Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Egy romantikus allegória • Zichy Mihály „főművének" inspirálói LICHNER MAGDOLNA
tanácsolta a festőnek, hogy hagyjon fel a „gondolati-bölcselő" festészettel, ez amúgy is idejétmúlt típusa a művészetnek, térjen vissza a tehetségének és kedélyének megfelelő kisebb léptékű, bájos zsánerek világába. 22 Zichy másik kritikusa, Pasteiner Gyula elismerte ugyan festői teljesítményét, de abban egyetértett Keletivel, hogy hiba volt allegorikus képet szánni a világkiállításra, s a mű interpretálása során egyszerűen érthetetlennek nyilvánította Zichy művét. 23 A mű „megrendelője" ebben az esetben nem személy volt, hanem az alkalom. Zichy számára a világkiállítás a bizonyítás, a festői siker lehetőségét kínálta, és nem utolsó sorban a siker nyomán járó egzisztenciális biztonság reményét jelentette. Ezt Munkácsy Mihály is világosan látta és felhasználta. Az éppen aktu ális Milton-kultusz lehetőséget adott neki egy olyan történelmi „szalonkép" megfestésére, amely eleve a közönség érdeklődésére számíthatott, egyben ismert, fennkölt festői hagyományra támaszkodott, és saját, sikeres - számára igencsak otthonos - kompozícióját idézte fel. A jelenet: a vak Milton leányainak diktálja az Elveszett Paradicsom sorait, valójában egy történelmi miliőbe helyezett és irodalmi utalással felruházott változata a Siralomház alapgondolatának - bűnös lélek a halál kapujában - és persze szerkezetének is. 24 Munkácsy vászna a „halhatatlan művész felemelő haldoklása" téma korábbi típusával is társítható. 25 Zichy ihletője is Milton volt, de Munkácsytól egészen eltérő módon. Az Elveszett Paradicsom szinte legismertebb, s oly sokszor illusztrált jelenete a Sátán két megszemélyesített alakkal, a Bűnnel és a Halállal, nemzedékekre meghatározta a Miltonról alkotott képet, s kihatott Zichy művére is. II. Az allegória inspirálói Milton eposza - Az Elveszett Paradicsom Az angolok nemzeti identitásának Shakespeare mellett fontos részévé vált Milton (1608-1674) életműve is. A 18. században kanonizálódott kultuszuk, s ebben William Hogarthnak nagy szerepe volt. 26 (41-42. kép) Boydell Shakespeare Galériája - az angol történelmi festészet megteremtésére irányuló próbálkozás - hatásos, de üzleti szempontból sikertelen vállalkozásnak bizonyult. 27 Ezt Londonban alig egy évtizeddel később Johann Heinrich Füssli (43. kép) Milton Galériája követte, de egészen más felfogással. Az 1790-ben megnyílt Shakespeare Galériától nem messze a Pali Mailen, az Akadémia néhány termében 1799-től állította ki Milton költeményeihez készített illusztrációit, majd 1802-től Füssli újabb, az Elveszett Paradicsomhoz készült műveit nézhette meg a közönség belépődíj ellenében. A Milton Galériában látható festmények után készült metszeteket 1808-ban adta ki Vernor, Hood & Sharp, Poultry. 28 Füssli inkább misztikus, mint történeti szemléletét az angol 48. Leonard Morel-Ladeuil: Milton-pajzs, 1866 Bűn. Kat. 327. 49. Leonard Morel-Ladeuil: Milton-pajzs, 11 Halál. Kat. 327. 50. Leonard Morel-Ladeuil: Milton-pajzs, 1866 Középső jelenet: Ádám és Éva Raffael angyallal Kat. 327.
