Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA
162. Zichy Mihály: Vadászjelenetek III. Sándor cár életéből, 1895 Kat. 262. 161. Zichy Mihály: Ebéd a Granovitaja-palotában a Kremlben, 1883 Kat. 222. Zichy az udvari fogadásokra meghívókat és menükártyákat is készített. Bár beteg volt, elkísérte III. Miklós cárt moszkvai útjára, amelynek során számos vázlatot készített a város panorámájához. Miután visszatért Pétervárra, ezeket nagy lapra vitte át, de nem fejezte be őket. Az 1903-as esztendő vázlatfüzetei tele vannak a történelmi eseményeket, az emírnek és az olasz királynak adott fogadásokat, a tiszteletükre rendezett színházi előadásokat, a banketteket, a bálokat megörökítő, gyors kézzel készített rajzokkal. Zichy az Államtanács üléseiről is csinált néhány vázlatot. (163. kép) Zichy már az 1890-es évek végétől hozzálátott, hogy összeállítsa a cári udvari szolgálatban alkotott műveinek a jegyzékét. Az Ermitázs levéltárában R. A. Grimm könyvtárvezetőhöz írt tizenhárom levele tanúskodik arról az aggodalmáról, amelyet művei sorsa iránt érzett. 24 II. Miklós jóváhagyásával Zichy összes befejezett és befejezetlenül maradt munkáját, vázlatfüzeteit, jegyzékeit a Téli palota egy erre kijelölt helyén őrizték. Halála után ez a gyűjtemény az Ermitázs tulajdonába került. Zichy Mihály 1906. február 15-én (az európai naptár szerint február 28-án) halt meg Szentpétervárott. A holttestét tartalmazó koporsót Magyarországra szállították, és Budapesten a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. A művész halálakor sok, őszinte érzést tükröző nekrológ jelent meg róla folyóiratokban és napilapokban. „Február 15-én meghalt Mihail Alekszandrovics Zichy - olvasható az egyikben -, ez a ritka, kiváló, eredeti és ragyogó tehetséggel megáldott ember, akit különleges lágyság, kecsesség és tisztaság jellemzett. Kivételes lelkű, az emberi érintkezésben elbűvölő, jó és együttérző ember távozott közülünk." 25 163. Zichy Mihály: Az Államtanács ülése, 1885 Kat. 223.
