Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - IX. SÍREMLÉKMŰVÉSZET - Síremlékek, epitáfiumok
IX-5 IX-5 Epitáfium lunettadomborműve (Golgota, a háttérben Győr látképével) 17. század harmadik negyede Mészkő; 49 x 27,5 x 12 cm Győr, Xántus János Múzeum, Helytörténeti Gyűjtemény, ltsz.: C.66.74.2. A kisméretű lunettába foglalt kompozíció tengelyében a keresztre feszített Krisztus alakja látható. Ugyan a corpus a dombormű legplasztikusabb eleme, ám mára erőteljesen megkopott. Ennek következtében a finomabb részletformák elenyésztek, csupán az ágyékkendő egymásra rétegződő redői őriztek meg belőle valamit. Krisztus keresztszárra szegezett kezén az ujjak az áldásosztás gesztusát idézik. A kereszt csúcsába szúrt rúdon írásszalagon olvasható a titulus. Az eget a kereszt két oldalán csigásan bodorodó felhőgomolyagok alkotják, melyekből a Hold és a Nap bukkan elő emberarccal, fényt sugározva. Az előteret a Golgota plasztikusan megfaragott sivár sziklája képezi, melyen csak néhány bevésett fűszál árválkodik. A kereszt tövénél koponya keresztbe tett lábszárcsontokkal. A kompozíció hátterében a horizontot Jeruzsálem zárja le, amely Győr látképében jelenik meg. A veduta déli irányból ábrázolja a várost, amelyet pártázatos, lőréses kőfal kerít, két végén egy-egy kapuval. Az oldalnézetben ábrázolt, nyeregtetős házak között hegyes sisakos (templom)tornyok magasodnak. A városkép bal oldalán a Káptalandombra épített középkori castellum épületegyüttese emelkedik ki. A Püspökvárat, a püspökök egykori erődített rezidenciáját legjellegzetesebb részlete, a kétszintes, alsó emeletén pártázatos kaputorony idézi meg. A székesegyház hatalmas épülettömbjét magas karcsú — gótikus — ablakok tagolják, keleten alacsonyabb szentély zárja le, nyugaton a tetőszerkezetből erőteljes torony emelkedik ki. A 14. századi eredetű püspöki palota épülettömbjét, amely aló. század közepétől a várkapitányok rezidenciájaként szolgált, először a 60-as években, majd a 17. század elején ismételten átalakították. Nicoló Angelini 1566-os látképén a palota kaputornya magas, gyilokjárós, sátortetős építmény. Száz évvel később, a Niedermann János Mihály által 1674-ben, a jezsuita templom oldalkápolnájába készíttetett Őrangyalfreskó Győr vedutáján a torony kétszintes: alsó, szélesebb része mellvédes teraszban végződik, amelyről egy keskenyebb második szint emelkedik. A székesegyház 12. századi eredetű épületének nyugati oldalán eredetileg két torony állott, melyek a 16. század során pusztultak el: az egyik a középkori vár 1529-es felgyújtásakor, a másik pedig — állítólag - az 1570-80-as években egy villámcsapás okozta lőporrobbanástól dőlt le. Mindenesetre a várost ábrázoló látképek és alaprajzok 1566-tól induló sorozatán a székesegyház már tornyok nélkül jelenik meg. Győr erődvárossá alakulása és a török megszállás miatt romossá vált épületet Draskovich II. György püspök (1635—1650) renováltatta, amelynek keretében az 1640-es évek második felében a nyugati homlokzatra fa harangtornyot ácsoltak. Ez tűnik fel a már említett 1674-es Orangyal-freskó Győr látképén is. Az új, a homlokzat közepére kőből rakott tornyot Széchényi György püspöksége (1659—1681) idején építették fel: befejezésére 1680-ban került sor. Mindezek figyelembevételével a lunetta készítését a 17. század harmadik negyedére helyezhetjük. A dombormű származása ismeretlen, minden bizonnyal egykoron egy epitáfium oromzatát alkotta. Az ilyen nagyszabású, reprezentatív síremlékekkel a 17. századi Győrött leginkább a székesegyházban számolhatunk, ahol számos sírkő maradt fenn napjainkig. Az írott forrásokban említett, de mára elpusztult funerális emlékek közül Zichy II. Pál győri magyar vicegenerális fali síremlékére gondolhatnánk, ám felállításának 1685-ös dátuma már késeinek tűnik. Mestere — a vedutából ítélve — mindenképp egy Győrött működött szobrász lehetett, aki a műfaj előző századból való példái nyomán dolgozott. SzZ LF.VARDY 1970, 83-109; M/KÓ- PALFFY 1999, 137-156. IX-6 Adolf Graf von Schwarzenberg emléktáblája 1606 Vörösmárvány; 39 X 97,5 X 8 cm Győr, Székesegyház Feliratos tábla, vékony Rollwerk-keretben. A feliratos mező enyhe homorlattal emelkedik a keret síkja elé. Semmilyen dísze nincs; eredeti építészeti összefüggését nem ismerjük. Schwarzenberg volt Pálffy II. Miklós mellett a másik parancsnok, akinek része volt Győr 1598-as visszafoglalásában. Az erődváros visszaszerzésének nyolcadik évfordulója alkalmából, 1606. március 29-én állíttatta a táblát Hans Molart IX-6
