Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - GERGELY MARIANN : „Kelet és Nyugat". Vaszary János művészete a húszas-harmincas években

épül ez a stílus, amelyben a tradíciótisztelet és a korszerűség, a különlegesség és a közérthetőség, a dekorativitás és az egyszerűség, a luxusigények és a funkcionalitás, az ornamentális díszítés és a geometrikus alakítás egyszerre vannak jelen. A dekoratív modernizmus a vizuális környezet egészét átformálta az építészettől a tárgytervezésig, a közlekedéstől a tömegtermelésig, a konfekciótól a szórakoztatóiparig. A húszas évek Európája felejteni akart, a múltba nézés helyett a jelent választotta, a háború és nélkülözések után a jólét, a könnyedség, a szórakozás lehetőségeit kereste. Vaszaryt érdekelte ez az új Párizs, érintkezési pontokat keresett az eligazodáshoz. A képzőművészeti tárlatokat tanulmányozta, a kortárs tendenciákról tájékozódott. A nemzetközi iparművészeti kiállítás" még nem állt, a Szajna partján akkor építették az ideiglenes pavilonokat. „Csak a Louvre-nak van meg a kimeríthetetlen ereje, hogy mindig aktuális tud maradni"

46 - írja feljegyzéseiben. Delacroix, Courbet, Géricault, Manet, Degas mellett a távol-keleti gyűjtemény keltette fel az érdeklődését. A Függetlenek Szalonjának modern anyagában az avantgárd irányzatok visszaszorulását figyelte meg, ugyanakkor örömmel tapasztalta, hogy a posztimpresszionisták és a dekoratív törekvések ismét előtérbe kerültek. A műkereskedők képkínálatából Foujita, Van Dongen és Utrillo munkáit emelte ki, bár némi iróniával azt is megjegyezte, hogy „tehetségük mellett nem utolsó életművészek".

4

'' FEHÉR ALAP ÉLÉNK SZÍNEKKEL Párizsi útja során folyamatosan vázlatozott, akvarelleket és tusrajzokat készített. Szabadon nézelődött a városban, mindent papírra vetett, amit érdekesnek talált, egy ellesett gesztust vagy mozdulatot. Könnyed ecsetvonásokkal festett impresszióit később olajképeinél is felhasználta. A versailles-i parkról készült színezett tusrajza

48 (6. kép) például több kompozícióhoz szolgált alapul (kat. 135-136).

49 Az École de Paris festőitől kaphatta a bátorítást az oldott festőiséghez, s talán Van Dongen versailles-i képsorozata adta a konkrét inspirációt, hogy a kastély parkjáról festményeket készítsen.

50 Akvarellszerű könnyedséggel kezelte a hígított olajfestéket, vékony rétegben vitte fel a színeket a fehér alapra. Jól elhelyezett, szabadon formált színfoltokból tág horizontú képeket festett. Rabinovszky Máriusz így jellemzi új stílusát: „széles egyirányú foltok csoportjai, áttetsző fehér alappal; alia prima festés, végletesen; világos síkok, melyekből egy-egy sötéten ragyogó folt vagy foltcsoport kiharsonázik; a már-már ernyedő dinamika csodálatosan felfrissül, lendületesebb, szabadabb, feszültebb, mint valaha. 6. Versailles, 1925 Magyar Nemzeti Galéria