Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Válogatott bibliográfia
üresek voltak - titokban ittak. Az egyik őrnagy kérve-kért a kávéstól egy kis üveg konyakot; és mikor a letiltó parancsra hivatkozva csak egy kis üveget kapott - azt a kabátja csücskébe varrta és ott egy kis lyukat hasított, s ott kidugta a konyakos üveg száját, s azon keresztül iszogatott. - Felsőbb parancsra az összes alkoholtartalmú italokat a csatornába öntötték - 1/2 millió korona kárt okozva. Egy délután nagy mozgolódás támadt, korábban megvacsorált 1/2 6-kor a generalstab - és sietve kivonultak a városból. A lövöldözés a város körül egy hétig tartott. Kivonulás után még a generális szobáját is 1 napig kellett szellőztetni míg be lehetett lépni. Tudvalevőleg még az orosz tisztek [is] a szobában szokták emberi szükségleteiket végezni. A nyelv francia: a szokás orosz náluk. Az orosz ezredorvos a kávés horgas orrára célozva azt kérdezte - milyen vallású - mire a kávés azt mondta: a vallás tekintetében saját felfogását követi. - Eddig a kávés elbeszélése. 17-én reggel 8 órakor gyalog kirándulás Alt-Sandecbe, mely község négy kilométerre fekszik Neu-Sandectől. Amint a külvároson átmentem, mindenütt szentképek voltak kitéve a házakon; egy-egy ablakban 2 is - s így egész séria szentkép; - ezek a házak érintetlenek is maradtak. Csak itt-ott látszott egy-egy leégett ház; mondják, hogy itt raboltak is a katonák. 2 órai erős gyaloglás után Alt-Sandecben voltunk. A város majdnem teljesen sértetlen. Egy vázlatot sikerült rajzolnom - eközben népfölkelőink - mind erdélyi székely fiú - 585 orosz foglyot hoztak Tarnow alól; 15-én 35 kilométert gyalogoltak velük csak egy nap. - Egy pár fényképfelvételt készítettem róluk is. 44 - Alt-Sandec régi város, két szép öreg templommal - de szegény emberek laknak itt - többnyire zsidók. Egy borkereskedő - Holländer - szomorúan panaszkodott, hogy borait kieregették az oroszok a pincében, a bouteille drága bort pedig 20 krajcárért eladogatták. Lakásában leírhatatlan piszkot hagytak; bútorok összehányva, iratok a földön szerteszét - embertrágya, piszok mindenütt. A Presse hamarosan visszafordul én Miakich 45 kapitánnyal fogadok el landesüblichet és inasommal és a zsandár őrmesterrel lassan visszatérünk Neu-Sandecbe. Ez az út a háborús ember-állat mozgásnak teljes kinemaképe. Közvetlen előttünk a nagy piactérre érkezik be gyors meneteléssel 585 orosz fogoly székely katonák eszkortjával, meglepően hatnak ily nagy tömegben - sőt harciasan, dacára, hogy egyenkint a jámborság symbolumai. - Előttünk visszatérő zsidó menekült nagy fekete prémben ülve a kocsiján, lassan halad; egy most kikerüljük - mert egy trén colonne 46 állja útját - minden kocsi, mellette a katonák: sapőrök, sanitéczek, gyalogság, lovastiszt - legelői egy gyalogos zászlós. - A dunajeci 47 orosz katonai hídhoz érünk, melyet visszavonuláskor 8 óra alatt vertek és kötelekkel erősítettek a parthoz, - de nem volt idejük már fölégetni; - hirtelen kocsitorlódás - a p" fekete prémes zsidó megint előttünk terem - lassan átjutunk a hídon és a füzesen, mely fedezékül szolgált a mi katonáinknak. Egyszerre - mint a visszafelé folyó indult folyó - ellenkező irányba velünk szemben, üres trénkocsik, lovasok, parasztok - költözködő menekülők sietnek. Az ember azt hiszi, hogy minden cél nélkül jár itt előrehátra minden mozgó lény - sántikáló sebesült katonák feltűnő nagy számban, föltűzött szuronnyal, jobb kézzel botra támaszkodva; előttük kaftános zsidó gyerekekkel tele kocsi - a lovak mellett öregember iparkodik szalonnát eszegetve; a gyepen mellettünk egy nagy fekete lovat vonszol egy gyalogos - a ló dögrováson - az ettapenak 43 lennek szüksége rá - egy másik katona ostorral csiklandozza a szegény pára hasát és nevetve mondja: „sintérnek való ez, kérem, minek huzakonni vele"! - Egy őrmester, melyet már egyszer elhagytunk - gyalogosan mellékúton megint elibénk kerül, a kardjára támaszkodva figyelmesen nézi a mozgó trént, melyet most sikerül elkerülnünk. Vaszary János: Rajzok az orosz hadifoglyokról, 1914 R.: Az Újság, 1914. dec. 25. 47-48. Most hirtelen a fekete prémes zsidó kocsija ismét előttünk áll. Kis zsidó kocsisunk - egy 13-14 éves - jókedvű lengyel gyerek, buzgón noszogatja nagy csontos lovát és hátra integetve meséli az altsandeci csata részleteit. A n[eu].sandeci kávés azt mondja, hogy annyi orosz halott volt, hogy 350 polgárt rendelt a hatóság ki a sírgödrök ásására; tőlünk kevesen estek el. Ez a csata, mint hitelesen meséli Miakich kapitány, csak inkább az orosz visszavonulás fedezése volt - az oroszok a város felől álltak - és összesen 2 gépfegyverük volt a vasúti állomás padlásán elrejtve - ahonnan a két hadállás közti összekötő országutat uralták - s aki ott mutatkozott azonnal lelőtték; végre az éjjeli sötétség alatt a katonáink előrenyomultak és az oroszok megkezdték végleges visszavonulásukat. N. Sandec elé érünk: a fekete prémes zsidót éppen akkor faggatja egy magyar népfütyülő 49 a legitimációért. 50 Úgy hallom, hogy sok kém volt a zsi lengyel zsidók közt; a katonák őket lábuknál fogva akasztották fel, s addig pofozták, verték, míg meg nem haltak bele. Egy nyomdászné, akinél megvettem a plakátokat, melyeket a magistratus nyomatott - meséli, hogy az oroszok Lemberget és N. Sandecet kimondottan kímélni akarták - és mikor nála francia regényeket vásároltak - nagy tisztelettel nyilatkoztak öreg királyunkról. Lehet, hogy így volt. Azt is mondják, hogy a mi magyar katonáink Galíciában kíméletlenebbek és jobban fosztogatnak, mint az oroszok - nem tudom: de az bizonyos, hogy [a] galíciai árulók sok jó magyar katona halálát okozták; és ezt tudják a magyar fiúk. Sötétedik; elindulunk szitáló esőben a fölrobbantott hídon túl álló különvonatunkhoz. A mozdony egyhangú dübörgése mellett szinte hallucinálva, elvonulnak előttem a limanowai csatatér megmaradt huszárjai, amint egymásnak kiabálva a lövészárkokat és szántóföldeket átkutatják, mintha hajtóvadászaton mennének előre: pihenünk most, mesélte az egyik; - úgy ütöttük kérem karabéllyal agyon őket, mint a kutyákat, mondja egy másik az oroszokról!... mennyien feküsznek ott - köztük Szabó János huszár tizedes 3 vitéz társával 51 német jagerek, 52 gyalogosok — mind sárga arccal, véres szájjal borzasztó mozdulatokkal - - a messze Galíciában - - és 100 és 100 fül- és szemtanú állítja, hogy a cseh katonák, akik Limanovánál megadták magukat, az orosz fogságban N. Sandecen keresztülhaladva - a legjobb kedvvel énekeltek!
