Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Egy romantikus allegória • Zichy Mihály „főművének" inspirálói LICHNER MAGDOLNA

Zichy a művét ért támadás után - 1878. május 11-én kelt levelében - testvérének, Zichy Antalnak leírta a kompozíciót, és igyekezett megmagyarázni eredeti szándékait. A levél igen terjedelmes, és olyan, akár egy irodalmi ekphrazisz, a mű megítéléséhez nélkülözhetetlen mondatokat tartalmaz, ezért indokolt belőle hosszan idézni: „Egy izzó pontból kisugárzó fényalapon, mely előtt komor viharfelhők vonulnak el, ábrázoltam az »Egyház«-at, a »Család«-ot és az »Állam«-ot. A »Pápaság«-ot, mint világi hatalma és csalhatatlansága trónjához támaszkodó merev szellemet. [...] A Köztársaság mögött a progresszív reformok sejtetésének fénysugarai, amelyek az emberiség boldogítására csak ezután fognak elérkezni. [...] Az egyes csoportok a történetileg igazolt tények izolált apoteózisai. A két császár, ha mint ember, győzelmeik csataterére gondol, be kell ismerniök, meg kell érezniök, hogy kegyetlen hatalom, a pusztítás géniusza van cselekedeteikben. [...] A borzadály között az apokalipszisban megjósolt nő (a modern cocotte) által - a pusztulás géniuszának eme méltó társnője által - elvakított férfiú rohan át. Ebben az epizódban a mai házasság és család romlottságát akartam kifejezni. Sötétnek láthatom a dolgokat, ezt beismerem, de letagadhatatlan történeti bizonyítékok erősítik meg nézeteimet. Kellemetlen lehet ez a megrajzolt, élő személyeknek, de sértő nem. Nem az állam berendezését, szándékait támadom én, hanem a kegyetlen, embertelen eszközeit. [...] Képem nem illusztrált politikai vezércikk, a hőskölteménynek a nem mindenki által hozzáférhető mértékével kell mérni s formájában a klasszikus történeti festészet sorához tartozik. A gondolat elvitázhatatlanul jó, emberszerető és morális. [...} Éppen a győzők babérai és a kereszt alatt mutatok rá képemben oly drasztikusan a borzadályban a békére, amely után a literatura minden ága, a költészet, sőt a diplomácia részéről is teljes igyekezettel törekedni kell."

9 A Vasárnapi Újság 1878. november 10-i számában megjelent cikk erre a levélre hivatkozik, s az ismeretlen szerző hasonló retorikával fogalmaz: „Üdvözöljük őt, mint olyan művészt, aki a legszentebb, legmagasabb hivatástól van átmelegülve, a ki egy sorba állva a költőkkel, a látnokkal, az emberiség szebb jövőjének, a világbékének lett apostolává."

10 A romantikus „vátesz festő" szerep felvállalása mint prófétaiművészi hitvallás itt egyértelműen megnyilatkozik. A középkori és az újkori látomásos irodalom örökösei, az angol és francia romantikus költők, Coleridge, Shelley, Blake, Byron, Victor Hugo és mások által kialakított szerepkör Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Madách Imre költészetét és irodalmi megítélését is befolyásolta, s úgy tűnik, Zichy múvészetfelfogását is döntően ez az elhivatás határozta meg.

11 42. James Gilray: A Sátán, a Bűn és a Halál, 1792 Karikatúra Milton szövegével, New York, Public Library Profán prófécia A daemon, A démon fegyverei, Az ördög fegyverei, A pusztítás géniuszának diadala, A Pusztítás diadala, A Rombolás démonának diadala, A Rombolás géniuszának diadala^

2 - a címváltozatok is elárulják a kép témájának eredetét, a bibliai Jelenések könyve apokaliptikus passzusait. A kép címadó szereplőjének elődje, modellje Abaddon, a „mélység angyala", avagy görög nyelven Apollion, a Pusztító (Jel. 9.11), segítője, a „babiloni parázna" (Jel. 17-18). A Jó és Rossz, Menny és Pokol kozmikus harcának látomása a festmény kulcsmetaforája, s az Ószövetség apokaliptikus irodalmi hagyományából ered, többek közt Dániel, Ésaiás és Ezékiel könyvéből. A téma festői feldolgozásának mindig volt aktuális teológiai és egyházpolitikai programja, erre éppen allegorikus jellege, a szöveg figurális, azaz „képes nyelve" adott lehetőséget. Húsz év elteltével, 1898. április 29-én Nizzában írt levelében Zichy, immár érettebb önreflexióval, megismételte a kép leírását és magyarázatát - némi eltéréssel: „A leghumánusabb, legnagyobb eszmék csakis az érettük kiontott vérben, rombolásban vernek gyökeret, hogy azután az emberiséget boldogítsák. A pillanatnyi diadal - a pusztítás diadala. Ezt láttam a római katholikus vallásban, melyért Krisztus meg40. Jacques-Louis David: Szabin nők, 1799 Olaj, vászon, Musée du Louvre, Paris Fotó RMN © René-Gabriel Ojéda 41. William Hogarth: A Sátán, a Bűn és a Halál, 1735-1740. Olaj, vászon, Tate Gallery, London © Tate, London, 2007