Büki Barbara - Lindner Magdolna - Szücs György szerk.: Vaszary, Vezető a kiállításhoz középiskolás fiatalok és családok számára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/5)
Szómagyarázat Realizmus A realizmus (latin: „res, reális" - 'valóságos dolog, valódi') az embert társadalmi lényként vizsgálta. A 19. század közepén keletkezett irányzat a társadalmi és természeti valóságot objektívnek tételezte, és e valóság összefüggéseinek minél teljesebb ábrázolására tett kísérletet. Az általánost akarta megragadni, tipikus helyzetek, események és jellemek megalkotására törekedett. A realista festészet legismertebb magyar képviselője népi témájú képeivel Munkácsy Mihály volt. Naturalizmus A naturalizmus a 19. század második felében és a századfordulón élő irodalmi, képző- és színházművészeti irányzat. Elnevezése a latin natura ('természet') szóból származik, legfontosabb törekvése a természet tanulmányozása, valamint a tapasztalatok „természethű" rögzítésének igénye. A festészeti naturalizmus leginkább Jules BastienLepage nevéhez fűződik, aki nagy hatást gyakorolt a magyarországi festőkre is. Impresszionizmus Az impresszionizmus (latin: „impressio" - 'benyomás') a 19. század utolsó harmadának művészeti stílusa. Leginkább a festészetben és az irodalomban, kis mértékben a szobrászatban jelentkezett. Célja az érzéki benyomás rögzítetése volt. Az impresszionisták elsősorban a fény festői voltak, a dolgokat úgy ábrázolták, ahogyan az adott pillanatban látták őket. A fény felbontja a színeket, a levegő rezgése elmossa a szilárd körvonalakat. A festők apró, tiszta színfoltokat raktak egymás mellé, amelyek optikailag keveredtek. A magyar képzőművészetben egy sajátos, naturalista felfogással keveredő impresszionista festészet született meg, melynek legjellegzetesebb képviselői Szinyei Merse Pál, majd a nagybányai festők voltak. Szecesszió A szecesszió (latin: „secessio" - 'kivonulás') főként építészeti, iparművészeti, képzőművészeti, kisebb részben irodalmi irányzat, amely a 19. és 20. század fordulóján főként Európának Berlintől keletre fekvő területein vált jellemzővé. A németek a Jugendstil, a franciák az art nouveau kifejezéssel jelölik. Az irányzatot az egyéniség kultusza jellemzi. Központi szerepet szán az esztétikumnak, a dekorativitásnak, gazdagon él a természeti formákat stilizáló díszítőelemekkel. A magyar szecesszió legjellegzetesebb központja a gödöllői művésztelep volt. Vaszary tatai villáját Thoroezkay Wigand Ede magyaros szecessziós stílusban tervezte. Expresszionizmus A 20. század elején jelentkező avantgárd (francia: „avant-garde" 'élcsapat') irányzatok közül a Németországból induló, a művészeti ágak többségében jelentkező expresszionizmus volt a legjelentősebb. A latin „expressio" ('kifejezés') szóból származó elnevezést eleinte valószínűleg az impresszionizmussal ellentétes szemléletű művekre alkalmazták a képzőművészetben, a belső élményeket, a nagyfokú személyességet hangsúlyozva a külső benyomásokkal, az objektivizmussal szemben. Julian Akadémia Rodolphe Julian (1839-1907) francia festő az 1868-ban alapított képzőművészeti iskolájával tette híressé nevét. Jelentősége a századvég művészeti életében igen nagy volt. E legismertebb párizsi magánakadémián tanult a nagybányai művésztelep alapítóinak többsége, de ide járt többek között Berény Róbert, Márffy Ödön és Vaszary János is. A nyitott szellemű szabadiskola elsősorban a mesterségbeli tudást közvetítette, a növendékeknek, oktatási rendszerében az aktrajzolásra és aktfestészetre helyezte a hangsúlyt. MIÉNK, Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre 1907-ban alakult művészegyesület. Célja volt a címben jelzett irányzatokat képviselő művészek egyesítése, közös kiállítások rendezése. Első kiállításuk 1908-ban nyílt meg, de már a harmadik (1910) után a csoport belső egyenetlenségek miatt feloszlott. Elnöke Szinyei Merse Pál volt. Tagjai között volt Csók István, Czóbel Béla, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Réti István, Rippl-Rónai József, és Vaszary János. A MIÉNK-bóT kivált fiatalok Kernstok Károly vezetésével megalakították a Nyolcak művészcsoportot. KUT, Képzőművészek Új Társasága 1924-1949 között működő progresszív művészcsoport, amely a Nyolcak örökösének vallotta magát. Tagjai közé tartozott Rippl-Rónai József, a KUT első elnöke, utóda, Márffy Ödön, Vaszary János, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Egry József, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál stb. Törekvéseik a francia posztimpresszionista, kubista és expreszszionista irányzatokhoz álltak közel. A társaság azonos című folyóirata Rózsa Miklós szerkesztésében 1926-27-ben jelent meg. UME, Új Művészek Egyesülete Vaszary János által 1925-ben alapított, elsősorban tanítványaiból álló művészcsoport, amely egy ideig a KUT égisze alatt működött. 1927-ben újjászervezték, s önálló lett. 1932-ben a KUT-tal közös kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1934-ben pedig önállóan a Frankel Szalonban. Tagjai közé tartozott Bene Géza, Gadányi Jenő, Hincz Gyula, Vilt Tibor, Kádár Béla, Lossonczy Tamás stb.
