Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - PLESZNIVY EDIT: „Aranykor". Vaszary János művészete 1896-1910 között

fújtak, a szarvaikkal s csülkeikkel a porondot túrták [...] Az espada végül egy éles vékony karddal, melyre zinober vörös posztót terített, egy szúrással végzett a bikával. - A tömeg tombolt, őrjöngött, kiabált."

87 (31. kép) „Ma festettem kint plein-airben a madridi parkban (Buen retiro) egy részletet - s mindjárt jól is sikerült. Gyönyörű ez a park s óriási."

88 (32. kép) „A spanyol táncról festeni akarok egyet mást, s ezért már Barcelonában is utána jártam. Roppant szenvedélyes és érzéki tánc: igazán tűzbe hozza az embert. Van benne valami a danse à ventreből is, amiről azt hittem először, hogy cosmopolita keleti utánzat: de most már látom, hogy echt, azaz úgy gondolom, hogy régi mór hagyaték, azaz befolyás."

89 (33. kép) Ezek a könnyed ecsetjárással feldobott kis sorozatképek siettették és felerősítették azt a stiláris változást, melyre már 1904-ben született festményein találhatunk kezdeményezéseket. A korábban összefüggő ecsetvonások feltagolódtak, és a látványt impresszionisztikus foltokban rögzítette, ezzel együtt eltűnt az ezt megelőző időszak színerejét redukáló fátyolos visszafogottság is. Dél-Európa erős fényei és hangsúlyos kontrasztjai felszabadították és erőteljessé varázsolták koloritját. Mediterrán hangulatú kis vázlatait azután nagyobb olajképekben is feldolgozta (A velencei Canale Grande gondolással;

90 Részlet a monacói kikötőből, kat. 68; Tengerpart, kat. 73). Vérbeli koloristaként levelében is a színeket említi elsősorban, mikor a madridi királyi palota előtt megtekintett térzene hangulatáról számol be: „A gyalogságnak világos molnár kék és skarlát vörös nadrágja van - széles oldalszalaggal. A magas rangú tisztek uniformisa világoskék, ezüst paszománzattal. A zsinórzat persze magyaros. A legénység úgy látom igen apró emberekből áll. - A lovasság zinober vörös kabátot hord, citrom sárga zsinórzattal."

91 A Prado termeit járva pedig a régi spanyol festészet remekeire is az impresszionizmus szemüvegén át tekint: „Persze Velazquez! Ez egy félisten volt, a mai modern festők apja: úgy fest, mint a mi intenczionk. Ő is impresszionista [...] majd meglátja mennyire modern. Nagy kedvem van hozzá, valószínűleg fogok pár kópiát csinálni pár dolgáról."

92 A művész első gyűjteményes kiállításán 1906-ban a Nemzeti Szalonban csaknem három tucat olyan festmény szerepelt, mely a déli tájakon tett utazása során született. A kiállításnak nagy közönségsikere volt,

93 és elismerő sajtóvisszhang fogadta. Csaknem minden jelentős lap és művészeti közíró jelentkezett méltatással.

94 Egy különös jelenségre figyelhetünk fel a műkritikákat olvasva. Fülep Lajos az Ország című folyóiratban március 27-én megjelent kritikájában elismerően ír a látottakról: „Vaszary János e kiállításával legjobb művészeink sorába lépett. Az alatt a két év alatt, míg alig láttunk tőle valamit, nagyot, nagyon nagyot haladt, s részben meg is találta önmagát. Igaz, sok és lázas keresés eredményeképp. Ma is keresi még magamagát, de ma már könnyebben alakul ki benne a harmónia, a forrongás készebb, tökéletesebb, értékesebb termést vált ki belőle. Ihletett óráiban született dolgai remekei és maradandó dokumentumai a mai magyar piktúrának. [...] Minden ízében piktorember, s minden vonása a máé; egy tiszta és nemes értelemben vett impresszionizmus az ő művészete, mely a fejlődés folyamán eljutott a dekoratív felfogásig, az egyéni stílus magaslatáig."

95 Két nappal később azonban Fülep a Magyar Szemle hasábjain elmarasztaló hangon, gúnyosan szól ugyanarról a tárlatról: „többet találtam szelíd, szerény, tetszetősre, a szépre hangolt képekből. Mert Vaszary János ízléses ember, sőt túltengő benne az izlés. [...] finomította pikturáját, elegánsabbá, decensebbé és - modernebbé tette. Nevezetes ez azért, mert erről az oldalról lát az ember Vaszary pikturájának külsőségeibe, az allűrökbe, a megokolatlanságba, a cicomákba, a föl-fölbukkanó - műmodernségbe. [...] Akadémia még mindig, vagy valami más van benne, mely mesterséggel párosulva úgynevezett artisztikus külsőségeket vesz magára. A külsőségek alatt kevés a nyoma a gerincnek, a biztos alapnak."

96 Nem volt egyedi a korban, hogy azonos szerző különböző folyóiratokban, az adott lap szellemiségének megfelelően, más-más szempontból értékelte ugyanazt a tárlatot vagy művészt, akár önmagának szögesen ellentmondva. (Jellemző példa Nyitray József két kritikája - A Hétben és Az Újságban - a Könyves Kálmán Szalon 1907-es Ifjúság című tárlatáról.)

97 így tesz Fülep is, amikor ellentétes előjellel vizsgálja Vaszary művészetét. 33 Boleró, 1905 Magántulajdon