Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - Humanista kör Pozsonyban a 16. század második felében

Agriensi p (?) suo Sambucus". Az elülső szennylevél rectóján: „Reverendissimus D. Episcopus Nitriensis Stephanus de Feierkeo Locum(tenens) etc. mihi N. I. d. d. Posonii 28. Mártii 1590". (Istvánffy autográf bejegyzése). „Collegii Societatis Jesu Sopronii Catalogo inscriptus Anno 1651 ".A címoldalon Istvánffy' leltárjegye: „1706". Budapest, Egyetemi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Ant. 4690. Eunapios eredeti görög szövegét és Hadrianus Junius latin fordítását Zsámboky adta ki 1568-ban Christopher Plantin kiadásában, akivel szoros baráti kapcsolatot ápolt. Forrása bizonyára az Egyetemi Könyvtár F 28-as jelzetű kéziratkötete volt — pergamen-előtábláján Istvánffy supralibrosával -, amely Schedius Lajos belekötött jegyzete szerint Istvánffy előtt Zsámbokyé volt. A papírkódex hat ókeresztény szerzőtől tartalmaz műveket, közülük az első Eunapios. Ahogy a kéziratos változat, úgy a kinyomtatott szöveg is végül Istvánffy Miklós könyvtárát gazdagította, bejegyzése szerint Fejérköwi István (1522—1596) akkoriban nyitrai püspöktől, királyi helytartótól kapta ajándékba 1590-ben. Istvánffy Miklósnak eddig mintegy 40 kötete ismert az Egyetemi Könyvtárban, valamennyi a feloszlatott soproni jezsuiták tulajdonosbejegyzését is tartalmazza. BoK RMK III 567 11-15 Wolfgang Laziusnak az Ausztriai-ház genealógiáját bemutató műve, Istvánffy Miklós könyvtárából 1564 Wolfgang Lazius: Commentariorum in genealógiám Austriacam libri duo. Basel, Nicolaus Episcopius, Ioannes Oporinus, 1564 Papír, pp. 335, [7]; 2° {VD/16 L 843) A natúr pergamen kötés előtáblájának közepén Istvánffy címeres supralibrosa. Leltárjegye nincs a kötetben. Bejegyzés: „Collegii Societatis Jesu Sopronii Catalogo inscriptus Anno 1638". Budapest, Egyetemi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Ant. 6183. A bécsi humanista orvos és történetíró kötete szintén Istvánffy Miklós birtokában volt, amint ezt címeres supralibrosa bizonyítja. A körirat szövege: „NICOLAVS ISTHVANFY DE KISAZZONFALWA S.C.R.M. CONSIL.A C. REGNI HVNGARIAE PROPALATINUS ETC". A supralibros tehát 1581-ben vagy utána készülhetett, akkor lett ugyanis tulajdonosa alnádor. E címeres supralibros két változatban fordul elő Istvánffy néhány könyvén. Az első: az ovális címer a körirattal (ilyenkor a kötéstábla sarkaiban apró díszek láthatók). A második díszesebb: a köriratos címert változatos növényi ornamentikájú, csúcsain liliomos, rombusz alakú keret veszi körül, mely így már nemcsak a tulajdonos megjelölésére szolgál, hanem az egyszerű pergamenkötést mutatós, elegáns díszítésű darabbá is teszi. Istvánffynak ez a kötete is a soproni jezsuita kollégiumba került, bejegyzésük a címoldalon 1638-ból való. BoK 11-15 11-16 Nicolas Monardes sevillai orvos könyve a Latin-Amerikából behozott gyógynövényekről; Clusius ajándéka Georg Purkircher pozsonyi orvos számára 1574 Nicolas Monardes: De simplicibus medicamentis ex Occidentali India delatis, quorum in medicina usus est. Interprète Carolo Clusio Atrebate. Antwerpen, Christophorus Plantinus, 1574 Papír; pp. 227, [5]; 8° (Voet IV. 1710) Puha pergamenkötésben. Bejegyzés: „Clariss.Viro Philo. Ac Medicináé Doctori Georgio Purkirchero dedit Carolus Clusius MDLXXIIII". „Collegii Posoniensis Societatis Jesu 1636". Budapest, Egyetemi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Ant. 2931. Nicolas Monardes (1512 k.—1588) sevillai orvos és botanikus volt, a Latin-Amerikából kereskedőhajókon érkezett növények első tudományos kutatója. Sevillában botanikus kertet létesített, ahol termesztette, megfigyelte és hatástani vizsgálat alá is vetette azokat. A koka és a dohány első hiteles ábrázolása is az ő 1565-ös könyvében szerepel. Ezt a kiadást több is követte, sok nyelvre lefordították. Latinra az akkoriban szintén Spanyolországban utazó és dolgozó Clusius fordította, aki a könyv 1574-es kiadásakor már Bécsben, illetve Pozsonyban tartózkodott, s frissen kiadott munkáját Georg Purkirchernek dedikálta.