Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

FEDELES KANNÁK XI-25 Fedeles kupa vésett bányászjelenetekkel Észak-Magyarország (?), 17. század vége, jelzés nélkül Ezüst részben aranyozva, trébelt, öntött, vésett; m.: 15,9 cm, talpátm.: 11,3 cm, szájátm.: 9,1 cm (+fül) Talpán vésve: „RFRDGH | M.G.ST | 1694" Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: 53.1372 A kupa ismeretlen mestere látszólag tudatosan épített az aranyozott és ezüst felületek színkontrasztjára, miként a szabad ezüst lemezfelületeket ellepő gazdag vésett dekorációt következetesen tűzaranyozott peremrészek, tagozatok és fedéldísz övezik. A talprész domborodó sávján tájba illesztett bányászjelenetek sora fut körbe. Bányászattal összefüggő témák jelennek meg a kupa további részein is. Oldalán három ovális kartusban egy-egy városi, vagy éppen természeti környezetbe helyezett jeleneten fejtőket, ékverőket és aknaszemlélő mérnököket láthatunk. A közbülső felületeket kitöltő manierista vázas virágkompozíciók mellett a bányászat további képei sorjáznak, akárcsak a felnyíló fedél vésett dekorációjába ágyazva. Fedéldíszként öntött leveles gyümölcs szolgál. A kérdőjel alakú fül oldalai stilizált indadísszel vésettek. A jelenetekhez valószínűleg metszetes előképek szolgáltak mintaként. Ábrázolásaik szinte teljes képet adnak a 17. századi bányaművelés gyakorlatáról: a külszíni bányászatról és az aknaművelésről, az ércek szállításáról és feldolgozásáról. A belső aranyozása ez esetben is a funkcióval függött össze. A fenéken vésett betűk és évszám olvasható, amely nem feltétlenül jelenti egyben a készítés évét is. S.I. Reneszánsz és manierizmus 1988, 455. kat. sz. XI-26 Fedeles kanna ML mesterjegy, Selmecbánya, 17. század közepe (KŐSZEGHY Í936,1955/a sz., 1933. sz.) Aranyozott ezüst, vert, öntött, poncolt, vésett; m.: 21,4 cm; talpátm.: 12 cm. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1949.319. KE XI-27 Fedeles kanna Tobias Knoth, Selmecbánya, 1670-80 között (KŐSZEGHY 1936,1960/a sz., 1934. sz.; TORA NOVA 1968,30. ábra) Aranyozott ezüst, vert, cizellált, fedélgombja későbbi pótlás; m.: 16,8 cm; talpátm.: 10,9 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1910.34. XI-26 XI-2 8 Fedeles kanna Andreas Sperndorfer vagy Andreas Schüssler, Besztercebánya, 1640 körül (KŐSZEGHY 1936, 97/a sz.) Aranyozott ezüst; m.: 25,2 cm; talpátm.: 12,9 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1953.42. Ugyanez a mester készítette az 1949.317. ltsz.-ú palackot (XI-107). KE IX-2 9 Fedeles kanna Olvashatatlan mesterjegy, Besztercebánya (?), 1606 Aranyozott ezüst, vert, öntött, poncolt, vésett; m.: 13,2 cm; talpátm.: 9,2 cm Fedelén középén vésett koszorúban: „MARG | ARETA* BA RSE*DE*NA I GI*TALLIA*1*6*0*5*" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény, ltsz.: 1939.109. A középkori inventáriumkból is ismert „pochon temproir, pochonette" nevű kis kancsócskák kora újkori változatai e művek. E kis edényekben a borhoz vegyítendő vizet szolgálták fel az asszonyok számára. A középkori forrásokban többnyire együtt említik az ivóedénnyel, pohárral, kupával (vö. RONALD 1978). Elképzelhető, hogy hasonló célt szolgáltak — az egyébként szép számmal fennmaradt — kisméretű kannák