Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - I. A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA - Kő- és terrakottaszobrok, épületfaragványok

A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA KŐ- ÉS TERRAKOTTASZOBROK, ÉPÜLETFARAGVÁNYOK 1-1 Báthory András Madonnája 16. század első negyede Márga; 68 x 51 x 10 cm Felirata a mellvéden: „ORA • PRO • NOBIS • SANCTA • dEI • gENITRIX VIRgO • MARIA • PAX • IN • gREdIENTI | B(us) • EgREglV(m) • HOC • OPVS • FECIT • FIERI • ANdREAS • FILI(us) • ANdREE • dE • BAT H OR | • 1 • 5 • 26 •" Kámánházy László váci püspök ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, 1812-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 55.982. A magyarországi reneszánsz emblématikus darabja, az egyetlen épen maradt, kvalitásos kődombormű a Mohács előtti Magyarországról. Nem ásatási lelet, hanem olyan szobor, amelyet sohasem falaztak be: valószínűleg könnyen mozdítható, fakeretbe foglalt kép volt, amely Magyarországról idejében elkerülve vészelte át a háborús időket. Amikor először megjelenik előttünk, 1777-ben, aranyozott fakeretben van, amelyen a Salisch és Sickingen családok címerei láthatók; a mű pedig a váci püspöki palotában függ. Migazzi Kristóf volt a püspök ekkor, és Róka János (1727-1790) kanonok úgy tudta, hogy Althann Károly Mihály püspök (1734—1756) nővére, Mária révén jutott a mű birtokába, aki 1727-ben, Prágában Sickingen táborszernagyhoz ment feleségül. Róka feltételezte, hogy a Madonna az 1613-ben Prágában elhunyt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hagyatékából került a Sickingen család birtokába, és Althann Károly Mihály hozta magával Vácra. Harmincöt évvel Róka művének megjelenése után az akkori váci püspök, Kámánházy László ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Sajnos nem tudjuk, hogy barokk (?) keretével mi lett. A dombormű Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. Mária félalakja feliratos mellvéd mögül magasodik, jobbra előtte áll a gyermek mezítelen alakja. Jézus jobbját áldásra emeli, baljában glóbuszt tart. Mária feje fölé két lebegő angyal emeli a koronát. A dombormű sima mezejét törékeny asztragaloszsor keretezi. A felirat Máriához könyörög, és békességet kíván a belépőknek — ebből gondolták, hogy eredetileg kapu vagy ajtó fölött függött, de fogadhatta már belül is a belépőket. Ugyancsak a felirat szerint Báthory András (egyébként a nyír1-1 bátori stallumok állíttatója) volt a nagyszerű mű — egregium opus — megrendelője; legalul, a keret kyma tagozatán látható az 1526-os évszám. A felirat korai humanista kapitálissal íródott, és feltűnő ügyetlenségei feltételezni engedik, hogy a feliratot véső és a domborművet faragó kéz nem volt azonos. Ha pedig a felirat és évszám nem készült egyszerre a domborművei, akkor az 1526-os évszám sem kényszerítő erejű a szobor datálásában. Stiláris rokonsága a nyírbátori Szent György-templom (ma református templom) reneszánsz faragványaival — amelyekkel egyébként anyaga, a Buda környéki márga is összeköti — azok közelébe is helyezné: a tabernákulum vagy a kettős kapu éppúgy import faragvány volt Nyírbátorban, mint — bárhol, nem feltétlenül Nyírbátorban — a Madonna-dombormű. Báthory András azok közé a főurak közé tartozott, akik megmenekültek a mohácsi csatából. Lehetséges, hogy a fatális 1526-os évszámnak ilyen áthallása is van. MÁ