Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - A Jagelló-kor

VII-6a i. A stallumok Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 403 x 274 nini j. A sekrestye lavabo-fulkéje (A hátoldalon részletrajzok a kápolna márványoltáráról) Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 415 x 280 mm k. Az oltár, részlegesen kidolgozott részletformákkal Papír, fekete tinta; 435 x 275 mm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.:a: 3205/1937;b: 3207/1937;c: 3206/1937;d: 3215/1937; e: 3212/I937;f: 3214/1937;g: 3213/I937;h: 3210/1937; i: 3209/1937; j: 3211/1937; k: 3208/1937. Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek 1506-ban kezdte el építtetni halotti kápolnáját a Szent Adalbert-székesegyház déli oldalánál. 1507-ben eljutottak a belső főpárkányáig, és ebben az ütemben haladva valószínűleg hamarosan be is fejezték az építkezést (az aranyozott fémdomborművekkel burkolt kupola ezt követően készült el). Az épület tervezőjének nevét nem ismerjük, személyét a kutatás — firenzei vonatkozásait hangsúlyozva — Giuliano da Sangallo körében sejti (BALOGH 1955, HORLER 1987); újabban komolyan felmerült forrásai között a nápolyi kapcsolat lehetősége is (TÓTH 1990). A kápolna túlélte a török időket: a megszállók mecsetté alakították át, és minaretet is állítottak melléje. A visszafoglalást követően hosszú ideig az egyetlen templomként működő épület volt a várhegyen, használata az esztergomi káptalan jogfolytonosságának is biztosítéka volt. Az újkori székesegyház terveiben kezdettől fogva szerepelt megőrzése; végül VII-6b (1823-ban) lebontották, köveit megszámozták, majd újra felépítették a klasszicista bazilika egyik mellékkápolnájaként. A rajzsorozat a bontást megelőzően készült. Nem egységes küllemű lapok együttese: van közöttük gondosan keretezett és keretezetlen; formagyűjteményszerű részletfelvétel és dokumentatív összkép; kétoldalas és egyoldalas rajz. A papír, a méret, a kéz azonban végig azonos. A lapok a Történelmi Képcsarnokból (1313 A—L) kerültek a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményébe (1937), majd onnét (1957-ben) jelenlegi őrzési helyükre. MÁ BALOGH 1953,21-22,24, 26; BALOGH 1955,117-118,47-62. kép; Schatkburg 1982, 666-667, 812. kat. sz. (HURLER MIKLÓS); TÓTH 1990, 207, 32-34. kép. VII-7 Architráv töredéke Esztergomból 16. század első negyede Vörösmárvány, m.: 40 cm, sz.: 70 cm, v.: 24 cm Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, ltsz.: 2006.2.1—2. Nyíláskeret architráyjának töredéke. Hosszanti elem, amely három oldalán faragott (mindkét vége, és teteje törött). A homloklapon széles lemez fut, amelyhez — negyedhomorlattal — egymásra fekvő, keskeny levelek sora csatlakozik;