Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - HAVASI KRISZTINA: Fragmentumok a késő középkori egri székesegyházból és kutatásának történetéből
2. kép A késő gótikus szentély 1862-ben kutatott északkeleti sekrestyekápolnája (részlet IPOLYI 1865, III. tábla nyomán) 3. kép Az északkeleti sekrestyekápolna lavabófülkéje, és az délnyugati hosszház pillér 1862-ben. Streimmelvöger Rudolf egri építész felvétele és rajza (IPOLY! 1865,V tábla nyomán) 4. kép A késő gótikus szentély északi falának nyugatabbi falpillére. Streimmelvöger Rudolf egri építész felvétele és rajza (IPOLYI 1865. W/2, tábla nyomán) vábbá: VII-3b— ß, ugyanakkor a nagyarchitektúrába „reneszánsz" ornamentum is vegyült (9. kép). A késő gótikus szentély építéstörténetével Nagylucsei Orbán (1485-1491), BakóczTamás (1492-1497) és Ippolito d'Esté (1497-1520) püspökök egri hivatalviselésének időszakából forrásadatok sorát hozta összefüggésbe s elemezte a kutatás. A királyi udvarban Nagylucsei egri tisztségével párhuzamosan (1479-től) a kincstartóét, s Mátyás ausztriai hódítása után a bécsi püspökét is betöltötte, vélhetően a székesegyház régi hosszházában helyezték örök nyugalomra. Vörösmárvány tumbájának töredékei ismertek, a síremlék püspököt ábrázoló bronz fedlapjának darabjait aló. század derekán kelt inventáriumok szerzői látták utoljára. Bakócz egri püspökségének évei alatt tetőfedési, felújítási munkálatok folytak a régi hosszházon (ecclesia). 1501-ben, esztergomi érsekként kiállított oklevelében adományt tett az „in novo Sanctuario in medio capellarum a plaga orientali" fekvő, s a már az ő ideje előtt megkezdett „Capella Assumptionis Beatae Marie Virginis" javára. Az új szentélyt (novum sanctuarium) illető munkálatokról a forrásokban az 1506-os tűz után esik sűrűn szó, ekkor a tető, a fedélszék helyreállítása, a kőfaragó és üvegezési munkák mellett berendezési, felszerelési tárgyak beszerzéséről hallani. A foglalkoztatott mesterek gyakran budaiak vagy pestiek, a harangokat Budán öntötték, Dörögdi Miklós új síremlékét vörösmárványból „unus Ithalus in Pesth" faragja, s a legtöbb tárgy vételének helyszíne is a főváros. A sekrestyébe, a szentségek őrzésére carrarainak mondott fehér márványból, itáliai módra faragott, domborműves tabernákulumot vett 1507-ben Budán Gábriel vikárius. Egy Ipolyi Arnold által a késő gótikus szentély területén talált, egykor gyűjteményében őrzött indadíszes reneszánsz fragmentum (11. kép) s egy szintén miniatűr pilasztertöredék (VII-4c) finom fehér márvány anyagával, kivitelének szépségével óhatatlanul is a számadások vonatkozó passzusát idézi fel. Talán ugyané korszak emléke lehet, azonban más aspektusokra irányítja a figyelmet, a helyi fehér márványból faragott dombormű, melyből két libbenő ruházatú, egykor valamit magasba emelő angyalfigura töredéke maradt 5. kép Baldachintöredék. Möller István rajza 1929-ből (KÖH Kézirattár, Itsz. 339. 47. lap nyomán) 6. kép A késő gótikus szentély külső, északi oldala északnyugat felől, 1934-ben (KÖH Fotótár, Lux-hagyaték, pozitív ltsz. 30239)
