Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

COMMVNIO • SANGVINIS CHRISTI EST • I COR XVER • 16 • 2 • BlBITE EX HOC I OMNEs • MATTH • 26 • VER -27-3 Hoc POCVLVM EST NOVVM ILLVD PACTVM PER MEVM SANGVINEM • SANGT • PAVE • I • CORINTVS • 11 • VERS • 25 •". Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 1926.90. A mű egyik különlegessége, hogy nem a korszakban már általánosnak mondható ötvösjelzéssel van ellátva, hanem a tárgy belső tartóelemére véste rá az ötvös: „Colosuarat Brozer Istuan Czinalta Anno 1 6 4 0". Ennek oka valószínűleg a mű megrendelésének körülményei, illetve anyaga az oka. A cuppába forrasztott medalion szerint I. Rákóczi György fejedelem készíttette; arany tárgyakra pedig nem volt érvényes az általában ezüstművekre beütött mesterjegy-ponc. Az urasztali edényt a kolozsvári Farkas utcai református templom használatára készíttette a fejedelem. Az alkalom a Kolozsváron tartott 1641-es református zsinat lehetett, melyen - Szalárdi János krónikája szerint — a fejedelem és a fejedelemmé is jelen volt. Ez időben egybeesett az addig szigorúan unitárius városban a reformátusok térnyerésével. A Farkas utcai gyülekezet az I. világháború időszakában kényszerült megválni az addigra már széles körben ismert műtárgyától. A kora újkori magyarországi ötvösség egyik emblematikus tárgya az úgynevezett „Brózer-serleg". Nemcsak szépsége, hanem anyaga, történelmi vonatkozásai is kiemelkedők. De egyben magányos csúcs is: nem ismert hasonló kvalitású, zománcos arany emlék, mely — díszítő motívumait és azok technikáját tekintve is — ennyire friss, nem délnémet, hanem elsősorban francia, holland emlékeken fellelhető dekorációs elemeket alkalmazna. Brózer vándorlásai során Franciaországba is eljutott, Párizsban legalább két esztendőt töltött. (Vö.:

BINDER PÁL: Utazások a régi Európában. Bukarest 1976, 203.) Ez lehet a magyarázata a zománcdísz úgynevezett „borsóhüvelyes" motívumai és a jellegzetes, zöld, kék, fehér színekre épülő színpalettájának. A nyugat-európai párhuzamokkal ellentétben azonban Brózer edényen és nem ékszeren alkalmazta a zománcdíszítményt. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a tárgy felépítése meglehetősen konzervatív. További különlegessége a serlegnek, hogy a cuppán 18 domborított medalionban a nagycsütörtöki eseményektől a sírbatételig Krisztus szenvedésének története látható. A korszak kálvinista ötvösemlékein nem ismertek hasonló, narratívat alkalmazó díszítmények. Sokkal gyakoribbak a serlegünkön is fellelhető bibliai idézetek, a szöveg, mint díszítőelem felhasználása. A 19. század utolsó harmadában többjelentős kiállításon szereplő mű, az alkotó és a megrendelő személye alapján terjedt el az a felfogás, mely szerint Brózer a fejedelem „udvari ötvöse" lett volna. Ezzel szemben — az adatok alapján — Brózer éppen nem a serleg készítésének időszakában, hanem csak 1643-tól lesz a fejedelem egyik „bizalmi ötvöse" Kolozsváron. A városi számadáskönyvek alapján pontosan megrajzolható az Erdélyi Fejedelemség 1660 előtti sajátos „udvari művészetének" mechanizmusa. Ezek alapján a késő középkori francia, burgundi udvari luxusmechanizmusra emlékeztető módon a városi, céhes mesterek elsőszámú megrendelője az udvar, a fejedelem és családja. A készíttetés sajátos rendszerében pedig az ötvösök közül egy - valószínűleg korábbi megbízások alapján kiváló - mester lesz a fő munkaszervező. Ez egyben bizalmi feladat volt: a nyersanyag átvétele, kiosztása, a munka megszervezése lett a „factor" ötvös fő feladata. Brózer István a serleg készítését követően válik csak ilyen bizalmi mesterré. E pozícióba való emelkedéséhez bizonnyal hozzájárult e munkája is. KE Pubzky 1874,225,234; Történeti ötvösműkiállítás 1884, II. terem, 13. szekrény, 8. sz.; Pulszky-Radisics 1884, II., 75; Czobor-Szalay 1896, IL, 75; Mihalik 1900,381 ; Kolba 1988,6-24; Bunta 2001,114-117; Kolba 2004,54-55,56. sz. XI-121 Christoph Kiniger (Küniger) ötvösremekének rajza Sopron,1588 Papír, tinta, vöröskréta; 210 X 290 mm Felirata: ,,CHRISTO[ph] KINIGER VISIRVNG j zum Maisterstück in Ödenburg | hatt gemacht | Anno 1588 Jan(?)" Sopron, Soproni Múzeum, ltsz.: Ip.57.42.1. Az egykor nyolc részre hajtogatott papírlapon harangvirágserleg vázlatrajza látható. Erősen tagolt talpához váza alakú nódusz csatlakozik, ez tartja a harangvirág alakú, hólyagos cuppát. A nódusz fölött hermák hajlanak ki; a hólyagok alsó során gyümölcscsomók, a karcsúsodó középrészen egy-egy szál szimmetrikusan szétcsapódó levelekkel kísért virág, a felső hólyagsoron egyetlen, kivehetetlen ábra vázlatos rajza. CSATKAI 1931 XI-121