Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - GERGELY MARIANN : „Kelet és Nyugat". Vaszary János művészete a húszas-harmincas években

ságának érzékletes elemzésével. Ő közölte eló'ször a festő egyik legtalányosabb alkotását, a Cirkusz című képet (kat. 131), amely feltehetően 1920-ban a Magyar Stúdió avató tárlatán szerepelt. 1 ' Reprodukcióról ismerjük a festmény további változatait is. 33 A háborúban festett lovas kompozíciók, valamint néhány expresszív lovas képe (kat. 129-130) a Cirkusz-sorozat előzménye. A nézőtérről látjuk a porondon zajló eseményeket. Az átlós irányba tartó négy lovas háttal fordul a közönségnek, és szorosan egymás mellé sorolva kivonul a színpadról. Az előtérben egy cilinderes törpe kinéz a képből. A figurák jelmezt viselnek, arcuk elnagyolt, tekintetük közömbös. Nincs bennük élet, nem hajtja őket lendület. Úgy tűnik, mintha nem ele­ven cirkuszi előadást, hanem egy panoptikum viaszfigurákkal berendezett színpadi jelenetét látnánk, ahol a mozdulatlanságra ítélt kosztümös alakok egy letűnt kor megidézett szereplői­ként jelennek meg előttünk. A háborút követő depresszív időszak szülötte ez a kép, amikor fájdalmas a visszatekintés, és a jövő bizonytalan. A Cirkusz másik változatán a vörös kulissza előtt pózoló lovasok harsány színekbe öltözve vonulnak fel. „Vaszary nem is fest - írja Rózsaffy Dezső -, hanem végigsüvölt ecsetjével, színorchestrumának egész skálájával." 34 A Cirkusz-képeket számos színházi témájú alkotás követte, különböző helyszíneken, a leg­változatosabb szereplőkkel. Az egyik legjelentősebb, a Finálé (Színpadi jelenet) (kat. 132) című festmény adományozás útján még a kiállítási bemutatás előtt a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került. Petrovics Eleket kérésére a festő levélben tájékoztatta a kép készülési körülményeiről: emlékei szerint egy operett-előadás adta az ötletet, amelyet a pesti Népope­rában látott, de a konkrét kompozíció megoldását több francia és hazai színházi élménye együttesen inspirálta. 35 A színésznők remek díszletek között, pompás keleti kosztümökben jelentek meg, „színes személyzettel". 36 A Cirkusz-képek tetszhalott mozdulatlanságával ellentét­ben itt a monumentális látvány minden részlete mozgásban van: az énekesnők és kíséretük felemelt karokkal táncolnak, a katonák kivont karddal támadnak, a behódolt hadsereg meg­alázkodva hajbókol. A reflektorfényben úszó színpad színes kavalkádja a szélesen felkent, ör­vénylő festékrétegek dinamikus együttesében hullámzik. Az operett szabályai szerint a finálé­ban mindenki a színpadon van, és a történet végén minden jóra fordul. A korszakban ez az első olyan kompozíció, ahol a fekete komorsága oldódni látszik, és a tüzes színek környeze­tében a háttér világosodik. Még inkább érvényes ez a Kereszténység 37 című nagyszabású fest­ményére, amelyet az 1924-es gyűjteményes kiállításán mutatott be először. (4. kép) A szim­metrikusan komponált tabló óriási statisztériát mozgató színielőadás zárójeleneteként értel­4. Kereszténység, 1924 R.: Petrovics-Kárpáti 1941. 25. 83

Next

/
Thumbnails
Contents