Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Gótika és barokk között. A reneszánsz művészet problémái a kora újkori Magyarországon

egészen különleges helyet foglal el a többi között, mert nem csupán kettő, hanem egyszerre hat magyar szent is látható rajta: Istvánon, Lászlón és Imrén kívül Szent Erzsébet, Szent Márton és Szent Adalbert.

78 Boda Zsuzsa figyelt fel arra — sajtó alatt lévő tanulmányában írja is

79 —, hogy Szent Márton, Adalbert, Erzsébet és Imre pontosan követik Pázmány Péter Kalauza, második, 1623-as kiadása címlapjának metszeteit (István és László kevésbé). Kétségkívül ugyanez a hat nemzeti szent áll, két oldalt (egymás fölött) a címoldal diadalívszerű építményén. Két tradíció ér össze ezen a ponton: az armálisok szellemi és az Isteni igazságra vezérlő kalauz címlapjának képi hagyománya, illetve hagyományt teremtő képei. Ennél ékesebb recepciótörténete a Kalauznak nem is lehetne. All'antica kapuzat mint építészeti formula Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 2000-ben adta ki szép kötetben Könyöki József műemléki felméréseit; az anyagot Váliné Pogány Jolán állította össze, példás gondossággal.

80 A pozsonyi felmérések között két városi palota kapujának rajzát is reprodukálták. A kapuk stilárisan elég közel állnak egymáshoz, bár készülésük időpontjai között mintegy ötven év telt el. Az egyik,

81 a korábbi, valamivel gazdagabban tagolt: a két szélen egy-egy sor gyémántmetszéses kváder fut a lábazattól fel egészen a párkányzatig — olyan, mintha az építménynek a falhoz tapadó alapja ilyen kövekből állna. A kváderek előtt, beljebb, egy-egy toszkánfejezetes féloszlop áll. Lábazatuk magas oszlopszékre nehezedik, amelynek homloklapját egyegy oroszlánfej dekorálja. A kapuívet kvádersor keretezi, a kissé belógó zárókőre maszkot faragtak. A féloszlopok háromrészes párkányzatot tartanak, amelynek képszékén felirat fut: „Valentinus Ehrenleitner C. R. M. Camerae H. Consil.", illetve, a hátrébb léptetett két szélen az évszám, kétfelé bontva: „15" és „95". A felirat szerint a kaput — és nyilván valamennyire a házat is — Valentinus Ehrenleitner építtette 1595-ben. A megrendelő kamarai tanácsos volt; Ernleutner-, ill. Ernleitner Bálintként ismeri Ember Győző adattára;

82 1565-ben és 1586-ban, ill. 1576-ban és 1594-ben a pozsonyi magyar kamara alkalmazottai között regisztrálta, számadásmesterként, illetve tanácsosként. Nemrég derült ki, hogy a pozsonyi Szent Márton-templomban, vagyis a város - és a Magyar Királyság - legelőkelőbb templomában helyezték örök nyugalomra, 1602-ben. Síremléke sajnos ma már nincs meg, de felirata fennmaradt.

83 Errnleutnert 1564-ben helyezték át a Magyar Kamarához, addig az Alsó-Ausztriai Kamaránál állt alkalmazásban. Ezek szerint közel negyven esztendeig tevékenykedett Pozsonyban, és a Főtér egyik — a Városházával szemben álló — házára (nyilván a sajátjára) 1595-ben díszes kapuzatot csináltatott. Úgy tűnik fel, ennek egyetlen képi emléke ez a rajz. Ha hihetünk Gerecze Péter rajzjegyzékének, akkor ez a ház a 6-os számú volt a téren, és — Könyöki jegyzetei szerint — középkori részletei is voltak.

84 Az Ortvay Tivadar által is leírt, magasra nyúló Burgl, a város legrégibbnek tartott háza mellett állt (ezt 1882-ben bontották le);

8

"

1 a kapu felismerhető egy régi rajzon is.

86 (Frederik Federmayer topográfiája nem jelzi Errnleutnert tulajdonosként, de a rendelkezésre álló Valentin Errnleutner kamarai tanácsos pozsonyi házának kapuja, 1595 (Könyöki József rajza, 1 879; Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) adatsor ebben az időben, úgy tetszik, hiányos.) A házat a jegyzékek mint Domus Consilii regit említik - ez a kapu feliratából származhatott.

87 A kapuzat elemei, teljes formája fölöttébb reprezentatív igényre vallanak. A gyémántmetszéses kváderek és a toszkán oszlopok eleganciát adtak a megjelenésének. Az ívháromszögeket kitöltő nagyméretű akanthuszvirágok képezték egyetlen figuratív dekorációját, egyébként a késő reneszánsz kapuzatok puritán változata volt. A másik Könyöki-rajz az ún. Segner-kúria kapuját ábrázolja.

88 Ez az épület megvan ma is, a Mihály utcában (Michalská ulica 7); két, két emeletre felnyúló zárterkélysor tagolja a homlokzatát, közöttük nyílik a kapu. Ugyanúgy gyémántmetszéses kváderekből épül fel, mint a másik, de kevésbé gazdagon tagolt: nincsenek féloszlopok, csak pilaszterek, amelyek nem állnak oszlopszéken. A párkányzaton itt is felirat fut, ez nevezi meg az építtetőt, Andreas Segnert, aki e szerint az egész házat exfundamento emeltette. A zárterkélyek kannelúrás pilléreken előrenyúló, maszkos konzolokon nyugszanak, az ablakok kőkeretesek, és az első emeleti — csekély kiülésű — könyöklőpárkányok alatt is maszkok sorakoznak. A gyémántkváderek festett változata egykor az egész homlokzatot beborította.

89 Nem csak ezt a két kaput ismerjük Pozsonyban, amely ebben az antikizáló stílusban készült. A Lósy Imre esztergomi érsek által alapított Collegium Emericanum 1641-es évszámú bejárata alapelemeire csupaszított változata: a kyma tagozaton kívül semmi nem dekorálj a.

90 Az 1636-ben építeni kezdett (és 1672-ben a jezsuitáknak adott) evangélikus temp-