Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - Ferenczffy Lőrinc és Elias Berger tervezett magyar története
A fenti adatok és a képekről leolvasható tények arra mutatnak, hogy a festmények nem Révay Péter koronaőr idejéből, s így nem 1621/22 tájáról valók. Ugyanakkor azt is mutatják — különösen a részletbeli különbségek nem felfűzhető szóródása —, hogy kellett lennie egy olyan közös forrásnak, aminek az ábrázolások (részlet)hűség tekintetében — hasonlóan a kegyképmásolatokhoz — igyekeztek minél pontosabban megfelelni. Hogy mi lehetett az, arra a legtöbb támpontot maguk a képek adják. A kompozíció legárulkodóbb részlete a feliratos tábla, különösen plasztikai részletei, keretelése. A két oldalán megjelenő, fejükön bokrétadísszel ábrázolt, kígyófarokban végződő griffek aranyozott festésükkel tényleges szobrászi elemeknek tűnnek, ahogy valós tárgyként van megfestve a feliratos kőtáblát befoglaló, vörös-arany festésű, ,,Rollwerk"-díszű fakeret is. Ezen úgy helyezkednek el a sarkokat koronázó griff formájú aranyozott faragványok, ahogy tették azt akkoriban az epitáfiumok, oltárok aranyozott rátétdíszei, oldalfaragványai is. Ugyancsak beszédes részlet, hogy az imitált feliratos kőtábla (amely leginkább márgából lévőnek mutatja magát) a négy képen anyagában teljesen különböző mintázatú. A festők az ábrázolásnak egyedül ezt a részletét kezelték fantáziájuk szerint, mintha itt nem kötötte volna őket a pontos leképezés követelménye; az egyetlen szempont a tábla kőanyagának érzékeltetése lehetett. Ez mindenesetre azt a következtetést engedi meg, hogy az előkép nem egy konkrét festmény volt. Hogy az ábrázolt kőlap a mintázatnak ennyi (egyszer sem ismétlődő) változatában maradt fenn, az inkább magát a tárgyat feltételezi előkép gyanánt, nem pedig annak egy festett „átiratát". Vagyis egy, a képen látható megoldással kialakított, díszesen kereteit, egykor létező feliratos tábla szolgálhatott mintául az ábrázolás ezen részletének, egy emléktábla, amely a korona Magyarországra jövetelének és ittlétének állított emléket. Hogy ezt a képeken látható módon a korona valamiféle felidézése is kiegészítette-e, azt már csak találgathatjuk. Mert tán nem csak a trompe-l'oeil-hatás fokozását szolgálja az a mód, ahogy a képek felső kétharmadában a Magyarországot jelképező heraldikai együttes megjelenik. Amely trompel'oeil-jellegre, azaz a látványban együtt megjelenő tárgyak valóságszerű leképezésére egyébként már a 2000-es kiállítás katalógustételében Mikó Árpád is felhívta a figyelmet. O utalt először a korona különleges, lebegő, térbeli elhelyezésére, a mögéje vetülő árnyékra, ami - folytatva a megfigyelését voltaképp a korona alá írt hat sor tudatos árnyékban tartásának is értelmet ad. A korona, csakúgy, mint a körötte lévő címerek vagy a szalagos babérkoszorú is, mind térben ábrázoltak: a balról jövő fény az ellenkező oldalon árnyékot rajzol valamennyi mögé, ahogy enyhe árnyék kíséri a szombathelyi és a második trencséni képen a korona alatti sorok betűit is, mintha plasztikusan mintázott szöveget formáznának. De még a tábla aranyozott griff]ei is a balról irányuló fény szerint modelláltak. Mindehhez ugyancsak a valóság imitációjaként tartoznak hozzá a képek felső sarkain ábrázolt rozetták, amelyeknek alul egyik képen sincs párjuk: valamennyi ábrázolás ugyanott fejeződik be, a szöveges tábla alsó pereménél. Itt kell utalnunk rá, hogy a festmények felső részének babérfonattal körbefogott címerkoszorúja más öszszefüggésben is felbukkanó megoldás. Pontosan