Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - Ferenczffy Lőrinc és Elias Berger tervezett magyar története

[I-39b II-39k ltsz.: a. 56.1473, b. 58.3865, c. 56.1472, d. 56.1478, e. 56.1470, f. 56.1476,g. 56.1484,h. 56.1481,i. 56.1482, j. T. 5622, k. 56.1477. 1. 56.1475,m. 56.1479,n. 58.3864, o. 56.1468,p. 56.1474, q. 56.1471, r. 56.1483 FerenczfFy Lőrinc (1577—1640) könyvkiadó, mecénás és királyi titkár 1605-től dolgozott a bécsi udvari kancellárián, ahol 1610-től II. Mátyás, majd II. és III. Ferdinánd magyar titkára volt. Több, a magyar nemzeti hagyományokat és a Habsburg uralkodók legitimitását népszerűsítő, katolikus szellemű kiadványt jelentetett meg. 1615-ben tervezett egy Liber Iconum Regum Hungariae című könyvet, mely a magyar vezéreket és királyokat mutatta volna be. Később a művet először História, majd 1632-ben História Hungariae címen tervezte kiadni, szövegének megírására pedig Elias Berger udvari történetírót kérte fel. A végül meg nem jelent könyv illusztrációiként készíttette el azt a 21 csataképet és a fehér ló mondáját ábrázoló rézkarcot, melyeknek alkotóját Rózsa György azonosította a prágai Sadeler-körhöz tartozó Isaac Maiorral. Szintén ehhez a műhöz készültek azok a vezér- és királyábrázolások, melyeket kiegészítve, Ferenczffy halála után 1664-ben Nádasdy Ferenc adatott ki Nürnbergben Mausoleum Regni Apostolid Regum et... Ducum címen. A csataképek próbalenyomatai mind szerepelnek abban az 1632-es, a bécsi Albertinában őrzött kolligátumban, mely a História Hungariae címlapja mellett a királyképek többségét is tartalmazza. A rézkarcok avant la lettre állapotban vannak, csupán az első ötnek van kézírásos felirata, melyek 15-16. századi török-magyar hadi eseményeket jelölnek. A csataképek rézdúcait egy kivételével a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka őrzi. A rézkarcok közül kettőnek ismert az Albertinában lévőkön kívüli eredeti levonata. A sziszeki csatát ábrázoló rézkarcnak az Osterreichische Nationalbibliothekben őrzött, feltehetőleg Elias Berger műveként azonosítható kéziratban van eredeti lapja, egy másik lap az 1696-os temesvári csata képeként a nagyszombati kalendáriumban jelent meg 1697-ben. Az ábrázolások előképei közül a firenzei Antonio Tempesta csatakép-metszeteinek hatását lehet felismerni, akinek motívumait az 1653-ban a sárvári vár dísztermét Nádasdy Ferenc megrendelésére kifestő Hans Rudolf Miller is felhasználta, aki Maior metszeteinek két részletét is elég pontosan átvette falképekhez. A rézkarcokon Maior nagy hangsúlyt fektetett a légköri jelenségek ábrázolására. A tág horizontú háttérben, a harcoló katonák mögött látható karakteres veduták konkrét helyszíneket sejtetnek, amit alátámasztanak a bécsi kolligátumon szereplő eredeti feliratok, melyek történelmi események ábrázolásaként írják le a képeket. Ezek megerősítik azt az elképzelést, hogy a rézkarcok valóban egy magyar történelmet bemutató mű illusztrációiként készültek. GM VARJÚ 1934; Művelődéstörténet III, 660-661; CENNERNÉ - RÓZSA 1959; RÓZSA 1971; RÓZSA 1973, 1 15-1 18; HOLL 1980, 155-156; GALAVICS 1986, 63-69; PFAFFENBICHLER 1993, 61; Történelem - kép 2000, IV-14.kat. sz.; Batthyányak 2005, III.8-15. kat. sz.