Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Életrajz HESSKY ORSOLYA

mellett más munkákba is belekezdett, például Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag című eposzának illusztrálásába. 1882 elején Pulszky Ferenc (1814-1897) szerette volna felkérni Zichyt, hogy vállalja el a Képzőművészeti Társulat igazgatójának feladatát, aki azonban a magyarországi viszonyok, s az őt érő vélt, illetve valós méltánytalanságok miatt nem fogadta el a megbízást. 1883 elején kiállítása nyílt a Műcsarnokban, az általa fontosnak tartott antiklerikális képeit azonban a távollétében nem állították ki. Zichy csalódottságában valószínűleg ennek hatására döntött úgy, hogy ismét - s ezúttal végleg - visszatér Oroszországba. Itt szinte azonnal fontos feladat várta: az új cár, III. Sándor (1845-1894) koronázási ünnepségeinek dokumentálása. Pétervárott újra biztos talajt érzett a lába alatt, s újult erővel vetette bele magát a művészi tevékenységbe. Zichy monográfusa, Berkovits Ilona szerint második, élete végéig tartó oroszországi tartózkodása alig rekonstruálható, mindössze a nagyobb művei körüli események, illetve az ebben az időszakban megrendezett kiállítások idézhetők fel. Ekkortól tervezte Madách Imre Az ember tragédiája című művének illusztrációit, amely 1887-ben jelent meg először díszkiadásban. Ebben az évben Svájcban nyaralt. 1887 végén meghalt édesanyja. 1888-ban illusztrációi közül bemutattak néhányat Budapesten a Műcsarnokban. A cári munka időközben ismét teljesen kitöltötte az idejét: ebből az időszakból egyetlen olajképét sem ismerjük. A nyolcvanas évek végétől tervezte, s a kilencvenes években szinte végig dolgozott Arany János huszonnégy balladájának illusztrálásán, amelyekkel átlépte a műfaj eddigi határait, s teljesen új utakon indult el. Az 1890-es évek második felében a balladák kiadása folyamatosan valósult meg. 1893-ban meghalt III. Sándor, az új cár, II. Miklós (1868-1918) esküvőjét nyolc nappal az előző cár temetése után tartották: Zichynek tehát megint minden idejét kitöltötte az udvari munka. 1894-ben. ötvenéves alkotói jubileumán Oroszországban nagy ünnepségsorozattal köszöntötték, míg itthon szinte alig emlékeztek meg róla. 1895-ben megbetegedett, az idős művészt influenzája igencsak megviselte, Nizzába utazott kúrára. 1896-ban II. Miklós koronázásáról készített rajzokat. Nem sokkal később, évekig tartó előkészületek után a bécsi Miethke-kiadó reprezentatív albumban kiadta mintegy negyven művének fényképfelvételét. E kiadvány előszavában írta híres sorait: „Mi után ítélik meg ma a művész jelentőségét. Először monumentális alkotásai után; másodszor, mennyi pénzt szerzett művészetével; vagyis azon árfolyam szerint, melylyel műveit a műmecénások börzéjén jegyzik; harmadszor társadalmi állása után, melyet kivívott." 1896-ban érte az az öröm, amelyre már régóta várt: a Magyar Nemzeti Múzeum végre vásárolt tőle műveket, az Arany-balladákhoz készített rajzait. A kilencvenes évek vége felé rendszeresen Nizzában nyaralt, 1898-tól azonban - bátyja halála után - többé már nem hagyta el Oroszországot, kikapcsolódni lachtai nyaralójába utazott. 1900-ban újabb súlyos veszteség érte: meghalt fia. Miklós, akihez - levélben ugyan, de - bensőséges, bizalmas viszony fűzte. 1902-ben a Nemzeti Szalon nagy kiállítást rendezett Magyarországon fellelhető műveiből, s a bemutató nyomán született meg a döntés, hogy az állam megvásárolja tíz nagyméretű képét. Ezeket azonban nem állították ki, hanem a klérus felháborodása miatt hengerekre feltekerve múzeumi raktárba kerültek. Ez az újabb méltánytalanság tovább rontott egészségi állapotán, hiszen már a századforduló elejétől betegeskedett. Ennek ellenére élete utolsó éveiben is töretlen lendülettel dolgozott. 1906. február 28-án halt meg. Holttestét március 7-én hozták Magyarországra, ahol ünnepélyes tiszteletadás keretében temették el. 185. Zichy Mihály 1901-ben Magyar Nemzeti Galéria, Adattár