Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ

Zichy Mihály: Messiás (Krisztus és a pápa), 1871 Kat. 155. 33. Zichy Mihály: Oleg visszatérése Görögországból, 1850-es évek Kat. 22. szentelte magát. Ugyanekkor a Fővárosi Lapok kritikusa Zichy Műcsarnokban kiállított rajzai kapcsán így írt: „A költészet főeszköze a képírás terén a szín; az értelemé inkább a szabatos forma; azért a mester mindig szívesebben választotta ez utóbbit, míg amazt sohasem becsülte eléggé. Csak vízfestményeiben folyamodik hozzá, a mikor aztán ellenállhatatlanul hat is vele."

76 E néhány sor magában foglalja a művész évtizedes kritikai értékelését a rajz és szín pólusain keresztül. A rajzhoz a forma és az értelem fogalma társul, az akvarell pedig az a műfaj, melyben Zichynél végül mégis egyensúlyba kerül a rajz és a szín. .Festő fejedelem" - A nyolcvanas évektől Munkácsy a nemzeti festő piedesztáljára állíttatott, Zichy pedig kanonizálódott mint „rajzoló fejedelem" rajzoló. „Zichy [...] képeit elsősorban a felülmúlhatatlanul pontos, részleteiben is finom s biztos rajz jellemzi, melyet Munkácsy, a koloritra fektetvén a súlyt elhanyagolt" - írta egy ismeretlen szerző 1898-ban, de hozzátette, hogy kicsinyesség Munkácsynál a rajzi hibákat keresni, hiszen ő alapvetően kolorista.

77 Bár nem hallgatták el Zichy és Munkácsy hiányosságait, egyiknél a szín, másiknál a rajz terén, a század utolsó évtizedére inkább erényeiket, semmint hibáikat hangsúlyozták. A hazai kritikában a két pólus, rajz és szín nem terebélyesedett az Ingres-Delacroíx-vitához hasonlatossá. Fél évszázaddal később és alapvetően más társadalmi, művészeti és kritikai közegben fogalmazódott meg a két művész polarizálása, és nem az akadémia és a független művészek, két markánsan elkülönülő nemzedék szembenállásaként. Bár Zichy liberális szemlélete és Munkácsy kapcsolata a hazai hivatalos körökkel nyilvánvaló volt, művészetüket sosem azonosították olyan mértékben politikai eszmékkel, mint ami Franciaországban az Ingres-Delacroixvita folyamán megtörtént.

78 Másrészt kisebb súrlódásokkal ugyan, de a két művész jó kapcsolatban állt egymással. Zichy maga éles szemmel felfedezte Munkácsy rajzi hibáit, de kora egyik legjobb művészének tartotta, s megbecsülését számos esetben ki is fejezte.

79 E személyes szál nem elhanyagolható, hiszen Ingres és Delacroix esetében valós ellenszenvük alapjára építhetett számos legenda, amely erősítette és rögzítette a két párt ellentétét. „Zichy párizsi tartózkodása alatt azonban naponta együtt volt a színek nagy mesterével, aki a vonalak nagy mesterét igen szerette..."

80 Igy jellemezte Rexa Dezső 1913-ban személyes viszonyukat és immár toposszá vált művészi karakterüket.