Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Tanulmányok - Ács PÁL: A késő reneszánsz meglazult pillérei: sztoicizmus és manierizmus az irodalomban

Cornells Galle: Justus Lipsius arcképe (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár) firenzei Palazzo Pittiben látható portrén. A Négy filozófus (1611 körül) című kép tanítványai körében ábrázolja a mestert, amint éppen Seneca műveinek tanulmányozásába merülnek. Mellettük az ókori bölcs mellszobra, a háttérben a Palatínus romjai. Mindez az antik kultúra sztoikus szellemű újjáélesztésének filozófiai programjára utal. Önmagáról úgy beszélt Lipsius, mint aki filológusból lett filozófussá.Talán valóban ő volt az utolsó igazán nagy formátumú humanista filológus, akit viszont az utókor leginkább csak filozófusként ismert.

20

Voltaképpen sohasem lépett túl a humanista stúdiumok több évszázados hagyományain. A sztoikus morálfilozófia Petrarcától fogva a studia humanitatis szerves részét képezte. Lipsius magyarországi hatása legkorábban humanista kollégáinak körében mutatkozott meg.

21 Magyar és németalföldi értelmiségiek egyaránt sűrűn megfordultak a bécsi Habsburgudvarban. Az első magyar, akivel Lipsius kapcsolatba került, Zsámboky János, II. Miksa udvari historikusa volt. 1572-ben személyesen is találkoztak Bécsben, irodalmi és filológiai kérdésékről beszélgettek. Zsámboky ekkor lehetővé tette, hogy Lipsius átlapozza Tacitus műveinek bécsi kéziratát, amely birtokában volt. Lipsius később Zsámbokynak szóló ajánlással látta el Tacitus-kiadását, és kölcsön kérte a nevezetes kéziratot, ám sohasem kapta meg.Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy levelezésük abbamaradt. Elmélyültebb, valóban baráti viszony alakult ki Lipsius és a talán legismertebb magyarországi humanista, Dudith András között. Sohasem látták egymást, de 1583-tól 1589-ig, Dudith haláláig rendszeresen leveleztek, olvasták és nagyra értékelték egymás írásait. Lipsius érzékenyen reagált Dudithnak az üstökösökről (De cometarum) szóló művére. Szót váltottak Pozsonyban elhunyt közös barátjukról, a kiváló németalföldi filológusról, Nicasius Ellebodiusról is.

22 Dudith a sztoikus constantia meggyőződéses hívének mutatkozott. Arra is igyekezett rábeszélni flamand barátját, hogy települjön át hozzá, Boroszlóba.Tacitus munkáinak 1585-ös javított kiadása Dudithnak szóló ajánlást is tartalmaz, amely még a 19. századi Tacitus-kiadásokban is megtalálható.

23 A felekezeti gyűlölködést mindketten elutasították, és vallási kérdésekben szkeptikus, toleráns állásponton voltak. A Zsámbokyval és Dudithcsal folytatott levelezés