Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

MADAS EDIT, FÖLDESI FERENC: Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a magyarországi humanizmus kezdetei

nei repertoárjával Filipecz János püspök Prágában. Nagy valószínűséggel ezeknek a kódexnek a darabjai bukkan­nak fel máig kötéstáblákon. Két nagyobb töredékét Zalka János győri püspök köttette egybe 1872-ben, innen a tö­redékegyüttes neve. A budai reneszánsz könyvfestő mű­hely egyik remeke viszont Kálmáncsehi Domonkos szé­kesfehérvári kanonok (1474—1495) breviáriuma. Kál­máncsehi Vitéz János és Mátyás király bizalmi embere volt, jeles könyvgyűjtő. Ez a kódex valódi reneszánsz munka, ha írása — ez jellemzi egyébként a reneszánsz li­turgikus kódexeket — kerekded karakterű gótikus írás is. Inkább reprezentatív célt szolgált a szemet-szívet gyö­nyörködtető mű, semmint liturgikusát. Francesco de Kastello az 1480-as években illuminálta a prépost meg­rendelésére, rítusa sem a székesfehérvári, hanem a zágrá­bi egyházmegye liturgikus rendjét követi. Az esztergomi székesegyházi iskola a középkori Ma­gyarország egyik legrangosabb oktatási intézménye volt. Két tankönyve jól reprezentálja az itt oktatott anyagot, mely az ábécé megtanulásától főiskolai szintig terjedt. Az 1419 és 1423 között összeállított sokszínű kézirat a „hét szabad művészet" tantárgyait fogja át a grammati­Tízparancsolat-kommentár. Az esztergomi székesegyházi iskol tankönyve, 1463-1476 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 410. Prédikációs kötethez csatolt Bestiarium, az állatok szimbolikus értelmezésével Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lit. 506. kától a naptárszámításig és az asztronómiáig. Az 1463 és 1476 között másolt kolligátum a papi hivatásra készülők tankönyve volt, melyet pályájuk során is haszonnal for­gathattak: a kézirat egy verses Tízparancsolat-kommen­tárja mellett szentbeszédeket, teológiai értekezéseket, liturgikus előírásokat tartalmaz. Esztergomban a szegény diákok külföldi egyetemi továbbtanulását a 14. század végén létrehozott Collegium Christi-alapítvány biztosí­totta. A Collegiumnak könyvtára is volt: egyik fennma­radt kánonjogi kötetét Darvas Simon másolta Padovában a 15. század közepén, és ott szerezte meg Kozárdi Lász­ló, az egyházjog doktora a kollégium számára. A közép­kori egyetemi tudományosságot képviselő jogi, orvosi és teológiai kódexek java részét külföldi egyetemi tanul­mányaikról hozták haza a gyakran már felnőtt korú stu­densek. Az egyházi értelmiség mindennapi tevékenységét papi segédkönyvek mutatják be: a bécsi egyetemen ta­nult Aranyosi Gellértfi János gazdag tartalmú kódexe, továbbá prédikációs kötetek. Az egyikben Privigyei Já­nos levele olvasható, melyben papírt kér Aegidius Ro­manus, a jeles domonkos teológus műveinek lemásolásá­hoz. A másikhoz egy bestiarium van hozzákötve, mely az egyes állatokat szimbolikusan értelmezi, és prédikációs segédanyagként ugyancsak jól felhasználható volt. A világi tárgyú kódexek közül a történeti művek vol­tak a legnépszerűbbek. A Budai Krónika-család legkoráb­bi változatát is tartalmazó, sokszínű, 14. századi Acephalus­kódex a 1 5. században már biztosan az esztergomi káptalan tulajdonában volt. Johannes de Utino 14. századi „vi­lágkrónikájához" magyar történeti kiegészítés is készült, ennek 1458 utáni illusztrált német fordításában a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents