Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - X. PORTRÉK
useni kép az 1583—1589 közötti évekre datálható. A babenhauseni portré alkotója azonos azzal a mesterrel, aki Mária anyjának, Sibylla Ebersteinnek és sógornőjének, Helena Madrutznak a mellképeit készítette (Schloss Babenhausen, illetve Schloss Kircheim). Az itt bemutatott festmény minden valószínűség szerint a vöröskői Pálffy-ősgalériában a Fuggerek portrégyűjteményének növekedésével kapcsolatban jött létre. A fennmaradt szűkszavú korabeli források szerint a Pálífy-arcképgaléria bővítésére 1613 júliusában került sor, például akkor, amikor „kaiserliche Hofmaler Herr Adam" megbízást kapott Mária Magdolna testvérének, Georg Fugger potréjának a megfestésére. Az ezt követő időszakban, amikor a Pálffy család fiainak és lányainak (elsősorban a már említett Zsófiának) az udvari arisztokrácia tagjaival való házasságkötésére került sor, ez a Pálffy—Fugger-arcképgyűjtemény a magas rangú esküvői vendégek számára a megözvegyült várúrnő előkelőségét fejezte ki. A reprezentatív portréábrázolás érdekében a mű készítésekor nem vették figyelembe Pálffy Mária magas korát, s azt, hogy akkorra már özvegy volt. Azt a tényt, hogy a „született Fugger" portréja nem ad vivum készült, alátámasztja a markáns minőségi különbség, amely a ruházat és az arc ábrázolása között figyelhető meg, s amely ugyanakkor nem tekinthető másodlagos beavatkozás eredményének. Inkább arra mutat, hogy a kép két fázisban készült, illetőleg két mester kezétől származik. Az első fázisban a kép azon részei készültek el, amelyekhez nem volt szükség az élő modellre (ruha, hajviselet), majd tényleges fiziognómiai vonásokkal a portrét a második szakaszban egészítették ki (talán ad vivum). Valószínűleg ennek eredménye, hogy az arisztokrata hölgy nyakát — ebben az időben nem megszokott módon — a széles gallér felül nem teljesen fedi, illetve, hogy az arc egyes elemeinek (orr, fülcimpa) illesztése, felépítése nem megfelelően megoldott. Még ha a ruha részleteit, a hajviseletet és az ékszereket tapasztalt kéz dolgozta is ki, az előbb említett problematikus pontok a segédek aktív közreműködését feltételezik. Egykorú számlák és feljegyzések A kép 19. századi átfestéssel, mint szerdahelyi DersfFy Zsófia ábrázolása. Felvétel a restaurálási dokumentációból. hiányában találgatások övezik a kép mesterének a kilétét. Lehetett-e a fent említett „herr Adam" mester a kép festője? Vajon az „Adam" kereszt- vagy családnevet viselő festő az udvarban dolgozó mesterek közé tartozott-e? Ugyanis neve egyáltalán nem fordul elő az akkori forrásokban, udvari számlákon. Ha megengedjük azt a feltételezést, amely szerint a művész nevét az azóta elveszett számlakönyvből a Pálffyjegyzékbe hibásan írták át, akkor akár maga a Hans von Aachen is tekinthető a kép alkotójának. Hans von Aachen mint köztudott - már előzőleg is többször dolgozott a Pálffy és a Fugger család megbízásából. Nevéhez a következő portrék kapcsolhatók: megfestette Mária Magdolna apját, Fugger Márkot, illetve két testvérét, Georg és Anton Fuggert (1591) {PELTZER Î9ÎÎ-19Î2, 87-89, 165), továbbá Mária Magdolna unokaöccsének, ifjabb Márknak a feleségét (1598) (AN DER HEIDEN 1970,193-194, A. 22. sz., 214-215, B. 26. sz.), és végül egy képet magáról Pálffy Miklósról, amely ma már csak másolatban ismert (Győr, Xántus János Múzeum), de amelynek eredetijét Hans von Aachenhez kötik (JACOBY 2000, 253—255). Lehetséges, hogy a „született Fugger"portré elkészítésére a megrendelést még maga Hans von Aachen vette fel, annak ellenére, hogy a portrék kivitelezését a bécsi udvari műhelyben 1612 novemberében már a Günther által vezetett alkalmazottak végezték. A feltevést az a tény is alátámasztja, miszerint 1613 őszén Hans von Aachen rövid időre valóban Augsburgba látogatott. V-SI UŐNtKOVÁ í9S0,91.Gkp 1037. sz. II. tábla; PAPCO 2003, vol 1.32-33; ÍTIBRANÁ, 2004,24-29; STIBRANA, 2005, 12-16; ÉTIBRANA, 2006, 109-116. X-7 Thurzó III. Kristóf kamarás, Szepes és Sáros vármegyék főispánja Krakkói (?) festő, 1611 Vászon, olaj; 202 x 95,5 cm Felirat jobbra fent, a (heraldikailag tükörképesen ábrázolt) családi címer mellett:/ETATIS Sv/E | 28. ANNO 1611, az asztalra helyezett levélen: C(hristophorus).T(hurzo). C(omes). |félig takarva] | P.P. (Perpetuus) S(cepusiensis). Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: Csáky-letét 1. Krusics János 1580-ban festett reprezentatív portréján kívül (X-'l) nem ismerünk hazai megrendelésre készült nagyméretű, egészalakos ábrázolást, nemcsak a 16. századból, de a 17. század legelejéről sem. Ez az egyik, ami Thurzó Kristóf képmásának kivételes voltát adja. A másik a sokatmondóan dekoratív festői jelleg: a zárt, statikus formákkal alakított összkép és a hangsúlyos, nagyformás ornamentika különös festői hatást eredményező együttese. Ebben a portréban fogható meg valami abból a — stílusváltások idején gyakran tapasztalható — folyamatból, amikor az igényeknek magasabb szinten, korszerűbb módon megfelelni tudó képi megoldás kezdetben ízlésbeli konzervativizmussal párosulva, azaz a szemléletmódot befolyásoló stílushagyományok érvényesülésével, a begyakorolt formai elemek megtartásának és továbbvitelének
