Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VI. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 3. A REFORMÁTUSOK

VI-8 Urvacsorapohár K. Ötvös Balázs, Kecskemét, 1657 (jelzett: KB mesterjegy, KŐSZEGHY 1936,1013. sz.) Aranyozott ezüst, vésett; m.: 23,5 cm, szájátm.: 10,3 cm, talpátm.: 8,8 cm Kecskemét, Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeum, ltsz.: 87.61.1. Talpas pohár formájú úrvacsoraedény, mely illeszkedik a kecskeméti eklézsia 17. századi, korábban készült talpas poharához. Vélhetően Cseh György 1626-os ivóedénye párdarabjának szánták. Annál azonban arányait tekintve gyengébb kvalitást mutat. Hengeres testű, íves szájnyílású, kihajló talprészű pohár, alsó harmadában-negyedében osztógyűrűvel. A szájperem alatt vésett lambrequin dísz, középen virággal. Testén koszorúban vésett fehrat: „KECZKEMETI KEREZTIEN ECCL VRVACZORAIAHOZVALO POHARA BIRO IANOS BEREGI IANOS ÁLTAL AD 1657". A poharat Mihalik József kecskeméti mester munkájának tartotta (MIHALIKJ. Í 896). Kőszeghy Elemér a pohár talpába ütött SVC próbabélyeg alapján KB mesterjegyű alkotójával együtt a komáromi ötvösség emlékei közé sorolta. Az ottani ötvösmunkák között azonban teljesen társtalan a munka, míg a kecskeméti anyagba jól beilleszthető. Az adományozók személye, kecskeméti illetősége is arra utal, hogy a megrendelést az akkor még működő kecskeméti ötvös céh valamely tagjának adhatták. Egyetértve Bobrovszky Idával (BOBROVSZKY 1980, 34) jelen sorok írója is a poharat a Kecskeméten működő, az 1625-ös ötvös céhszabályzatban említett VI-8 VI-9 Balázs mesternek (KB-jegy) tulajdonítja. Fennmarad persze a kérdés, hogy miként értelmezhető a poháron az SVC próbabélyeg. FZs MIHALIK J. 1896, 338; KŐSZEGHY 1936, 1013. sz.; BOBROVSZKY 1980, 34, 144, 32. kép. VI-9 Urasztali pohár Debreceni János, Debrecen, 1631 Aranyozott ezüst, trébelt, vésett; m: 16 cm, szájátm.: 6,5 cm, talpátm.: 8 cm A talp keskeny szegélyén vésett felirat olvasható: „TEDEI. ECCLESIAHOZ.VALO.A:d: 1631 .TEMPORE: IUD: MART : BALOG :D : I." Debrecen, Debreceni Református Kollégium Múzeuma, ltsz.: F 1884.1. Aranyozott ezüst talpas pohár, kiszélesedő lapos talpán, illetve a pohártest egyharmadának magasságában többszörösen tagolt gyűrű (mindkét oldalán vésett, vonalkázott két centis ún. ,,

meander" szegéllyel) jelzi a pohár fenekét. A pohár aljától harmadáig keskenyedik, fölötte fokozatosan szélesedő poncolt hengeres testét négyszirmú (esetleg négyfelé ágazó levelű) díszítmények ékesítik. A pohár szájperemén körben másfél centiméteres sávban szalagos-liliomos lambrequinekkel, az említett díszítő elemek és belül a szájperem is aranyozott. Már Zoltai Lajos az 1631 és 1646 között működő Debreceni János művének tartotta, megállapítva, hogy az edény a török által 1660-ban elpusztított Tedej református egyház-