Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - SZÜCS GYÖRGY: „Kárpátoktól le az Adriáig". Vaszary János és az első világháború

5- Vázlat a Vörös turbános ember című képhez, 1916 6. Vörös turbános ember, 1919 Magyar Nemzeti Galéria Antal-Lusztig Gyűjtemény hangolt lobogása mögött némiképp az érezhető, mintha üdvözölné az érzéki valóságot - ugyan magasabb erkölcsi és intellektuális szinten - ismét megörökíteni akaró, a színekben tobzódó „régi" Vaszary visszatértét. Utólag annyit mindenképpen Rózsa javára írhatunk, hogy a művész helyét és helyi értékét - Mednyánszky és Rippl-Rónai között - pontosan jelölte ki a korszak művészetében. Kétségtelen, hogy Vaszary legjobb háborús festményeinek drámaisága {Oroszok visszavonulása, 1915, kat. 96) vetekszik Mednyánszky borongós, álomszerű, sírkeresztek nélkül is az enyészetet sugalló tájképeinek hangulatával, emellett az alacsonyan tartott horizont, a vonuló vagy őrtálló alakok egyneműsített tömbje, a súlyosan rájuk nehezedő, szinte leszakadni kész égboltozat formai megoldásai is rokonítják felfogásukat."

0 Máskor viszont mintha Rippl-Rónai színes, dekoratív felfogása, a háborús hisztériát messziről szemlélő objektivitása csábítaná, hogy azután grafikai lapjain a lendületesen feldobott fekete körvonalak közé vörös-kék-sárga foltokat csempészve Rippl-Rónai Le départ! Mennek a vasútra című akvarelljének azonos színvonalú, hazai változatait alkossa meg (Frontra utazó katonák; Háborús jelenet, 1916, kat. 252-253). Vaszary az északi, galíciai hadszíntér után a déli frontra került, s vázlatkönyveit a balkáni világ egzotikus öltözetű figuráival"

1 (5-6. kép), utcai jeleneteivel és „orientalista" tájképekkel népesítette be. A Sajtóhadiszállás működési rendje szerint a fronton töltött időszakot követően a hadifestők hosszabb szabadságot vehettek ki, ekkor kellett a vázlatok alapján elkészíteniük, végső formába önteniük a megálmodott „hősi" kompozíciókat. Ezt a pillanatot rögzítette Herman Lipót a Sajtóhadiszállás akkori helyszínén, Mährisch-Ostrauban, az egyik 1916. márciusi naplóbejegyzésében: „Vaszary János festőművész utazott ma itt át, ment haza 2 hónapi szabadságra albániai tanulmányútja után, melyről érdekes dolgokat mesélt úgy hamarjában. Payr, a zsurnalista birkózó le is jegyezte nagy részét. V. naivan pesszimista, de úgy látszik nem érdektelen ember.""

2 Vaszary balkáni élményeit - az eredeti látványtól különböző szinten elvonatkoztatva - olyan olajképeken dolgozta fel, amelyeken jól demonstrálható mind