Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - V. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 2. AZ EVANGÉLIKUSOK

V-lt) V-11 írisz, gránátalma), levelek teszik mozgalmassá. A virágok és levelek piros és zöld színű kontúrozása fokozza a dekorativitást, ami a felvidéki magyar hímzések egy csoportjának jellegzetessége. A keszkenő érdekessége a borvörös és sárga színek helyenként nem szabályos alkalmazása. ETL LÁSZLÓ 2001, 91, 99. sz. (korábbi irodalommal) V-10 Urvacsorakendő a besztercebányai evangélikus templomból Felső-Magyarország, 1686 Vászon, hímzés; 76 x 76 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 50.197.1. Fehér vászon, borvörös színű selyem- és aranyozott ezüstfonalas hímzéssel; aranyozott ezüstfonalas vert csipkével. Négy sarkában a magyar hímzések egyik igen kedvelt, jellegzetes török eredetű motívuma, a félkörívben visszahajló díszes inda. Az inda közepéről nagy fogazott szélű levél nő ki, mely keresztezi a nagy gránátalmafejben végződő indát. A mintát apró, változatos rajzú tulipánok, csigás vonalú kacsok és kis levelek egészítik ki. A négy nagy fogazott levél a terítő szemben lévő oldalak középrésze felé mutat, ahol körben az adományozó nevének rövidítése és az ajándékozás időpontja látható: „SUS : | KOP : | A D • | 1686 • ".A kendő belső szélén borvörös és aranyszínű vékony hímzett sáv fut végig, külső szélét sűrű mintájú, keskeny, aranyozott ezüstfonalas vert csipke keretezi. ETL Reneszánsz és manierizmus 1988, 129,405. kat. sz. (LÁSZLÓ EMŐKE); LÁSZLÓ 2001, 100-101,117. sz. (korábbi irodalommal) V-ll Keszkenő Szepeshelyről Felső-Magyarország, 17. század vége Vászon, hímzés; 74 x 74 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 9274. Ritka szövésű fehér vászon, halványzöld selyem- és aranyozott ezüstfonalas hímzéssel. A keszkenő sarkaiban csigás tőből eredő, aszimmetrikus, háromágú virágtövek mutatnak a terítő belső része felé. Hullámos vonalú száraik végén három nagy tulipánfej, melyek díszességét rajzuk különbözősége mellett a hímzéstechnika gazdagsága is jellemzi. A szárakból apró levelek, bogyós kis ágak és csigásan visszahajló kacsok ágaznak el. Az oldalak közepén szívből kinövő, kis szimmetrikus szegfűbokrok apró rozettákkal, levelekkel gazdagítva. ETL LÁSZLÓ 2001, 107, 129. sz. (korábbi irodalommal) V-12 Urvacsorakendő Besztercebányáról Felső-Magyarország, 1683 Vászon, hímzés; 68 x 69 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 52.3505.1. Vékony, fehér lenvászon, borvörös, fehér színű selyem- és aranyozott ezüstfonalas hímzéssel; nyers színű selyempaszománttal. Négy sarkában apró gumóból kinövő, török eredetű, csigásan hajló, nagy virágos inda. A kör alakban kanyarodó virágszál középmotívuma egy nagy nyolcszirmú rozetta, amit a csigavonalas száron áthajló kis zárt gránátalmák, négyszirmú virágok, hosszúkás levelek és a virágtőből kiágazó tulipán zár körbe. A virágok és levelek változatos sávos-geometrikus kitöltése még változatosabbá teszi a mozgalmas mintát. A kendő