Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Tanulmányok: - PLESZNIVY EDIT: „Aranykor". Vaszary János művészete 1896-1910 között
1902-ben született a művész számára jelentős hivatalos elismerést hozó, napjainkban lappangó Részes aratók. (28. kép) Ugyanebben az évben a Műcsarnok tavaszi kiállításán a Vallásés Közoktatásügyi Minisztérium kis aranyérmet adományozott a művésznek, ezt követően pedig a kép állami vásárlás révén a királyi várba került. 72 (29. kép) Vaszary alkotói metódusára jellemző, hogy egy-egy sikeres festményéről számos variációt készített egy időben vagy néhány év eltéréssel {Cirkusz, kat. 131; Parkban, kat. 162), de az is, hogy kedvelt motívumaihoz akár évtizedeket követően tért vissza újra, s immár más festői felfogásban ismételte meg a kompozíciót. Ismerjük például az Öregek című festmény nőalakjának a képpel azonos időben készült változatát, illetve a csaknem húsz évvel később megfestett variációt is (ld. kat. 53). Tudomásunk van a Részes aratók vagy a Nógrád megyei parasztnők utólagos felelevenítéseiről is." Népi tematikájú képeinek legjelesebb darabjai azok a kompozíciók, melyeken a monumentálissá növelt, jelképivé érő alakok teljesen kitöltik, szinte szétfeszítik a keretet. E vásznakon minden pátosztól, érzelmességtől és történeti körítéstől mentesen, lírai egyszerűséggel lép elénk paraszt figuráinak sora (Szolgalegény, kat. 55; Parasztleány, kat. 56; Pihenés, kat. 57; Somogyi legény, kat. 58). Az elfogulatlan tisztelettel megfogalmazott állapotképek a munkájukkal és a természettel harmóniában élő emberek létének időtlenségét sugallják. A művész stiláris változásának megfelelően népi témájú festményei is idővel kiszínesednek, és ecsetkezelésük könnyedebbé válik. Az 1904-es keltezésű Cséplés (kat. 59) és a Pihenő nógrádi búcsúsok (kat. 60) a korábbi komorabb kolorittal szemben már élénkebb foltokból, finom fény- és szín reflexekből épül fel: „a színek tüzének fokozása közben, s mind rajongóbb érzéssel kutatta a földön heverő parasztfiún játszadozó napsütés tüzét, a fűben pihenő búcsús asszonyok csoportját, amint színes ruházatukra rávillan a faágak közül ki-kicsusszanó napfény, hogy a piros pruszlikot, a kékes, piros fejkendőt, a zöldes viganót, a fekete kötényt, a vörös nyakszalagot egész tüzes erejükben felragyogtassa, valami meleg aranysárga tónusegységbe foglalva"/" A Pihenő nógrádi búcsúsok keletkezéstörténetébe beavató sorokat olvashatunk Vaszary Jánosné feljegyzéseiben: „Még élénken emlékszem Nagyboldogasszony napjára: a nyári virágok káprázatos színpompája, a templomba zarándokló falusi nép ruháinak tarkasága egybeolvadt a ragyogó napsütésben, mintha diadalmámorban úszott volna az egész világ a mennyország királynéjának felmagasztaltatása ünnepén. Ezen a napon született meg gondolatban Vaszary Jánosnak egyik legnevezetesebb képe [...]. Templomba menet ugyanis Szántó és Rétság között az erdő szélén egy csoport falusi asszonnyal, leánnyal találkoztunk, akik egy fa alatt megpihentek, s ő a gyönyörű színes ruhák láttára azonnal elhatározta, hogy ezt a képet megfesti. E célból szeptember elején Rétságra költözött, egy parasztházban bérelt lakást, s ott nemcsak a tervbe vett búcsúsokat, hanem még sok más érdekes dolgot festett." 75 Bár Vaszary későbbi munkásságában már kevésbé hangsúlyos ez a tematika, teljesen nem hagyott fel a népi életképek festésével. Kései példa a dekoratív könnyedséggel megfogalmazott Ünnepi torta (kat. 171), mely már 1930 körül készült. A TÁJKÉP. AZ 1905-ÖS UTAZÁS: ITÁLIA, FRANCIAORSZÁG, SPANYOLORSZÁG A századforduló körüli években született tájképek Vaszary szolnoki festészethez való kötődését igazolják. Paraszti témájú művein túl onnan eredeztethetők az atmoszférikus jelenségekre koncentráló hangulatképei is. E tájak előzményeit elsősorban Mednyánszky László, illetve Jakob Schindler és Tina Blau, az osztrák Stimmungsimpressionismus mestereinek alkotásaiban lelhetjük föl. A napszakok hangulatai, az időjárás keltette fények érzelemmel telített, egyéni atmoszférájú tájképek születését segítették, mikor ködösen elmosódó, gyöngyházas látomások kerültek Vaszary vásznaira. Ezekről a benyomásokról árulkodnak a művész beszédes képcímei is az 1900-as évek elejének kiállítási katalógusaiban: Borulás (kat. 63), Vihar előtt (Késő esti hangulat), A Duna mentéről (Késő délutáni hangulat), Holdsütés, Esős borulat nyáron, Esti hangulat stb. 76 30. Víztükör, 1900 körül Archív fotó. Magyar Nemzeti Galéria, Fotóarchívum
