, ahol — többek között - Győr terveinek („modelli di... Giavarino") elkészítéséről írt — a nem egészen korrekt megfogalmazást menti, hogy a beadvány célja fizetésemelés elérése volt... A tervvariánsokat Sforza Pallavicino várkapitány Bernát, azaz Bernardo Gaballio királyi építőmesterrel Bécsbe