Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VI. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 3. A REFORMÁTUSOK - A debreceni oszlopdíszes úrasztali kannák

VI-23 nyozók nevét tartalmazta. A terítő szélén körben négyszögletes levelekből és nyolcszirmú rozettákból álló, két oldalán színes kis virágok sorával hangsúlyozott széles keretminta. Az ellentétes sarkokban azonos címer. Az egyik címer kék mezőben jobbra forduló, arany nyelvét kioltó kutyát ábrázol arany nyakörwel és füllel. A sisaktartó vörös, kék, zöld, fehér és arany. A sisakdísz a pajzsban lévő kutyával azonos, fölötte „MK ZW" monogram. A másik címer kék pajzsban két arany pólyát ábrázol, közöttük két és a pajzs talpában egy aranyrózsa. A sisaktakaró a másikkal azonos. A sisakdísz a pajzzsal megegyező mintájú kék sasszárny és egy sávos díszítésű aranyszarv, fölötte „AR ZM" monogram. Körben — a bal oldalán töredékesen - korai fonott vert csipke díszíti. A terítő érdekes találkozása a nyugati hatású növény- és állatábrázolásnak, valamint a keleties keretdíszítménynek. A terítő szélét körben töredékesen fémszálas vert csipke keretezi. ETL Reneszánsz és manierizmus 1988,123, 386. kat. sz.(LÁSZLÓ EMŐKE); lászló 2001, 38-39, 2. sz. VI-23 Kendő - táblás terítő töredéke a marosvécsi református templomból Erdély, 17. század vége Vászon, hímzés; 46 x 47 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 9207. Fehér vászon, sárga, zöld, kék, fehér, nyers színű selyem-, aranyozott ezüst- és ezüstfonalas hímzéssel. Eredetileg a marosvécsi református templom nagyméretű táblás — hímzett és rece négyzetek váltakozásából álló — térítőjének darabjai voltak. A terítőt a 19. század végén elhasználódása miatt négyzeteire szétbontották, és négy hímzett darabját összevarrva kendővé alakították. A centrális motívum középpontjában búzavirág, amiből az oldalak irányába négy szegfű, a sarok irányába pedig háromágú, szimmetrikus tulipános virágtövek erednek. Az egyenes szárú virágtöveket visszakunkorodó kis kacsok és hosszúkás levelek díszítik. Mindegyik négyszöget vékony hímzett sáv keretez, ami öszszeillesztések helyén hangsúlyosabbá vált. A központi búzavirág az erdélyi hímzések kedvelt alkotóeleme. A teljes felületet kitöltő motívum a felvidéki keszkenőminták szerkesztési elvét követi. ETL LÁSZLÓ 2001, 92, 100. sz. (korábbi irodalommal) VI-24 Urvacsorakendő az ónodi református egyháztól 17. század közepe Vászon, hímzés; 64 X 75 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 11305. VI-24 VI-25