Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

Kőszeghy a pohár mestereként Michael Katonay kolozsvári mestert határozta meg. Katonay 1576-ban lett a céh tagja, 1593-ban királybíró volt, 1598-ban még biztosan életben volt (BUNTA 2001,195-196). A pohár formája, díszítése azonban jóval későbbi időszakra, a 17. század húszas—harmincas éveire utal. A vésett címer körül poncolóval beütött felirat olvasható, melynek párhuzamait szintén a 17. század első harmadából származó tárgyakon találjuk meg. Bunta Magdolna idézett művében szerepel egy másik Katonay Mihály, aki 1633-ban áll inasnak és 1640-benn még legény. A kolozsvári céhiratokban KM monogrammal szerepel még egy Képíró Márton nevű ötvös, aki 1613-ban áll be a céhbe, de további működéséről nincs adat. A pohár készítője valószínűleg az ifjabb Katonay Mihály. KE XI-87 Pohár Paulus Kassai, 17. század közepe, Kolozsvár (KŐSZEGHY 1936, 999. sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, vésett; m.: 12,8 cm; talpátm.: 6,5 cm Szájpereme alatt „BALOG LÁSZLÓ 11647" köriratú címer Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 1876.75.38. A sima, a szakirodalom által „egybejáró" pohár típusának kolozsvári készítésű emléke. Jellegzetesen kolozsvári forma: viszonylag szűk, magas, hengeres test, mely csak a szájperem vonalába hajlik enyhén kifelé. KE XI-88 Pohár Pesti András, 18. század eleje, Debrecen (KŐSZEGHY 1936, 581. sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, poncolt, vésett; m.: 8,3 cm; talp átm.: 4,8 cm Szájpereme alatt egyik oldalán vésett lakatos-puskaműves, másikon kovács céhjelvények vésett CS betűvel. A pohár belsejében vésett felirat: „EZ p c HIOVT CSROPCFFM EL GURO MN TAR1ANI 1ST LA CEHE 1695" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 66.1. KJE BOBROVSZKY 1980,140; P. SZALAY Í980, 237; P. SZALAY 2001,166. XI-89 Pohár Paulus Roth, 17. század közepe, Nagyszeben (KŐSZEGHY 1936, 1407/c sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, poncolt, vésett; m.: 11,7 cm ;talpátm.: 6,4 cm Vésett címerrel: balra lépő, baljában kardot jobbjában mondatszalagot tartó alak, feje mellett jobbra nap, balra hold; a címer fölött „CL" monogram. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1874.133.2. (= 55.58.C.) KE XI-90 Hordó alakú kettős pohár 17. század első harmada Részben aranyozott ezüst, vert, cizellált, vésett; m.: 13 cm; átm.: 4,5 cm Az egyik pohár alján vésett szűcs céhjelvény, fölötte egymásba írt „SHK" betűk, alatta „GA 1648" felirat. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 1907.103. Közeli párhuzamok a nürnbergi ötvösség 17. század eleji emlékei között ismertek. Egy nagyobb, úgynevezett egymásba járó sorozat is fennmaradt ilyen hordót formázó, egymásba fordítható kis poharakból (Szentpétervár, Ermitázs, Paulus II. Flindt, 1603—1609 közötti műve). Hasonló, más anyagból készült edényt imitáló ötvösmű az erdélyi mester alkotta úgynevezett Teleki-csobolyó, mely a 17. század utolsó harmadában készült, valószínűleg Fogarasban (Georgius Belényesi munkája, MNM ltsz.: 60.76.C.). KE XI-91 Radvánszky-nászpohár Johannes (Hans) Khuen, 1576, Besztercebánya (KŐSZEGHY 1936, 91/b sz.) Részben aranyozott ezüst, vert, vésett; m.: 19,2 cm; talpátm.: 10,2 cm A vésett jelenetek alatt körirat: „AD SECVNDAS EGREGI DOMINI GEORGI1 RADWANSKI1 I NVPTIAS CIVITAS | NOVIZOLIENSIS | PROPTER FVTVRAM AC PERPETVAM SVAM ET HOEREDVM | SVORVM AMICITIAM : DONO : DEDIT | 1.5.7.6" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 1933.14. A középkortól folyamatosan említik a városi jegyzőkönyvek a diplomáciai ajándékként adott ötvöstárgyakat. Az uralkodó, a főurak, de a környék birtokosai is legtöbbször kupát, poharat kaptak újévi ajándékul, házasságkötésük vagy a városban tett látogatásuk alkalmával. De gyakori volt, hogy egy, a város számára fontos döntés „előkészítéseként" ötvöstárggyal igyekeztek elnyerni a döntéshozók jóindulatát. Az ilyen alkalmakkor aló. századtól a 17. század közepéig gyakran találkozunk úgynevezett „udvari" poharak említésével. Ez a késő középkori burgundi ötvösségből elterjedt elegáns pohárforma magas, hengeres, a szájperemnél erősen kiszélesedő, kihajló testtel készült, általában talapzatszerű lába volt. E formának aló. század utolsó harmadában készült, rendkívül igényes változata az úgynevezett Radvánszky-nászpohár. A felirat szerint ugyanis ez ötvösművet Besztercebánya városa adományozta Radvánszky Györgynek, 1576-ban kötött — második — házassága alkalmával. A tárgy a 20. század első harmadáig megmaradt a család tulajdonában, vásárlás útján került a Nemzeti Múzeumba. Marc Rosenberg az európai ötvösség jegyeit feldolgozó munkájában megjegyzi, hogy a tárgyat azért sorolja a besztercebányai ötvösség emlékei közé, mert e város ajándéka volt az említett alkalommal. Bár nincs a tárgyon a besztercebányai ötvöscéh hitelesítő jegye, mégis feltehető, hogy a korábban Lőcsén működött, az ottani ötvöscéh pecsétjén jeggyel is szereplő Khuen a pohár mestere. A városi ajándékokat a helyi mesterektől szerezték be, sokszor előre, egész