Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - X. PORTRÉK
bekövetkezett halála után, de még fia 1640-ben kötött új házassága előtt otthagyta Szepesvárt, és Krakkóba költözése előtt Pozsonyban — ahol leánya, Anna Franciska a klarisszák főnöknője volt —, valamint fürdőhelyeket és ismerős családokat látogatva élt (vö. DEÁK 1875, 55—56,60) Az egészalakos reprezentatív ábrázolás előképe minden bizonnyal egy ekkor készült portré volt, eredetileg annak a dátuma lehetett a képen olvasható pontos évszám, az időpont, amikor Wesselényi Annát lefestették. Az igen kvalitásos, erőteljes hatású kép Csáky István társadalmi kapcsolatai okán egy Pozsonyban működött festő alkotása lehet az 1649 utáni évekből, s feltehetően az akkoriban alakuló családi ősgaléria számára készült. BE CENNERNÉ WILHELME- 1986, 223; Ősgalériák 1988, 86, C. 20. (CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA). X-ll Spillenberger Sámuel lőcsei orvos arcképe Szepességi festő, 1638 Vászon, olaj; 102 x 77 cm (ovális) Felirat balra fent: „Samuel de Spielenberg | Philosoph(us). & Medic(us). D(o)ct(o)r. I et L(iber). Rae(giae)q(ue). Ci(vi)t(a)tis Leu | tschov(iae). Judex I Nat(us) A(nn)o. 1573." jobbra fent a családi címer alatt: „Aetatis Suae LXV | 1638." Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 79.21 M Spillenberger Sámuel (1573—1655) családja Vesztfáliából eredt, s feltehetően egy generációval korábban telepedett be a Szepességbe, Lőcsére. Apja, Spillenberger Dávid evangélikus prédikátor volt, János nevű testvére pedig városi festő, előbb Lőcsén, később pedig Kassán. Ez utóbbi fia volt Johann Spillenberger, a délnémet területen, majd 1666-tól Bécsben működött udvari festő (Id. X-37). Spillenberger Sámuel a lőcsei Thurzó-alapítvány támogatásával végezte iskoláit: 1592-1593-ban Görlitz protestáns gimnáziumában, majd Wittenbergben, 1593-tól pedig már Bázelben van, ahol orvostant tanul (FRANKL 1873, 200, 204, 247,317). 1597-ben itt doktorált a kiütéses tífusz, mint akkor nevezték, a „morbus hungaricus" első orvostani leírását tartalmazó értekezésével (Theses de morbo Hungarico. Basel 1597: RMK III 895), ahogyan a fertőző betegségekről írta későbbi tudományos munkáit is (Zur Zeit der Infection soll man vor allen Dingen nachfolgende Mittel brauchen. Lőcse 1622. RMK II 423; Pestis Alexicacvs renovatvs... Lőcse 1634: RMK II 492).Valószínűleg 1 598-ban nevezték ki Lőcse város orvosává (medicus Ordinarius), legalábbis abban a köszöntőversben, amelyet 1648-ban Schlegel lőcsei lelkipásztor esküvőjére írt, 50 éve működő városi orvosnak mondja magát (RMK II 693). 1610-ben még csak Thurzó György nádor udvari orvosaként találkozunk a nevével (RMK III 6052, 119), sokat hivatkozott másik státusza, kinevezése Bethlen Gábor udvari orvosává, eszerint későbbi időre datálódik. Spillenberger az orvosi praxis mellett vállalkozásba is fogott: a városhoz tartozó Teplicen 1613-ban — elsőként az országban — papírmalmot létesített. 1615 októberében II. Mátyás nemesi rangot adományozott neki, amelyet családjára is kiterjesztett. Orvosi hírX-ll neve Bécsig ért, még II. Mátyás betegágyához is elhívatták. 1616-ban házasodott meg (ld. az alkalomra írt köszöntőverseket, RMK II 365).Az egyéb tényekben már kevésbé ismert életrajzhoz a portré — amely tudomásunk szerint Spillenberger egyetlen fennmaradt ábrázolása — több új információval is szolgál: kiderül belőle eddig ismeretlen születési dátuma, valamint az, hogy a kép készítése idején Lőcse bírája is volt. A fent feliratokkal és címerrel ellátott kép eredetileg négyszögletes volt, mai ovális formájára később alakították. Markánsjellemzői, a kemény, kontúros formaadás és a kissé száraz festői jelleg alapján egyértelműen helybeli munkának kell gondoljuk. Olyan városi festő alkotásának, aki a portréfestést láthatóan protestáns német területen tanulta. A kép évszáma alapján akár az orvos testvérének, Spillenberger Jánosnak a műve is lehetne, őt azonban a róla szóló adatok eddig nem említik arcképfestőként. A portré hivatásához és korához képest szokatlan attribútummal ábrázolja Spillenbergert: a jobbjában tartott kesztyű mellett egy szál vörös rózsával. Ahhoz azonban, hogy eldönthessük, hogy az akkori képi köznyelvnek megfelelően ebben az utalásban vajon egy frissen kötött újabb házasságot kell-e sejtenünk, több adattal kéne rendelkeznünk életéről. BE MOJZER 1981, 41,47; MqjZER 1982,14,321. sz.; Luther 1983,415. kat. sz. X-12 Fiatal nő arcképe Lőcséről Szepességi festő, 1641 Vászon, olaj; 94,5 x 78,5 cm Felirat jobbra fent: „Vier und dreißigjahr war ich alt | Als ich lebt in der gestalt I O Hirr Christe wolst mir gebn | Daß ich dier mag Ewig lebn 1641 "
