Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - A Mátyás-kultusz emlékei

Werbőczy 158l-es bécsi kiadású Hármaskönyvc az 1572-es kiadáshoz képest jelentősen bővített szöveggel és a sajtó alá rendező Zsámboki János által összeállított előszavas tárgymutatóval jelent meg. A mutató szerzője Telegdi Miklós és Mossóczy Zakariás. A Tripartitum függelékeként, külön címlappal szerepel a De diversis regulis iuris antiqui című, s a római jog alapjait összefoglaló mű is, melyet a későbbi kiadások is közölnek. A címlapon a vörös és fekete betűkkel szedett címet fametszetes keretdísz foglalja magába. A keretdíszben magyar uralkodók medalion-portréi és címerpajzsok váltják egymást. A Mátyás királyt ábrázoló medalion balról, a második sorban látható. Az 1572-es kiadáshoz képest, amely hasonló keretdíszt alkalmaz, ennél a metszetek kevésbé kidolgozottak, egyszerűbbek. BeK RMK III, 704; APP. H. 488; WERBŐCZY 1990. A MATYAS-KULTUSZ EMLÉKEI Mátyás királyra már a Jagelló-korban nosztalgikusán emlékeztek vissza, és Mohács után valóságos aranykornak tekintették uralkodásának időszakát. A Corvina Könyvtár kallódó kódexei különös becsben álltak a magyarországi humanisták előtt is:Verancsics Antal törökországi követsége idején szerzett egy Horatius-kódexet Mátyás könyvtárából, Szamosközy István sokra tartotta Iustinus-kéziratát. Megjelentek a különböző főúri kincstárakban tárgyak is a nagy király állítólagos tulajdonából. Báthory György végrendeletében 1569-ben feltűnt „az matjas kiralj sotartoia",Verancsics végrendeletében 1573-ban a király serlege, de a 17. században is vissza-visszatérnek a nagy királlyal kapcsolatba hozott, tőle eredeztetett tárgyak: még Apafi Mihály erdélyi fejedelem tulajdonában is volt állítólag egy „Mátyás király-féle kupa". Ezeknek egy részét bizonyára csak a legenda kapcsolta össze vele. Néhány közülük megvan ma is: ilyen az Esterházy-kincstár Mátyásgyűrűje, amely a 16. század második felében készült, és ugyanott még több mű is: az ún. Mátyás-kulacs, az ún. Mátyás-serleg vagy az ún. Mátyás-kabát, amely szintén jóval későbbi, mint a 15. század. Az utóbbi évek egyik legnagyobb „vesztesége", hogy a híres „Mátyás király üvegpohará"-ról is kiderült, hogy a Batthyány család saját múltját gazdagító fikciónak köszönhette pedigréjét: 17. századi felirata nem több szép legendánál, maga a pohár 16. század elejei mű. A Habsburg-család, a magyar királyok is igyekeztek minél többet megszerezni Mátyás kincsei közül: így került a híres, Mátyást és Beatrix királynét ábrázoló fehér márvány dombormű-pár 1572-ben Bornemissza Gergely csanádi püspöktől Miksa királyhoz, és így kerültek corvinák tucatjai a bécsi udvari könyvtár állományába. MÁ 11-24 Mátyás király és Beatrix királyné domborművű arcképe Ismeretlen szobrász (Giovanni Dalmata?), 1485—1490(?) A Mátyás-dombormű felirata, alul, füles táblán: „ • REX • | MATHIAS HVNGARIAE", a Beatrix-domborműé: „REGINA HVNGARIAE | BEATRIX DE ARAGÓNIA" Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Szoborgyűjtemény, ltsz.: 6711, 6712. 11-24