Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Életrajz HESSKY ORSOLYA
bé kell járni, s igy tehát ez is füstbe ment." Terveit azonban nem adta fel, s míg folyamatosan próbálta meggyőzni anyját, az Esterházy-képtárban régi mesterek tanulmányozásával fejlesztette rajztudását. Hamarosan sikerült magántanítványként Ferdinand Georg Waldmüller (1793-1865), a kor egyik legérdekesebb művészegyénisége mellé kerülnie. Waldmüller az akadémia tanára és az akadémiai képtár őre volt. Zichy 1845 nyarát Pozsonyban töltötte édesanyjánál, aki azonban mindvégig hajthatatlan maradt továbbtanulását illetően, és sem elvileg, sem anyagilag nem támogatta a fiatalember művészi ambícióit. Zichy Bécsbe visszatérve nagy nehézségek árán folytatta jogi tanulmányait, de Waldmüller ekkor induló magániskolájába is jelentkezett, ahová a művész korrepetitorként felvette őt. Ebben az időszakban készültek első nagyobb olajképei, amelyek elsősorban a bécsi biedermeier és Waldmüller hatásáról tanúskodnak, ugyanakkor már ezeken a műveken megfigyelhető, hogy Zichy a vonalnak a színnel szemben önkéntelenül is nagyobb szerepet juttatott; s ez részben egyedülálló rajzkészségéből fakadt. E műveit eladta, az ebből származó keresetéből 1846 nyarán négy hónapos itáliai utazásra indult, s a Velencétől Rómáig tartó, az ez időben művészek ezrei által végigjárt útvonalat követte ő is, majd november végén élményekkel feltöltődve viszszatért Bécsbe. Itt folytatta munkáját Waldmüller mellett, míg jogi tanulmányait fokozatosan elhanyagolta és elhagyta. 1847 elején az orosz cár öccse, Mihály nagyherceg Bécsben időző felesége Waldmüllerhez fordult, mivel leányának, Katalinnak rajztanárra volt szüksége. Waldmüller elvállalta a feladatot, amikor azonban kiderült, hogy a rajztanárnak Oroszországba is követnie kellene tanítványát, Waldmüller Zichyt ajánlotta maga helyett. 1847 tavaszán az akkor alig húszesztendős fiatalember úgy döntött egész további élete felől, hogy valójában nem volt tudatában döntése súlyának, annak, hogy soha többé nem találja meg a visszautat művészi elképzeléseihez. A nagyhercegnő és kísérete 1847 nyarán indult vissza Pétervárra, s több hónapos európai utazgatás (többek között Gleichenberg, Nizza, Berlin) után ősszel - más adatok szerint csak 1848 januárjában - érkezett a cári udvarhoz. Zichy itt folytatta a fiatal leány tanítását, de emellett olyan rajzolói feladatokat kellett ellátnia, amelyek korántsem egyeztek terveivel: az udvar alkalmazott rajzolójaként saját művek készítése vagy megbízások teljesítése szóba sem kerülhetett, 1849 második felében önként távozott a nagyhercegnő udvarából, s átmenetileg nehéz helyzetbe került. Beteg lett, s bérelt szobájában egy ismerős leány ápolta, akit később feleségül is vett. Négy gyermeket neveltek fel. 1850 márciusában álláshoz jutott Weninger fotográfusnál, ahol a portréfényképeket kellett retusálnia, de emellett akadtak arisztokrata megrendelői is, akiknek akvarellportrékat festett. Élete ekkor már biztosabb alapokon állt, a munka nem fényűző, de tisztes megélhetést biztosított neki és családjának is. Az 1850-es évek elejéről kevés munkáját ismerjük, körülményei valószínűleg nem is tették lehetővé, hogy nagyobb lélegzetű művekkel foglalkozzon. Néhány szatirikus rajza származik ebből az időből, de általánosságban inkább a környezet, az orosz élet és kultúra megismerése töltötte ki idejét. Ezek az évek tanulással, tájékozódással teltek. Az orosz irodalom, főként Lermontov (1814-1841) költészete nagy hatást gyakorolt rá, a fiatalon elhunyt író művei élete végéig foglalkoztatták. Kis portréi révén hamarosan ismertségre tett szert, albumokat készített a cár testőrsége számára. Maga a cár valószínűleg 1853 őszén rendelt tőle először vadászalbumot. Neve egyre ismertebbé vált. „Jövedelmem nagy, életmódom pazar" - írta 1854-ben. 1855-ben meghalt I. Miklós cár (1796-1855), utódja II. Sándor (1818-1881) koronázását 1856-ban tartották. Más művészek mellett Zichy is meghívást kapott a moszkvai koronázási ünnepségekre, s itt készülő lapjai a többiekéivel együtt jelentek meg egy díszalbumban. Ebben az évben édesanyja meglátogatta őt, hogy megismerkedjen fia családjával, s a látogatás végeztével menyét és unokáit magával vitte Magyarországra. 1857-ben Zichy a pótervári művészeti élet egyik vezető személyiségeként megalapította a Pénteki társaságot a nélkülöző festők megsegítésére. Pénteki összejöveteleiken a jelenlévők egy-egy rajzot vagy akvarellt készítettek, amelynek az értékesítéséből származó jövedelmét eljuttatták a rászorulóknak. Továbbra is elsősorban megrendelésre dolgozott, ezen kívül különböző folyóiratokban jelentek meg szatirikus rajzai. 1858 telén Pétervárra látogatott Théophile Gautier (1811-1872) francia kritikus és író, s megismerkedett Zichyvel, akinek művészete 110 ÉLETRAJZ 180. Zichy Mihály: A művész édesanyja, 1845 k. Kat. 4.
