Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER

Judith Gautier szerint apja maga is szeretett volna Párizsban hasonló jellegű művészkört létrehozni, ám az végül nem valósult meg.

32 Gautier pétervári tartózkodása során eljárt a péntekekre,

33 sőt, elutazása előestéjén is éppen pénteki kör volt, ahonnét hajnalban az egész társaság kikísérte a pályaudvarra, és még ott sem tudtak búcsút venni egymástól, hát elkísérték egy darabon vonattal is.

34 A másik olvasatban a cikk valójában műkritika. A környezet és a pétervári ismerősök leírása után Gautier részletesen ismerteti Zichy műveit. Itt jól megfigyelhető az általa alkalmazott műleírási mód, tárgyának az az aprólékos, minden részletre kiterjedő elbeszélése, ami alapján Baudelaire azt írhatta róla: „beszámolói [...] kinyilatkoztatások mindazon száműzötteknek, akik nem tudnak saját szemükkel ítélni és érezni. Számukra Théophile Gautier páratlan és nélkülözhetetlen kritikus".

35 A művek leírásakor ugyanakkor Gautier novellista vénája is előtör, Zichy művei pedig különösen alkalmasak arra, hogy az író tárgyukat anekdotázva, elmélkedve, ironizálva vagy éppen pátosszal mesélje el. Az első mű, amelyet elemzett, a Flórenci orgia, mára elveszett.

36 Egy későbbi változata is (Orgia, Tivornya III. Henrik korából) csak reprodukciókból ismert, így el sem tudjuk képzelni a leírásból kitűnő szín- és részletgazdagságot. (71. kép) Talán csak az egy évvel később, 1859-ben készített Uzsorás című nagyméretű akvarell pompás színeiből és rajzi finomságaiból következtethetünk az elveszett mű magasztalt értékeire. (72. kép) A francia kritikus meghökkenten csodálta és számos festőhöz hasonlította a művész akvarelljét, megemlítve Bonnington, Louis Boulanger, Delacroix, Décamps neveit, mint szóba jöhető analógiákat, de azonmód el is vetette őket: „Egyik sem azok közül, akik az olajfestmény színgazdagságát, erejét viszik az akvarellbe. Egészen újszerű modor volt, kivitelben egészen eredeti [...] a legkiválóbbakkal egyenrangú..."

37 Zichy különleges tehetségét érzékeltetendő egész kis novellát kerekített az Orgia bemutatásából. A bútorok, a ruházatok részletes leírása mellett a szereplők gondolatait is közvetítette, moralizált, a bűnről, életről, elmélkedett a pénz hatalmáról, egyben értelmet is adott a jelenetnek, és a mű karikaturisztikus hangvételét is érzékeltette. Meglepő hasonlataiban érződik a kortársai által sokat dicsért költői nyelvezet: „Némelyek boldognak látszottak, mint csigák a rózsaszirmokon".

38 Az Orgia után csodálkozással vegyes bámulata csak fokozódott, amikor Beggrov további műveket mutatott neki, amelyek Zichy tehetségének sokféleségét bizonyították. Egyre újabb grafikák kerültek elé, mindegyik más festőt juttatott eszébe, de hangsúlyozta: „Ne gondoljanak utánérzésre, másolásra, utánzásra azért, mert kénytelenek voltunk analógiákat keresni, hogy fogalmat adjunk egy Párizsban ismeretlen festőről, Zichy zseniális természet, aki mindent önmagából merít; sohasem találkozott a művészet útjain azokkal a mesterekkel, akikről az ember azt mondhatná, hogy hasonlít hozzájuk. E nevek közül néhány nem is jutott el hozzá."

39 Ary Schaefferre és Octave Tassaert-re emlékeztette egy „szívettépő, pathetikus" jelenet, amelyen a pusztaságban haldokló anyához hajol gyermeke, míg a következő, egy velencei jelenet Théodore Chassériau-t juttatta eszébe. Egy szpáhi búcsúját ábrázoló gúnyos hangvételű tusrajz kapcsán Gavarni karikatúráit, a Nászéjszaka horrorba hajló jeleneténél - ahol egy aggastyán a nászéjszakájára készülődvén ifjú arájával, ruhadarabjai után egyenként megválik parókájától és fogaitól is -, Goya CapriccióW emlegette.

40 82. Zichy Mihály: Illusztráció az Ének Igor hadáról című orosz eposzhoz. Igor és Vszelovod harca a polovecekkel (Csatajelenet), 1853 Kat. 52. 83. Zichy Mihály: Illusztráció az Ének Igor hadáról című orosz eposzhoz. Igor és a Don (A látomás), 1853 Kat. 53.