Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Egy romantikus allegória • Zichy Mihály „főművének" inspirálói LICHNER MAGDOLNA

46 Zichy ismerte a kiválasztott festményeket. A világkiállítás magyar képzőművészeti bizottságának tagjaként szerepel a legtöbb monográfiában, de a család birtokában lévő levelezésben Trefort Ágoston miniszter hivatalos felkérő levele csak 1878. április 30. dátummal ad megbízást, mint bizottsági póttagnak (minisztériumi iktatási száma: 465. Magántulajdon). 47 Lásd FÖLDI ESZTER tanulmányát e kötetben. 48 KOLKHORST, PETRA: Doré im Spiegel der Kunstkritik des 79. Jahrhunderts. Versuch einer Standortbestimmung. In: Gustave Doré (1832-1883). Wilhelm Busch-Museum Hannover - Kunstsammlung der Universität Göttingen, 1982. 83. 45-55.; LEHNI, NADINE: Gustave Doré. Musée d'Art Moderne, Cabinet des Estampes, Strasbourg, 1983. 43-47. és 51-57; LEHNI, NADINE: Doré ou le pouvoir des images. In: Lehni, Nadine et al.: G. Doré - une nouvelle collection, Strasbourg, 1995. 12-15. 49 Lásd RÓKA ENIKŐ tanulmányát e kötetben. BELLÁK GÁBOR: Zichy Mihály bécsi tanulóévei - Zichy és Waldmüller. In: ZALA 2001. 17-22. 50 Egy amerikai raktárban találták meg képeit, de az ötvenes években ez nem vált közismertté. A Doré-centenárium miatt kerültek ismét a figyelem középpontjába. LEHNI i. m. (48. j.) 52. 51 LEHNI, NADINE: Gustave Doré, peintre. In: Lehni i. m. (48. j.) 51-58. GAUTIER, THÉOPHILE: Les Beaux-Arts en Europe. Paris, 1855. 24-25. 52 Art Journal 1868. február 1, 27.; MALAN i. m. (30. j.) 147-177. Doré festői munkásságáról és a Doré Gallériáról (1868-1883) szóló fejezet a kritikák részletes ismertetésével. Adattára az egyes témák összes ismert variációját tartalmazza! Doré hatalmas angliai, majd európai sikerében, ismertségében a Doré Galéria ügynöki és kiadói tevékenységének meghatározó szerepe volt. 53 LEHNI i. m. (51. j.) 55.; MALAN i. m. (30. j.) 157-159. Idéz Doré leveléből az átélt borzalmakról (a háborút és Párizs ostromát a helyszínen élte át), a háború borzalmairól készített mintegy 50 olajkép és vízfestmény, litográfia, metszet stb. jelenlegi lelőhelyének listájával. 54 A frigiai sapkás Marianne, mint Franciaország szimbóluma ennek a 19. századi formálódásnak az eredménye, kialakulásának történetét Id. ZIMMERMANN, MICHAEL F.: De Prozess der Civilisation und der Ort der Gewalt. Zur Darstellung von Gegenwart und Geschihte seit der Aufklärung. In: Bilder der Macht, Macht der Bilder. Hrsg.: GERMER, S. - ZIMMERMANN, M. F. München, Berlin, 1997. 66-67. Zichy festményén a Köztársaság megszemélyesítése valójában bizonytalan volt, három alak szereposztása nem egyértelmű: „Vilmossal (a német császárral) szemközt áll a republique rouge tehetetlen alakja, mellette a Commune gyújtogató fáklyával a kezében." Rózsa Miklós idéz a festő 1898. április 29-én írt leveléből. Lásd: RÓZSA MIKLÓS: A pusztítás géniuszának diadala. In: 1902 NEMZETI SZALON 39-40. Lásd még 14. j. 55 Hiába védekezett később Zichy, hogy nem ez a gondolat vezette. A festményen ott vannak Európa császárai és vallási vezetői, és bár az osztrák császár nem látható