Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - I. A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA - VÉGH ANDRÁS: Reneszánsz kőfaragványok és terrakottaelemek a Jagelló-kori Budán. Egy várbeli lakóház és leletei

köznyom és ujjnyom is csak ezeken az említett, utólag finomított részleteken fedezhető fel. A nőalak fejfedőjén megfigyelhető textillenyomat annak jele lehet, hogy munka közben nedves ruhával védték a tárgyat a kiszáradás ellen. A töredék jobb széle homloknézetben szabályos ívként jelenik meg. Bár oldalnézetből nem dönthető el egyértelműen, hogy törésfelületről van-e szó, elképzelhető, hogy ez a szakasz a darab eredeti széle. Ez esetben a domborművet valamely más tárgy oldalához illesztették — bár az íves kivágat elmetszi a nőalak ruháját —, vagy a tábla több darabból készült, és égetés után építették össze. Utóbbi általános gyakorlat volt mind terrakottaszobrok, mind domborművek készítésekor, a száradás és égetés során bekövetkező deformálódás hatásának kiküszöbölése érdekében (GENTILINI 1996, 80, 87; BOUCHER 2001,130, 158). A dombormű 1987 tavaszán került elő a Kővári Klára vezetésével végzett régészeti feltárás során,Vácott. A Tímár utca 2. sz. telken ásott kutatóárok ENy-i végében -88 cm-en újkori rétegek alatt jelentkezett a - mai felszíntől számítva — 254 cm mély 1. számú gödör. Hamus, égett, faszenes betöltésében 15—17. századi edénytöredékek, késő középkori vastárgyak (patkó, ajtópánt, ablakretesz), hasonló korú, zöldes színű ablaküveg-töredékek és a különleges szépségű terrakotta dombormű darabja feküdt. A Tímár utca nagy valószínűséggel a középkori északi, külső várárok helyén vagy közvetlen közelében húzódik (MRTXIU/2, 380-404; TETTAMANTI 1994). A domborműtöredék nagyrészt nála későbbre keltezhető leletekkel együtt, biztosan másodlagos helyzetben került elő, a lelőkörülmények alapján Báthory Miklós várbeli építkezéseihez köthető. Bár az 1541-es ostromok után helyreállították még a vár, a templom és a palota együttesét, az 1626-ban teljesen elpusztult. A kísérő leletanyag alapján a terrakotta-töredék a 17. század folyamán, legnagyobb valószínűséggel a töröktől visszafoglalt Vác rendezésekor kerülhetett a hulladékgödörbe. Báthory Miklós mind Mátyás udvarának, mind a humanizmus magyarországi történetének jelentős alakja, 1474 és 1506 közt volt váci püspök.Tanulmányait Firenzében, Padovában és Bolognában végezte, 1469-ben tért haza Itáliából (TÖRÖK 2001, 9; KUBINYI 2007, 19). A kor humanista írói hangsúlyozzák műveltségét, a források szerint a könyveket nemcsak gyűjtötte és forgatta, de ő maga is írt (GALEOTTUS MARTIUS 1934,34-37; KUBINYI 2001,23; ROZSONDAI 2001; ill. BALOGH 1966, I, 661; RITOÓKNÉ 2001, 161).Tanulmányai végeztével továbbra is közvetlen kapcsolatban állt Itáliával, egy 1470-es levélben mint Mátyás firenzei követe szerepel (BALOGH 1966, 681; BALOGH 1985, 77).Több forrás tanúsítja, hogy a kor neves humanistái gyakran voltak a váci udvar vendégei. A firenzei Francesco Bandini, aki 1476ban érkezett Nápolyból, és a hazai szakirodalomban mint a neoplatonizmus és a reneszánsz magyarországi „katalizátora" szerepel, 1480-ban (és bizonyára nem csak ekkor) Vácott időzött, innen írt 1480. augusztus 13-án levelet Jacopo Salviatinak barátja, Simone Gondi haláláról (MIKÓ 2001, 121; FEUERNÉ 1981,19-20). Bandim és Báthory Miklós hívta Ficinót 1479-ben és 1487-ben ismételten Mátyás udvarába (BALOGH 1966,1, 654, 656, 553,1. j.). Galeotto Marzio állítása szerint Báthory Miklós biztatta, hogy vesse papírra Mátyás cselekedeteit. Ugyanő a szerzője azoknak a sokszor idézett soroknak, amelyek szerint Báthory Itáliából hívott [-5 mesterekkel építtette újjá a székesegyházat és a püspöki palotát, és díszes kerteket alakíttatott ki, ahol a kor művelt humanistái séta közben tartalmas beszélgetéseket folytattak (GALEOTTUS MARTIUS 1934,35). Galeotto munkája és az 1485-ös évszámot hordozó címerkő segítségével a váci építkezések kezdete és legalábbis bizonyos jelentős részletek befejezése 1485 előttre keltezhető, az építészeti töredékek alapján azonban 1490—1500 között is folytak a várban munkálatok (MIKÓ 2001, 118). Mindkét építkezési időszak szinte valamennyi reneszánsz kőfaragványa közvetlenül a budai királyi műhelyhez köthető (BALOGH 1985,211; MIKÓ 1988,134). Az egyéb berendezési tárgyakat, képzőművészeti alkotásokat azonban Báthory akár rendelhette közvetlenül Itáliából, személyes ismeretei, kapcsolatai lehetővé tették ezt. A dombormű lelőkörülményeiből mindössze annyi következik, hogy az valamelyik, a váci vár területén elhelyezkedő, Báthory Miklós által felújított épületet díszíthette, így az eredeti térbeli kontextus és tárgy funkciója rekonstruálásához esetleg az ábrázolás témája jelenthetne segítséget. A női figura sajátos, gombos, sugaras, felcsavarodó karimájú fejfedője egyértelműen keleties viselet, a fríg sapka egy változata. A fríg sapka már az antikvitásban is idegenként jellemzi viselőjét, barbárok ábrázolásain jelenik meg. Kora középkori példák nyomán legkésőbb a 12. századtól kötődik széles körben a bibliai — mind ó- mind újszövetségi — zsidóság megjelenítéséhez jelentése azonban erősen függ az ábrázolás kontextusától, nem jellemez egyértelműen egyetlen