ilyen elrendezésben található azon a temperafestményen, amely — a Gyermekét tartó Mária és Szent László alakjával közrefogva — a bécsi egyetem magyar diákjainak anyakönyvét, a Liber Nationis Hungaricae második, 1632-vel kezdődő kötetét díszíti (repr. SZILÁRDFY 2001, 28). A különbség annyi, hogy körben, a magyar korona alá tartozó társországok címerei mellett a Habsburg-címerek is megjelennek, a középső ovális mezőt pedig nem a korona, hanem a cseh és magyar címer két-két ábrája tölti ki. Az 1632-es temperakép és a Magyarországot jelképező ábrázolásmód lehetséges összefüggése nem tisztázható, de talán erre nincs is szükség. Elegendő a megállapítás, hogy ennek a jelképi formának más célú reprezentatív megjelenése is létezett a 17. század első harmadában. Az eddigiek alapján nyugodtan kimondhatjuk, hogy a koronaábrázolással kapcsolatban két datálással, két készítési időponttal kell számolni: az egyik a korona magyarországi tartózkodásának emlékéül állított tábláé (amelyet esetleg a címerkoszorúban ábrázolt felségjelvény valamilyen megoldással kivitelezett képe is kiegészített), a másik a róla fennmaradt festményeké. A tábla egykori helyére a korona utazását elbeszélő szöveg utal, amely Zólyomig követi hazahozatalának és továbbvitelének állomásait. A koronaláncok közt olvasható itinerárium így tartalmazza ezt, a korona „elbeszélésében": „Prágából kiléptem 1608. június 17-én; Pozsonyba beléptem 1608. november 19-én; Az őrzési helyre elhelyeztek 1608. december 6-án; Pozsonyt elhagytam 1620. november 19-én; Zólyomba megérkeztem 1620. november 29-én; Az őrzési helyre elhelyeztek 1621 .január 29-én" (HOLLER 2000, 300). A korona magyarországi útja (voltaképp menekítése), amely Pozsony elfoglalásával Bethlen utasítására történt, ezzel nem ért véget, folytatódott egészen 1622 júniusáig: ekkor ért vissza Pozsonyba, miközben Zólyom után megjárta Kassát (1621. május 14.),Ecsed várát (1621 július?),Trencséni (1622 május) és Sopront (1622 július), ahol hivatalosan az országgyűlés vette át a klenódiumok számbavételével (BÓNIS 1981, 39— 41). Révay Péter koronaőr csak Trencsénig kísérte útján, 1622. június 5-én meghalt. Azt, hogy az ábrázolás a korona zólyomi tartózkodásával függ össze, már az eddigi irodalom is kimondta, azonban a róla készült festményekkel kapcsolatban. De mint arról fent szó volt, a javasolt 1620 decembere és 1621 januárja közötti időszakban (SÓLYMOS 1998, 41: Révay haláláig bezárólag, aki ebben koronaőri működésének akart emléket állítani) legfeljebb az ábrázolások forrását adó „emléktábla" készülhetett el, bár a tudott körülmények még ennek lehetőségét is megkérdőjelezik. 1621 elején ugyanis Révay a lemondás gondolatával foglalkozott, mert a zólyomi várat a korona számára nem találta biztonságosnak (BONIS 1981, 38); a korona ottlétéről megemlékező bármilyen ábrázoláshoz egy ilyen helyzet nem lehetett a legalkalmasabb körülmény. A korona egyébként még április végén is ott volt, május közepén azonban már Kassán, Bethlen kincstárában. A képekkel kapcsolatos hazai irodalom egy része azon a véleményen van, hogy a korona legkorábbi hiteles (1621/22esnek vélt) ábrázolásához a felségjelvény alaposabb szemléjére a képe (ke) t megrendelő Révay Péternek a korona utaztatása során nyílt lehetősége (BALOGH 1891; HOLLER 2000; ZsÁMBÉKY2001; TÓTH 2002).A Révay De Sacrae Coronae... című művében, Wolfgang Kilian metszetében 1613-ban megjelent koronaábrázoláshoz képest (amely a valóságos tárgytól több részletben is különbözik) lényegesen pontosabb, színhelyes