a festményen, a mű ethosza szerint mégis jelen van. 56 A démon szó a görög daimon formából ered, a diabolosz szó jelentéséhez hasonult, amely az Újszövetségben kizárólag a Sátánra vonatkozik. A géniusz eredetileg a római családok védő szelleme, égi patrónusa, attribútumait később átértelmezve, pozitív és negatív szerepet egyaránt ráruháztak - mint transzcendens lény, a magyar nyelvben is a többértelmű „szellem" szóval szinonim. A géniusz szó többértelmú, a romantika idején rengeteg képzettársítással működő fogalom volt. 57 Az apokrif Apokalipszisekről és a lázadó angyal alakjáról, Lucifer eredetéről szóló írásokat röviden tárgyalja: VANYÓ LÁSZLÓ: AZ ókeresztény egyház irodalma. I. Budapest, 1997. 143-156. Az Ószövetségben Lucifer (héber Helel ben Sahar, a „hajnalpír fia") bukott alakjára Henoch második könyvében, Izajás könyvében és Ezékiel (28,12-15) találunk utalást. Az Újszövetségben pedig a Jelenések könyvéhez kötődnek a téma ábrázolásának korai példái: Ceccarelli, Nado: Angyalok bukása, 1340 körül (sienai tábla, Paris, Louvre) Id. POLZER, JOSEPH: The „Master of the Rebel Angels" Reconsidered. Art Bulletin, 1981. 4. 563-570. Très Riches Heures, fol. 64. (Chantilly, Musée Condé) és az angyalok bukásával kapcsolatban Jan van Eyck Utolsó /fé/ef-tábláit (New York, Metropolitan) tárgyalja BELTING, HANS: Ein fehlendes in der Kette wird gefunden és Ein Text will wörtlich genommen werden, in BELTING-EICHBERGER: Jan van Eyck als Erzähler. Frühe Tafelbilder im Umkreis des New Yorker Doppeltafel. Worms, 1983. 61-107. 58 RADNÓTI SÁNDOR: A Pátosz és a Démon. In: WARBURG, ABY: Pogányantik jóslás Luther korából. Budapest, 1986. 105-121. WARBURG, ABY: Sandro Botticelli két festménye és Dürer és az itáliai antik in Mnemoszüné. In: Aby M. Warburg válogatott tanulmányai. Budapest, 1995. 7-64. és 148-153. A rövid tanulmány a hozzá tartozó képek sorával együtt beszédes. A kötet borítóján is megjelenő kép, Antonio Pollaiuolo 1460 körül készült festménye (Firenze, Uffizi), Herkules küzdelme a lernai hidrával a számunkra ismerős mozdulat egyik példája. 59 PASTEINER 1878. 163, 165. 60 KELETI 1878. 77. 61 KELETI GUSZTÁV: A Nemzeti Múzeum falfestményeiről (1875). In: KELETI 1910. 335. 62 „Idilli béke és megnyugvás száll belénk, a mint a nagyvilág zajából menekülve, sokkal csendesebb vérlüktetésú hazai műviszonyaink szemléletéhez térünk." KELETI GUSZTÁV: Monumentális festészetünkről. Lötz Károly operaházi freskói. In: KELETI 1910. 350-351. Ez az előadás jellemzi leginkább Keleti nézeteit. 63 Musée de Peinture et Sculpture. Recueil des principaux tableaux statues et bas-reliefs des collections publiques et particulières de l'Europe. Dessiné et gravé à l'eau forte par Réveil. École flamande. Vol. IX. Paris, 1830. Lásd: kat. 313. 64 GOMBRICH, ERNST: Icônes symbolicae. A szimbolikus kifejezés filozófiái és ezek hatása a művészetre. In: Az ikonológia elmélete. Szöveggyűjtemény az irodalom és a képzőművészet szimbolizmusáról. Szeged, 1997. 31-115 65 Tudjuk, hogy szándékában állt a párdarabját is megfesteni A Béke áldásai címmel. BERKOVITS 1964. 180, 185.