Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - X. PORTRÉK
sikeres vagyonszerző és — elsősorban építtetőként — jelentős mecénás. 1629-ben a Batthyányak közt elsőként tért át a protestánsról a katolikus vallásra; 1630-ban grófi rangot kapott. Monumentális és méltóságteljes portréja sötét hátterű, felül függönnyel kereteit belső térben mutatja őt, jobbra a családi birtokközpont, a II. Lajos király által adományozott első vár, Németújvár kilátás gyanánt megjelenő látványával. A festmény nem azonosítható egyértelműen a 17. században felvett németújvári, illetve rohonci várleltárak (igen szűkszavú) portrétételeinek egyikével sem, így készítésének idejére egyéb támpont alapján kell következtetnünk. Batthyány ezen az ábrázoláson kicsit tűnik csak idősebbnek annál, mint ahogyan őt az Esterházyak fraknói gyűjteményében fennmaradt egész alakos képmása mutatja. Igaz, hogy az sem datált, viszont közvetlen előképe volt annak a Batthyányi ábrázoló metszetnek, amely Elias Wideman 1646-os első sorozatában jelent meg. (Ld. X-23a, valamint BUZÁSI 2001/2, 15.) E körülmény, illetve a két festményen látható egyező életkor az 1646—1648 körüli évekbe utalja a képet. BE MTKCs Leíró lajstrom 1907, 26. sz.; CENNERNÉ WlLHELMB 1976, 125; CENNERNÉ WILHELMB 1985/2,107; CENNERNÉ WILHELMB 1986,226. X-14 Férfiarckép a Batthyány család ősgalériájából Magyarországi (délvidéki?) festő, 1650-es évek eleje Vászon, olaj; 206 x 120.6 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 558. A 17. századi hazai emlékanyagban szokatlanul friss szemléletű kép alkotója nem az ősgaléria-portrék megszokott formanyelvén iskolázott mester volt. Ez a fajta nagyon karakteres tájképfestői látás és gyakorlottság nem jellemző ugyanis a hagyományos kompozíciós készlettel dolgozó akkori arcképfestőkre. Érzékletes levegőperspektívával, apró hangulati részletekre ügyelő ízes mesélőkedvvel megfestett tájat látunk, abban a lendületes előadásmódban, amely az Észak-Itáliát megjárt kismestereknek lehetett akkor sajátja. Ahogy elképzelhető az is, hogy a meleg színezésű tájban játszódó vitézi zsáner alkotójának csataképfestői gyakorlata is volt. Az önálló erényekkel rendelkező háttér elé magasodó alak mindenesetre kevesebb festői eredetiséget mutat. A kép ezzel együtt sok szempontból rokon Zrínyi Péter 1650-es évekbeli ábrázolásával (MNM,Történelmi Képcsarnok, ltsz. 1523), annyira legalábbis, hogy a Batthyány-kép festőjének egy arról a vidékről való mestert feltételezzünk. A kép, akárcsak az ősgalériába tartozó többi, Enea Lanfranconi tulajdonából, a 19. század végén került a gyűjteménybe. Ábrázoltjának kilétére egyelőre nincs támpont, mindenesetre múzeumba jutásakor Batthyány Ádám fia, Kristóf (1632-1685) portréjának tartották, később ismeretlenként szerepelt a leltárban, majd újból Kristóf ábrázolása volt, nemrégiben pedig azzal a javaslattal lett kiállítva, hogy Kristóf öcscsének, Batthyány Pálnak (1639—1674) a portréja. Az egyik meghatározásnak Kristóf ismert portréi mondanak ellent, X-14 a Pálra tett javaslat viszont nem igazolható, mivel róla hiteles arcképet nem ismerünk. A lehetséges személyeket behatárolja az is, hogy a portrén látott hajviselet az 1650 körüli évekre datálja a képet, így az ábrázoltat — esetleg a Batthyányakkal akkor rokon családok tagjai közt — ezt figyelembe véve kell keresnünk. A tizennyolc-húsz év körüli fiatalember kilétét feltehetően akkor lesz mód meghatározni, ha sikerül kideríteni, hogy ki az ábrázoltja a portré azonos kompozícióval és részletekkel megoldott párdarabjának, egy mai állapotában 18. századi felületű (talán egy 17. századi eredetit követő másolat?) férfiarcképnek, amelyet a régi leltárak — tévesen — Batthyány Ferenc (1573—1625) ábrázolásának tartanak, s amely a kiállított képpel méretében is pontosan egyezik (MTKCs Leíró lastrom 1907, 37, 33. sz.; ltsz. 577.). Mivel egy hasonló korú fiatalembert mutat az is, minden bizonnyal testvérpárról van szó. Együttes azonosításuk a bemutatott kép meghatározásának is kulcsa. BE MTKCs Leíró lajstrom 1907,34. sz. (mint Batthyány Kristóf); Osgalériák 1988, 83, C. 10 (mint Batthyány Kristóf, CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA); Batthyányak 2005, 37, II. 22. kat. sz. (mint Batthyány Pál, ZsÁMBÉKY MÓNIKA)
