Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

rős bécsi piktor, stb. Roda-Roda." Átvonulunk a Száva katonai hídján, mely erős őrizettel van megrakva. Kiles községen áthaladva Zasavica határában mutatkoznak az első nagy támadás nyomai a szerbek ellen. Itt kezdődnek ennek a borzalmasan bátor és erőszakos csata-láncolatnak a nyomai, mely valóságos földalatti labyrintusokkal hálózta be egész Macsvát. Okt. 31-én 15 cm-es Haubitzokkal

12 lőtték innen a szerbeket. A föld alatt egész sor tiszti pavillon sorakozik egymás után egy-egy faaggyal. A kukori[c]aföldeken embercsoportok dolgoznak; szedik a kukoricát fegyveres őrizet mellett. Az úton találkozunk visszatérő evacuáltakkal; ekhós szekereken hozzák vissza ágyneműjüket, ruhájukat; egyik szerb fiúcska az ő csokoládébarna ruhájában, fekete báránybőr kucsmájával elül egy ösztövér tehenet vezet; mellette egy 7-8 éves kis leány egy ludat cipel: aztán asszonyok, férfiak, szekerek. Ravnie előtt egy mocsaras tájon cseh utászok szapőrök" hídalkatrészek körül foglalatoskodnak - majd a berobogó feld-küche'

4 körül tanyáznak és ebédelnek; jóképű, öreg népfölkelők. Pár vázlatot próbálok kanyarítani - majd gyorsan ügetünk tovább. Az országút két oldalán, a mezőkön keresztül-kasul mindenütt: lövészárkok, fedezékek végtelen sora granat; 1/2 2 méter mély, s két méter széles gránátlövedék földtúrások; úgy néznek ki, mintha kutakat kezdtek volna ásni - hol a lyuk a közép felé szabályosan beszűkül; itt-ott kisebb vakondtúráshoz hasonló, friss agyag dombocskák - garnírozva a gránát és srapnel!

15 lövedékek hüvelyeivel. Itt-ott már összegyűjtötték a lövegek hüvelyeit, s az országút mellett egy halomban barnállnak, megrozsdásodva, mint egy beszédes csendélet - nehogy egy pillanatra is kijöjjön az ember a drámai hangulatból. Az elszórt patrontáskák és lövedékek közt rózsaszín papír skatulyák török felírással arról regélnek, hogy a törököktől elszedett muníciót is használtak a szerbek. A falvak házaira a figyelmet inkább a néma hangtalanság téríti a figyelmet [sic!]. Ravnje, kilométerekre terjedő széles, néma utcájával a falvak ijesztő benyomását teszi, ahol járványok pusztították vagy kergették el az embereket: a falu határában, udvarokon, az országutak mellett mindenütt sírkeresztek egyenként 10-15-ös csoportokban; néhol pl. Ravnje előtt egy csoportba felállított srapnel lövedékek, mint fantasztikus fejfák állnak. Néhol szívszorongató kedvességgel virág is jut - egy sóhaj az ágyúk bömbölő orkesztrumában. Itt lépésről-lépésre kellett hódítani - győzni - meghalni, előre menni, győzni - kinek ahogy kijutott. A lövészárkok átkígyóznak a belső udvarokon; a kerítések mind fedezékek szerepelnek - némely helyen a trogloditák'

6 ügyességével lépcsős, emeletes lövészárkokban tűzhely, összekuporgó embernek fekhely barlangos fekhely van - az agyag falak lesimítva gondosan, szeretettel, mintha az ember nagyon hosszú időt szándékozik valahol tölteni. Láttam 3-4 méteres mély fedezé lövészárok kokat hálózatokat [olvashatatlan áthúzás] látszólag össze-vissza beásva - de bizonyosan a legnagyobb tervszerűséggel kiszámítva. Ezek a Pompejire emlékeztető régész-árkok körül irtózatos tapogatózást vittek véghez monitoraink'

7

: elől 10 méterre, oldalt, hátul 10 méterre, s mindig közelebb az árkokhoz dermesztő pontossággal közeledtek a nyomozó gránátok. ...Friss lovakkal, a kalapokon megszámozott :

