Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VI. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 3. A REFORMÁTUSOK - A debreceni oszlopdíszes úrasztali kannák

VI-15 VI-15 Urasztali kenyérosztó tál Kiskomáromi (Rác) Ötvös János, 1680 Aranyozott ezüst, trébelt, poncolt; h.: 50 cm, sz.: 39 cm, m.: 4,5 cm Felirata a közepén, kiemelkedő mezőben: „ISTENÉHEZ VALÓ BUZGÓ INDULATYABOL A DEBRECSENI (!) KERESZTYEN ECCLESIAHOZ MAGA KOLCSEGEVEL CSINÁLTATTA EZ SZT. EDÉNYT NEMZETES BODNÁR CIRISTOFH (!) URAM MEG MARADÓT ÖZVEGYE NEMZETES NEMET MARGIT ASZSZONY. 1680. K:K: EÖTVES JÁNOS." Vízszintes peremén: „Az mi atyáink minnyaian egy lelki eledelt öttek mivelünk, lCor. lO.v.3. Az lelek az a mely meghelevenit. Az test nem hasznai semmit. J.6 vz.3. A kenyér melyet megszegünk avagy nem Christus Testevei való közösülésünk e. 1 Cor. 10 v. 16. Meghprobalya minden embr (!) magát ugy egyek ez kenyérből." Debrecen, Debreceni Református Kollégium Múzeuma, ltsz.: F.1968.78. Aranyozott ezüst, ovális alakú, vésett és domborított urasztali edény. Közepén koszorúval övezett, kiemelkedő mezőben a donációs felirat.Tagolt, vízszintes peremén, aranyozott csíkon bibliai idézetek olvashatók. Az ajándékozó (később Komáromi Istvánné) 1704. március 4-én kelt végrendeletében a „nagytemplomi úrasztalához csináltatott ezüstmedencének" nevezte, tehát feliratai ellenére keresztelő tálként is használhatták. GSzB ZOLTAI /937,56; BOBROVSZKY 1980, 78-79; P. SZALAY 2001, 151. VI-16 Urvacsorapohár Szegedi Ötvös Márton, 1651, Debrecen Részben aranyozott ezüst, vert, poncolt, cizellált; m.: 27,5 cm Felirat: „ZAGYVA JÁNOS 1651" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történeti Tár, ltsz.: 1939.38 Hengeres testű, kihajló talprészű pohár; testét alsó harmadánál osztógyűrű tagolja. A debreceni ötvösség emblématikussá vált motívuma, az oszlopos díszítés jelenik meg ezen az úrvacsorai edényen. A szokásosnál nagyobb formátumot valószínűleg ez esetben a népes gyülekezet igényei diktálták. Szegedi Ötvös Márton munkái közül nem csupán oszlopdíszes kannáit (Debrecen, Nagytemplom, Kistemplom), hanem nagyobb számban fennmaradt talpas poharait is ismerjük. Bobrovszky Ida a Debrecenben egy időben működő több Ötvös Márton közül a kannák és az oszlopos pohár mesterének a fiatalabb mestert tartja, kinek özvegyéről történik említés 1688-ban. KE BOBROVSZKY 1980, 70-71, 135,140, 65-66. kép; P. SZALAY 2001, 56-59, 176, 276. sz. VI-17 Urvacsorapohár Tarack Eötvös János, 1631, Debrecen Részben aranyozott ezüst, vert, vésett, poncolt; m.: 19 cm; talp átm.: 7,3 cm Szájpereme alatt bevésve: „BA | TO | RI | MAR | TON 1631" Jankovich Miklós gyűjteményéből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történeti Tár, ltsz.: Poc.Jank. 63. Talpas pohár, testén négykaréjos motívummal. Meg kell említeni az osztógyűrű két oldalán látható vésett „félbevágott meander"-motívumot, melyet Szalay Emőke lépcsőmintának nevez Debrecen ötvösségét feldolgozó monográfiájában (P. SZALAY 2001, 138). Evvel a motívummal a 16. század végén, a 17. század első harmadában készült műveken találkozunk. Szinte minden esetben talpas poharak osztógyűrűjének két oldalára vésték rá. A fennmaradt emlékek és a szép számú jeggyel is ellátott munka alapján a kolozsvári és debreceni ötvösök kedvelt díszítőeleme volt.Talpas poharak: Nagyrábé (1632), Hajdúböszörmény (1637),Tiszaroff (17. sz. első harmada) református gyülekezeteiben, valamennyi DebVI-17