Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Gótika és barokk között. A reneszánsz művészet problémái a kora újkori Magyarországon

Másodlagosan felhasznált márványlap János Zsigmond fejedelem tumbájának egyik rövidebb oldalaként, 1571 után (Gyulafehérvár, székesegyház) meggyilkolt Báthory Gábort a nyírbátori református templomban — a Báthory család régi temetkezőhelyén - hantolták el, síremlékéről nincsen tudomásunk.

59 Bethlen Gábort a Szent Mihály-székesegyházban, pontosabban az „öreg templomban" temették el 1629-ben, és ebben nem a véletlen játszott szerepet. Jellemző a nagy fejedelem reprezentációs igényeire és ennek kapcsán a képzőművészeti eszközök felhasználására, hogy amikor első felesége, Károlyi Zsuzsanna meghalt, az ő számára szeretett volna egy eperjesi kőfaragóval olyan monumentumot állíttatni, mint amilyen Báthory Kristófé volt. Azt választotta mintának. Úgy látszik azonban, hogy nem találtak megfelelő mestert, mert a tervből nem lett semmi.Végül neki magának is Lengyelországból hozattak síremléket, Krakkóból, Antonio da Castello műhelyéből (1632—1634). Utódjának, I. Rákóczi Györgynek is Krakkóban rendelték meg a síremlékét, ezúttal egy másik comói mestert, Sebastiano Salát bízva meg a mű elkészítésével (1649—1652). Ennek Lórántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond volt a megrendelője. Röviddel utóbb magának Rákóczi Zsigmondnak (fi 652) és fiatalon elhunyt testvérének, Ferencnek rendeltek közös síremléket ismét Krakkóban, ezúttal Bartolommeo Ronchinál (1652—1655).

60 Ekkorra kétségkívül kialakult a gyulafehérvári „öreg templomban" a látványos fejedelmi temetkezőhely,

61 ami nem utolsó sorban annak volt köszönhető, hogy a fejedelmek és családtagjaik monumentális síremlékeik megrendelésekor ugyanazt az utat választották, amit Báthory István 1585-ben: északról hozattak emlékműveket, azokról a területekről, ahol ennek nagy divatja volt, és ahol ezeket el is tudták készíteni. Rövid időre, a 17. század közepén tudatosult ez a panteon jelleg: Szalárdi János I. Rákóczi György temetése kapcsán felsorolta, kik mellé temették a fejedelmet: a sor Hunyadi Jánostól Bocskai Istvánon át Bethlen Gáborig terjedt.

62 Hamarosan azonban elpusztult a székesegyház. 1658-ban a betörő tatár csapatok felégették a várost és vele együtt a főtemplomot is.

63 A romok közül csak János Zsigmond és Izabella királyné tumbái voltak utóbb úgy-ahogy megmenthetők, és Hunyadi János és mások (a Kendi-fivérek) szarkofágjainak maradványaiból összeállították Hunyadi János és Hunyadi László ál-sírládáit. A Lengyelországból hozatott hatalmas síremlékek darabjaiból mellékoltárokat állítottak össze a katolikus időkben. Ezek az oltárok azonban erősen átalakított változatok: a jobb oldali mellékhajóban álló oltár áthelyezésekor (1996-ban) kiderült, hogy az architektúra zöme téglából készült;

64 a jobb oldali kereszthajóban álló építmény predelláját lezáró kőlapon pedig sikerült kibetűzni Rákóczi Zsigmond és Ferenc sírfeliratának néhány szavát.

61 A feliratos táblát tehát feldarabolták, és párkányt faragtak belőle. I. Rákóczi György emlékművének fekete márványlapra vésett szövegét viszont megkímélték.

66 A haza patrónusai Thurzó György 1607. június 15-én címerbővítő oklevelet kapott II. Rudolftól.

67 Az armálist Prágában adták ki, igen díszes formában. A tizenkét pergamenlapnyi, könyv alakú oklevél ma is eredeti formájában tanulmányozható: mohazöld bársony borítja a kötéstáblákat, amelyeket kék és citromsárga selyemszalagokkal lehet összekötni; a lapok éle aranyozott; a függőpecsét kék—arany zsinóron függ. A címerkép egész oldalas miniatúra (f. l

v

): a pajzsot lapos fülke foglalja magába, alul haditrófeák között csatakép látszik, amelyen kétfejű sasos lobogó alatt támadó katonák futamítják meg a félholdas zászló alatt gyülekező ellenséget, a törököket. A fülke két oldalán két szent áll: a heraldikai jobb oldalon Szent István király, a másikon Szent László. Jól látható attribútuma, a bárd; Szent István jogara és országalmája konvencionális, de nem igazán karakteres attribútumok. Thurzó György az adományozás idején, 1607-ben királyi tanácsos, étekfogómester volt, 1609. december 10-én lett az ország nádora.

68 Protestáns nádora — ezért meglepő kissé, hogy hogyan kerülhetett címereslevelére a két magyar szent király. Bár a lutheránusok általában nem voltak a képek ellenségei a templomokban sem, a jelenség nem érdektelen. Míg a két szent nyilvánvalóan az országot jelképezi, a címerek a birodalmat is; Szent István feje fölött a birodalmi címer függ, amelynek első és negyedik mezejében a magyar vágások is ott vannak, Szent Lászlóé fölött csak Magyarországé; és a miniatűr csatajelenet kétfejű sasos lobogója egyértelműen kijelöli Thurzó György és a magyarok helyét a török elleni harcokban. Nem a Thurzó-armális az első, amelyen a szent királyok megjelennek. 1598-ban kelt, szintén Prágában, Pekh Lipót címereslevele, amely szintén igen díszes kiállítású.

69 Könyv alakú, aranyozott barna bőrkötésben van; a címerkép itt is egész oldalas, nagyon érzékeny kivitelű miniatúra. Lapos fülkében a címerpajzs, alatta trófeák, kétoldalt pedig két szent áll: a heraldikai jobb oldalon Szent István király, a másikon Szent Lipót. Mindegyik saját országa címerét kapta a feje fölé: a magyar király Magyarországot, Szent Lipót viszont az Ausztriai-házat jelenítette meg. Pekh Lipót - aki a magyar királyi kamarajövedelmek praeceptora volt — egyszerre képviseltette a magyar és a Habsburg szent patrónust címereslevelén. Jelenlegi ismereteink szerint ez az első armális, amelyen megjelennek a magyar szent királyok. Feltehetően nem ez volt az első, de feltűnésük időpontja nem lehet na-