Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA
A különböző, megrendelésre készített munkák közül nem hagyható figyelmen kívül az, amit Zichy az 1850-1870-es években az A. Stakensneider által átalakított nagy palota belső részének díszítéséhez készített. A második emeleti első teremben, a volt ünnepi fogadószobában, ahol az olasz iskola mestereinek képei láthatók, be van építve két dessus-de-porte festői pannókkal, amelyek közül az egyik puttókat, a másik Diana és Apolló mítoszából vett jeleneteket ábrázol. Ezek Zichy alkotásai. Valószínű, hogy a mester még 1869 előtt festette mindkettőt, mivel az önálló kiállítására kiadott, fentebb már említett tanulmányban szó esik róluk. A művész számára kötelező és módfelett tanulságos feladat volt, hogy a cári családot elkísérje országjáró útjaikra. A nyugati kormányzóságok, a Kaukázus, a közép-oroszországi városok és környékük, a Krím és Finnország (mely ekkor az orosz birodalom részét képező autonóm nagyhercegség volt) - Zichy mindezt megörökítette rajzain. Kis utcai jelenetek, falvak látképe, falusi kunyhók, parasztok, kozákok, az udvari zenekar muzsikusai és igénytelen hangszereiken játszó utcai zenészek váltakoztak a teljesen hivatalos, a cári protokoll által előírt jelenetekkel. Az 1890-es évek albumaiban jelentek meg először az életteli tájkép-jelenetek romantikus romokkal, az erdei tisztások, a tengeri látképek is, amelyeket Zichy széles ecsetvonásokkal, vízfestékkel készített, és erre tette rá a fedőfehéret, a gouache-t és a krétát. Valószínű, hogy a tájkép, amely korábban nem izgatta a művészt, élete alkonyán új inspirációkat adott neki. A cári udvarnál végzett munkáin kívül Zichy művészetében, különösen pétervári életének utolsó évtizedeiben jelentős helyet foglalnak el az illusztrációk és az önálló grafikai lapok. Ezek egy részét az irodalmi mű sajátságos interpretációja köti össze, míg mások létrejötte a művésznek a történelmi-allegorikus koncepció iránti vonzódásával magyarázható. Idővel a két ábrázolásmód összefonódott. „Művészi elhivatottságom - írta Zichy -, hogy népszerűvé tegyem költőinket és költészetünket." Illusztrációkat készített Madách Az ember tragédiája című művéhez (1885-1888), Arany János balladáihoz (1892-1897), rajzsorozatot Petőfi Sándor elbeszélő költeményeihez. A magyar nemzeti jelleget hangsúlyozva Zichy fölfedezte a könyvlap eredeti, dekoratív megformálását, amely egyesíti a szöveg gondolati tartalmát és annak grafikai megjelenítését a látható alakokkal. Zichyt mindig érdekelte szeretett Magyarországának a sorsa, ugyanakkor hazafisága a legkevésbé sem jelentett akadályt az orosz kultúrával való elmélyült kapcsolatában, sőt erősítette azt. Minden fontos volt neki, ami összefüggött az orosz irodalommal, elsősorban a költészettel, a folklórral. A kortársak közül ő volt az első, aki egész illusztráció-sorozatot készített Lermontov A Démonjához és a Korunk hőse című regényéhez, részben a Mary hercegnőhöz, valamint néhányat Puskin Jevgenyij Anyegin című verses regényéhez, Gogol és Goncsarov műveihez. Zichy feljegyzéseiből tudjuk, hogy Moszkvában járva meglátogatta L. Paszternákot, V. Szerovot, 17 V. Vasznyecovot, 18 K. E. Makovszkijnak' 9 ajándékozta az egyik, vadász témájú akvarelljei. Az 1890-es évek közepére a rajzművész, az akvarellfestő, az illusztrátor Zichy Mihály széles körű elismertségnek örvendett. Oroszországban az egyik legkiválóbb illusztrátornak tartották. Ritka volt az olyan értelmiségi ház Szentpétervárott, amelyet ne díszített volna akvarellje, szépiarajza vagy litográfiája. Alekszander Benua, 20 aki módfelett szűkszavú volt, ha kortársai művészi érdemeit kellett elismernie, ezt írta: „Mellesleg szólva [Bakét] néha egyenesen utánozta 156. Zichy Mihály: Előszoba a cári palotában, 1865 Kat. 121. 157 Zichy Mihály: Alekszandr Alekszandrovics nagyherceg és Marija Fjodorovna nagyhercegnő esküvője, 1867 Kat, 143.
