Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

MADAS EDIT, FÖLDESI FERENC: Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a magyarországi humanizmus kezdetei

Madas Edit, Földesi Ferenc Csillag a holló árnyékában Vitéz János és a magyarországi humanizmus kezdetei A magyarországi reneszánsz fénykora és ezen belül a könyvkultúra története számtalan kérdést vet föl, akár Hunyadi Mátyás könyvtárának történetét vizsgáljuk meg behatóbban, akár a Corvina Könyvtár utóéletét, sorsát az őt követő uralkodók alatt, akár reneszánsz és gótikus könyvművészet együttélését, akár a budai udvar kulturális életét a 15. század végén. Ami érvényes a század második felére, az fokozottan elmondható a magyarországi humanizmus kezdeteivel kapcsolatban. A magyar történeti, politikai tudat több évszázados hagyományából következően a kutatás leginkább Corvin Mátyás kulturális alkotásaira koncentrált. A nemzeti nagyság" korszaka vonzotta a kutatókat, emellett pedig a század első feléből, középső harmadából fennmaradt reneszánsz emlékek kis számával magyarázhatjuk, hogy erre az időszakra kevesebb figyelem irányult. Az emlékanyag a könyvkultúra terén alig nyújt fogódzót egy teljes tabló vagy legalább egy-egy könyvgyűjtő alakjának megrajzolásához. Éppen ezért tekinti a 19. század vége óta a magyar művelődéstörténet rendkívül értékes forrásnak Vitéz János könyvtárát, magát a főpapot pedig — fellépését, műveltségét, mecénási tevékenységét — páratlan jelenségnek. Vitéz életműve és a magyarországi humanizmus kezdetei azonos fogalmak, fennmaradt művei - elsősorban Leveleskönyve -, könyvtára pedig még töredék voltában is az első olyan forrásanyag, amelynek alapján egy középkor és reneszánsz határán élő magyar főpap portréja megrajzolható. A szlavóniai származású Joannes de Zredna — ő maga a Vitéz családnevet sohasem írta le — nemcsak részese volt annak a művelődéstörténeti korszakváltásnak, amelynek folyamán a magasan képzett magyarországi értelmiség sajátjává tette az Itáliából Északra, mégpedig az elsők között Magyarországra kisugárzó klasszikus humanista műveltséget, hanem egyszersmind megteremtőjévé is vált azon intézményrendszer — könyvtár, mecenatúra, nyomda, egyetem — alapjainak, amelyek lehetővé tették az új műveltségeszmény meghonosodását az országban. Ennek ellenére két korszak elemei élnek együtt életművében. Könyvtára az első humanista gyűjtemény Magyarországon, amelyben az ókori szerzők leghitelesebb szövegű munkáit kívánta összegyűjteni, de jelen vannak benne azok a középkori kódexek is, amelyeket váradi püspökelődeinek gyűjteményéből szerzett meg. Leveleskönyve hasonló kettősséget mutat. Újra és újra megcsillannak a levelekben a klasszikusokon iskolázott műveltség szikrái, elsősorban ókori szerzőktől beemelt idézetek formájában. Ugyanakkor a levelek időnként nehézkes szóhasználata, terjengősnek ható mondatszerkesztése és mindenekelőtt magának a műfajnak szigorúan csak a diplomáciai levelezésre való korlátozása középkori szerzőre vall, aki nem tartja megőrzésre, publikálásra érdemesnek a cicerói epistolae familiäres egyszerűségét, személyességét követő leveleit, ha egyáltalán kerültek ki tolla alól ilyen levelek. Vitéz János műveltségének kettőssége mintegy visszatükrözi a korszakot, amelyben középkori és reneszánsz kultúra együtt létezik: egymás mellett és gyakran egymásra hatva. Az élő középkor A középkori műfajok és művek tovább éltek a humanizmus megjelenése idején, hozzátartoztak Vitéz János műveltségéhez is, ezért érdemes felőlük megközelíteni e korszakos jelentőségű életművet, és így érzékeltetni annak újszerűségét. Működésének két legfontosabb színhelye Várad és Esztergom volt. A két város egyházi élete, több évszázadra visszatekintő kultúrája olyan hagyományt biztosított számára, amelynek továbbvitelével és megújításával virágzó kulturális életet teremthetett. A püspöki és az érseki székhelyet több kódex is képviseli, bár személyével nincsenek kapcsolatban. A kódexek nagyobb része egyszerű, tanuláshoz, mindennapi munkához használt latin nyelvű papírkézirat. Ilyenek az esztergomi iskoláskönyvek, prédikációhoz, gyóntatáshoz használt papi segédkönyvek és néhány magánhasználatra készült történeti mű, szórakoztató olvasmány. Mindegyik kódex a gótikus írás valamelyik fajtájával készült (könyvírás, félkurzív könyvírás, folyóírás). A liturgikus könyveket a személyes használatra készült kéziratokkal szemben általában pergamenre másol-