Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VIII. KONZERVATÍV DÍSZÍTMÉNYEK. ÚRIHÍMZÉS ÉS HABÁN KERÁMIA - LÁSZLÓ EMŐKE: Magyar reneszánsz hímzések a 16—17. században

VIII-13 Nyeregtakaró (çaprag) Oszmán-török, 17. század első harmada Bársony, aranyozott ezüst- és ezüst dróthímzés; 57 x 166 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 52.2780. A fekvő téglalap alakú — eredetileg a ló farát díszítő — bársonytakaró felületét arany- és ezüstdrót hímzésű, a középtengelyre tükörszimmetrikus növényi díszítmény bontja. Három oldalán körbefutó bordűrjének fő sávját csipkés szélű, kerek gránátalma motívumok között váltakozó állású, átlós irányú és fogazott szélű lándzsás levelek töltik ki. A takaró tükrében öt nagyméretű — a bordűr gránátalmáival azonos rajzú — gránátalma sorakozik, a két szélsőt átlós irányban, a középsőt függőleges állásban két-két fűrészfogas sarlós levél, a közben lévő kettőt - lent és fent — két-két tulipán fogja közre. Alsó szélét vörös selyem- és fémfonalas paszomántszalag, valamint hosszú, sodrott rojtozat szegélyezi. A fraknói Esterházy-kincstárba tartozó nyeregtakaró párdarabja nem ismert, de néhány azonos korú, hasonló díszű és hímzéstechnikájú török nyeregtakarót őriznek hazai és külföldi gyűjteményekben (pl. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.T. 1958/19; Stockholm, Livrustkammaren, Inv. Nr. 3842). PE PÁSZTOR 1990, 32. képpel; PÁSZTOR 1999, 92, 6. kép; PÁSZTOR 2005, 105, 3. kép. VIII-14 Hímzett török imaszőnyeg 17. század első fele Posztó, fémfonalas domború hímzés; 110 x 165 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 52.2688. Az imaszőnyeg (szeddzsáde) tükrében a többszörösen tagolt ívű imafülke (mihrab) palmettában végződő csúcsában az Allah fényét jelképező mécsest leveles virágszál helyettesíti. A boltív feletti két háromszögletű mezőt, valamint a keretsávot egymás fölé helyezett, egyoldalt hajló virágtövek sora tölti ki. A virágtövek négy ágán rozetta nyílik, a szárakból és a virágfejek mögül karéjos szélű levelek hajlanak ki. A fraknói Esterházy-kincstár gyűjteményébe tartozó török imaszőnyeg legkorábbi említése 1685-ből ismert, egy későbbi inventárium szerint egykor asztalterítőként használták: „Egy Vörös Postobul való sárga materiával béllet asztalra való Szünyegh arany, s ezüst fonallal varrott, vörös Tetemes Ezüst fonállal való czafrángh." Inventárium 1725. Almárium Sub Nris 75 et 76, Nro 14. (KATONA Í980,144). PE GOMBOS 1981,7. (kép); PÁSZTOR 1990,46. sz.; PÁSZTOR 2005/2,192. képpel. VIII-14 VIII-15 „Lorenzo Lotto"-szőnyeg Oszmán-török, Ujak, 17. század első fele Gyapjú, gördesz csomó; 119 x 174 cm Sigerus Emiltől, Nagyszebenből, 1917 Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 14.430. A szakirodalomban a Lorenzo Lotto (1480 k—1556) velencei festő után elnevezett oszmán-török szőnyegtípust végtelenül ismétlődő díszítmény, a rendszerint vörös alapon hosszanti tengelyekbe rendezett keresztidomok és nyolcszögű medalionok rendszeréből álló, sárga arabeszkrács jellemzi. A 17. század első felében készült szőnyeg a korábbi változatoknál kisebb méretű, keretsávja pedig szélesebb. A szőnyeg vörös színű tükrét középtengelybe szerkesztett, ún. kilim stílusú, végtelenül ismétlődő, barna kontúrú sárga arabeszkrács-minta tölti ki. Keretének fő sávját sötétkék alapon dőlt állású, hármas levélkékkel kapcsolt kék, fehér, világoskék és vörös színű rozetták díszítik. A belső mellékbordűrben kék alapon vörös, fekvő S motívumok sora, a külső mellékbordűrben okker alapon vörös geometrikus inda fut. Pli BATÁRI 1994,12. sz.