p.a szerb parasztok közelednek; közömbösen néznek reánk; ezek már visszamerészkedtek: de azért szemmel tartják Őket. Az üde zöld udvarokból egy-egy kutya jő elő lassan, óvatosan - majd hirtelen eltűnnek; nem soványok - talán döglovakat kikezdett kezdtek ki. A mozgást, életet a Macsvában egyelőre ezek a hű házőrzők simbolizálják. Egyiknek kenyeret dobunk; nem eszi. A házak kívülről korántsem tesznek szomorú benyomást: itt-ott a cserép van leseperve, egy-egy melléképület leégve, egy sarok lecsonkítva. De az interiőrök! Az udvarokon mindenütt illogikusan álló bútorok: ruhaszekrény, konyhapad, főzőedénydarabok. Az egyik küszöb előtt a lépcsőre dobott báránybéléses paraszt bekecs - körülötte elrothadt szalma; a pitvarban a középre dobott szalmazsák, a fal mellett felfordított konyhaszekrény - szövő pa nagy gombolyag vörös szövő pamut - összetört rokka. Ajtók ablakok sehol betörve, ablakok nyitva: csak mintha a gazda rövid sétára indult volna a szomszédhoz pár szóra - de eddig még mindig nem tért vissza. - Ezek a házból az udvarra, utcára kirángatott bútorok mindennél dramatikusabban szólnak: mint a hullának belei is kiráncigálva: - kétszeresen kellene meg kellene halnia. - Egyik szobában Sándor király" arcképét láttam, Parasnica felé az országút mellett már össze vannak gyűjtve az ütközetekben elhagyott fegyverek halomban; az el nem használt muníciós ládák, borjúk,'

9 lövegtáskák, gránátokból egész raktárak. A parasnicai megerősített lövészárkok körül folyt a leghevesebb harc; amíg a szem ellát lövészárkoknak tömkelege, 3-4 fedezék is egymás mögött 10-15 méter távolságra: A fák körül derékban ketté lőve, másutt egészen leborotválva. Egy romba rommá lőtt téglaháznak egyik fala a gránát légnyomásától úgy kifeszüítdülledt, mint a hólyag. Beesteledett és gyalog erős két óráig gyalogoltunk Crna Barába, hol a kiürített községházában találtunk friss szalmán kvartéit.

20 A magunkkal hozott konzervek, 5 miegyéb holmik nagyon jó szolgálatot tettek. Az éjjeli csendet csak a szomszédba összeterelt, összefogdosott disznócsorda röfögése, visítása zavarta. 20-án reggel visszafordultunk, részben más úton. Délben egy sáncztábor körül kampíroztunk,

2

' szerencsére maradt elég idő rajzolgatásra is. Az este még az úton lepett meg bennünket; a kocsisort néhol kutyák követték kitartóan. A távolban egy szürke ló vágtatott, majd megállt - és ismét ügetni kezdett: gazdátlanul, nem tudta mit tevő legyen a szabadságával. A falvakban itt-ott világosságot látni - részint a visszatérők lakásaiban, hol ide-oda surranó árnyakként mozognak az alakok; rendezkednek az udvaron, szobában - hangtalanul. A vaksötétben egyik kocsink a 8 méteres töltésről lefordul, s maga alá temeti utasait. A legnagyobb megdöbbenéssel hozzálátunk a mentéshez - senki sem sérült meg. Az egyik ló, melynek istrángját elvágták, őrült galoppban elvágtatott. 22. november. Fogoly szerbek vonulnak föl Mitrovica piacán. Festői csapat. Turbános macedónok, kapucnis albánok, barna ruhás szerb parasztok - lerongyolva, némelyek mezítláb, elfagyottan. Egy szerb cigány katona egyáltalán nem tud járni, kocsin viszik odébb - a lábai teljesen el vannak fagyva; sír a fájdalomtól: az emberi nyomorúságnak siralmas példánya. 26. november. Zsolna. A városon kívül épül egy óriási, milliókba kerülő quarantine,

22 egész utcák - egy kis város - még crematorium is van ben[ne]. A munkások és mesteremberek tömege dolgozik rajta. Orosz foglyok is be vannak fogva. Szürke katonaköpenyben, csizmában foglalatoskodnak. - Tehát az első krematórium - mégis a hadsereg, ha kell, tud kultúrát csinálni. Ezek az orosz foglyok úgy látszik, csendes emberek - de nem a legmozgékonyabbak. Apróbb ravaszságoktól nem riadnak vissza, - hogy elhúzzák magukat a munkától. Pl. a csizmákat késsel felvágják, hogy javítás alá kerüljön, - vagy éppen eldugják, nehogy munkába kelljen állni. Persze ezek az átlátszó ravaszságok nem sokat használnak - az őrség hamarosan rendet csinál, sokszor magyarosan. Sokszor rajzolom őket; kedélyesen fogják fel a dolgot; sok közöttük az iparos. Egy varsói szerelő - úgy néz ki, mint valami mongol rablóvezér hatalmas fekete kucsmájában - pedig a legjámborabb muzsik; egypár tiszta mongoljapán typus is találkozik közöttük: ferde, szilva szemek, alacsony termet, halavány arc. Nagyobb részük azonban lengyel; és igazán bármely európai kultúrnép közé lehetne őket besorozni - külsőre. December 8, Zsolna Éjfél után 2 órakor orosz foglyok érkeznek Galíciából az új zsolnai állomásra. Egy németül panaszkodik, hogy 4 napja jönnek, és csak kávét kaptak enni. Jó meleg gulyást vacsoráznak. Egy zászlós közölök: angol, francia, német és cseh