Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA
1856-ban az a művészcsoport, amelyhez Zichy is tartozott, megbízást kapott, hogy II. Sándor megkoronázásának minden mozzanatát örökítsék meg egy részletes, litográfiákkal díszített koronázási album előkészítése céljából. (148. kép) Zichy néhány hónap alatt végzett a koronázási szertartás egymás után következő jeleneteinek sorával. 1856. augusztus 19-én természet után lerajzolta II. Sándor bevonulását Moszkvába, megjelenését a Kremlben lévő Granovitaja-palota tornácán, a cár és a cárné megkoronázásának szertartását, a követek fogadását a Kremlben, az ünnepi előadást a Nagy Színházban stb. A kompozíciós megoldás és a kompozíciós elemek elhelyezkedésének teljes szabadsága szempontjából különös érdeklődésre tarthat számot az az akvarell, amely a moszkvai díszszemlén résztvevő írók egy csoportjáról készült 1857-ben (Állami Irodalmi Múzeum). A mű középpontjában látszólag a díszszemlének kellene lennie, amelyre a 19. század folyamán az uralkodók a lehető legnagyobb figyelmet fordították. Ám a művésznek a díszlépésben menetelő csapatok nem jelentettek többet egy kevéssé tagolt tömegnél, míg az előtérben a nép, jobbra pedig orosz írók, Goncsarov, Turgenyev, Tyutcsev és mások könnyen felismerhető csoportja látható. Ezt a kompozíciós megoldást a művész nagyon szerette, és sok éven keresztül alkalmazta. Aligha hihető, hogy Zichy nem volt tudatában annak, hogy kissé különös egy udvari festőművésztől, ha a másodrendű szereplőket előnyösen megkülönbözteti úgy, hogy az állami hierarchia szempontjából legfontosabb személyeket a kép távolabbi részén helyezi el. Mindazonáltal Zichy koronázási albummal kapcsolatos munkája elnyerte II. Sándor tetszését. 1858. április 30-án Mihail Alekszandrovics Zichynek, ahogyan a művészt már régóta hívták Szentpéterváron, a Művészeti Akadémia elnöke, Marija Nyikolajevna nagyhercegnő legmagasabb egyetértésével az akvarellfestészet akadémikusa címet adományozták. Egy évvel később, 1859. május 30-án II. Sándor cár „Mihail Zichy akadémikusnak az Ő Császári Felsége festőművésze címet adományozta a Császári Ermitázshoz történő besorolással, Őfelsége Kabinetjéből 572 rubel fizetéssel és 286 rubel élelmezési költséggel, ami összesen 858 rubel évente". 5 1860. február 10-én kelt a cár újabb rendelete, hogy bocsássanak Zichy rendelkezésére egy szobát műterem céljából az Új Ermitázs földszintjén a díszlépcső mellett, ahol korábban a II. Ügyosztály kancelláriája volt. Ez időtől fogva Zichy anyagi biztonságban élt, de tevékenysége szigorúan meghatározott rend szerint folyt. Minden idejét, tehetségét, művészi fantáziáját a cári udvar szolgálatába kellett állítania. Zichy feltehetően azért, hogy új helyzetében legalább önállóságának a látszatát megőrizze, 1862 novemberében levélben fordult az udvari ügyek miniszteréhez, amelyben kifejtette az udvari festő szerepére vonatkozó javaslatait. Kötelességének tartotta az udvari élet részletes krónikájának összeállítását: az uralkodó család tagjai, a cári udvarban lévő összes magas rangú személy, a diplomaták, a nagykövetek arcképének elkészítését; az alapvető, hivatalos események, köztük a Romanov-ház mindennapi életének teljes és pontos ábrázolását; a cári vadászatok, az ünnepélyes szertartások, színházi előadások, mulatságok, bálok, fogadások megörökítését, bárhová menne is az uralkodó: Gatcsinába, Pétervárra, Carszkoje Szelóba vagy Peterhofba. II. Sándor cár megelégedettségét fejezte ki a művész terveivel kapcsolatban, csak azt kötötte ki, hogy a cári család magánéletével és lakosztályaival kapcsolatos rajzokat Zichy vele személyesen egyeztesse. 142. Zichy Mihály: Készülődés a moszkvai utazáshoz, 1853-1854 Kat. 61. 143. Zichy Mihály: Az idősb Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg, 1852 Kat. 17. 141. Zichy Mihály: Kereskedőcsalád, 1853-1854 Kat. 62.
