Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - GERGELY MARIANN : „Kelet és Nyugat". Vaszary János művészete a húszas-harmincas években

peslap jelleg inspirálta, hogy Budapesthez fűződő aktuális érzéseit megfogalmazza. A Budai Várból a Lánchídon át Pestre sétálva a múltból a jelenbe érkezünk. Az előkelő budai oldal méltóságteljes távolából nem láthatók a belváros történései, de a történelmi levegőjű királyi palota súlyos épülete a pesti korzó minden pontjáról szembetűnő. A háttér kék derengésébe olvadó hatalmas tömb a város fölé magasodik, őrködik felette. A Duna-korzó divatos közönsége a nagyvárosi semmittevés felszínességével tölti az időt, beszélget, nézelődik, kávézik. Az emberek arcát alig látni, többnyire háttal ülnek vagy elfordulnak, egymásra sem nagyon figyelnek. Akárcsak egy színes üdvözlőlap staffázsfigurái, kellemesen élénkítik a városképet. Ugyanebbe a képkivágásba, ugyanezekkel a motívumokkal egészen más tartalmú látvány is kerülhet. A Budapest Kálváriája'

30 című képen a pesti Duna-part már nem elegáns korzó, hanem egy nyüzsgő nagyváros zűrzavaros csomópontja. A rendőr hiába próbál úrrá lenni a kaotikus forgalmi helyzeten, egy autó a gyalogosok felé rohan, az emberek lökdösődnek, bámészkodnak. A tömegben észre sem veszik, hogy közöttük jár a Megváltó. A budai panoráma - mint rendesen - színpompás kivilágításban tündököl, fényével a pesti kálváriát is beragyogja. (28. kép) A korabeli kiállítási listák szerint több korzó-változat készült, utólagos azonosításuk szinte lehetetlen. Az egykorú katalógusok és művészeti lapok reprodukáltak néhányat, így A pesti Duna-korzót (kat. 173) vagy a szegedi múzeum Pesti korzóját (kat. 175). Olyan képpárról is tudunk, ahol a jelenet beállítása egyezik, csak a szereplők elhelyezésében vannak eltérések

131 (kat. 174). Az 1936-os Velencei Biennale katalógusában közölt, Pincio Rómában című olajképe (kat. 176) hangulatában a Budapest Kálváriájához hasonlít. A tisztes házaspárok délutáni sétájára felügyelő lovas csendőr fenyegető jelenléte és a reverendás papok tartózkodó mozdulatai Mussolini Rómájának fojtott atmoszféráját érzékeltetik. Itália napfényes tengerpartjain viszont továbbra is hívogató a forró homok, a dús növényzet és a nyaralók vidám társasága. „ÉS A HAJÓ MEGY": AZ UTOLSÓ NÉHÁNY ÉV A harmincas években az idős festő többnyire az olasz Riviérán nyaralt,"'

1 de időnként visszatért az Adriai-tenger partjára,

133 vagy délre utazott, a Nápolyi-öblön túl, a szicíliai Taorminába.

13

" Mindenütt rajzolt, vázlatozott, festészete több szempontból változott.

135 Továbbra is az ellesett pillanatképek virtuóz megjelenítője maradt, de az eleven képalkotáson túl újabb kompozíciós kérdések foglalkoztatták. A pesarói vakáció során például érdekes képsorozatot készített a feleségéről (kat. 187). (29-31. kép)

136 A csíkos strandruhában üldögélő asszonyt azonos beállításból többször lerajzolta, izgatta az egymás mellé sorolt képekből alakuló filmszerű látvány. Ugyanezt az időbeliséget érezzük a tengerparton labdázó fürdőruhás alakok megnyúlt mozdulataiban (kat. 190), a stégről ugráló gyerekek csapkodásában (kat. 192) vagy a zsúfolt parton egymásra torlódó nyugágyak, napernyők és színes fürdősátrak kavalkádjában (kat. 200). Szerette a kontrasztos beállításokat. A premier plánba közelített arcok vagy ala29. Pesarói balkonon, 1930 30. Pesarói balkonon, 1930 31. Kilátás a strandra, 1930 Magántulajdon Magántulajdon Magántulajdon 95